Szakmai életútja és munkássága

1947-ben született Budapesten. Az Apáczai Csere János gimnáziumban érettségizett. Építészmérnöki diplomáját 1971-ben szerezte meg a BME-n. Posztgraduális képzés keretében mérnök-közgazdász, szociológiai és városszociológiai tanulmányokat folytatott, valamint részt vett a MUT Urbanisztikai Továbbképző Tanfolyamán is (1982). 1983-ban ösztöndíjasként elvégezte a négy hónapos “Urbanisme, Aménagement, Foncier, Environnement” tanfolyamot Franciaországban. 2011-ben DLA tudományos fokozatot szerzett a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Karán „A Középső Ferencváros rehabilitációjának értékelő tanulmánya” című disszertációjával.

1971-1989-ig – kétéves megszakítással – a VÁTI tervezője, majd műteremvezetője. Főként részletes rendezési terveket készített. Közben, 1975-1977-ig a Magyar-Algériai Műszaki-Tudományos Együttműködés keretében szakértőként dolgozott Alger-ban, a Société Régionale de Construction d’Alger (SORECAL) nevű építőipari vállalatnál, ahol épülettervezéssel és művezetéssel foglalkozott.

1989-ben kinevezték Budapest főépítészének. Ő az első – és mindmáig egyetlen – fővárosi főépítész, akit pályázat alapján egy szakmai zsűri választott ki erre a feladatra, amely a Fővárosban folyó városrendezési és építési tevékenység koordinálása, a Főváros és a kerületek általános rendezési tervezésének irányítása volt. A Bécs-Budapest tervezett világiállítás kapcsán több hónapon át a főváros világkiállítási biztosának feladatait is ellátta. Ennek kapcsán kidolgozta a világkiállítás tervezett helyszínére Dél-Budapest városfejlesztési koncepcióját, amely „Csepel-City”, „Csepel-Manhattan” néven vált ismertté. 1991-ben – miután az új városvezetéstől nem kapta meg a munkájához szükséges támogatást – távozott posztjáról, és elfogadta Keresztes Sándor miniszer meghívását a KTM Településtervezési Főosztály vezetésére.

Mindössze 10 hónapot töltött a minisztériumban, – a hivatali munkát nehezen tudta összeegyeztetni tervezői egyéniségével –, ezért 1992-ben elfogadta a francia CDC állami fejlesztési bank felkérését, a Ferencvárosban megalapítandó fejlesztési társaság vezetésére. 1992-1997-ig a SEM IX. Városfejlesztő Rt. vezérigazgatójaként dolgozta ki a Középső-Ferencváros operatív városrehabilitácós koncepcióját, indította el és irányította annak gyakorlati megvalósítását. A ferencvárosi rehabilitáció hazai és nemzetközi sikere láttán a francia partner a városfejlesztési gyakorlat magyarországi elterjesztését tűzte ki célul, erre alapozva hozta létre SCET Magyarország Városfejlesztő Rt.-t, amelynek vezérigazgatójává nevezték ki 1997-ben. Továbbra is részt vett azonban a SEM IX. Rt. munkájában, a társaság Igazgatóságának tagjaként, egészen 2010-ig.

1997-2012 között a SCET Magyarország Városfejlesztő Rt. több tervezetet dolgozott ki városfejlesztő társaságok létrehozására (Budapest XX. kerület, Győr, Zalaegerszeg, Mosonmagyaróvár, Pécs, Keszthely), melyek közül a zalaegerszegi és a mosonmagyaróvári fejlesztő társaság meg is alakult. 2012-től az Aczél Városépítész Bt. ügyvezetőjeként, vezető tervezőjeként városrendezési, városfejlesztési tervezéssel foglalkozik.

1971 és 1987 között 24 hazai és egy nemzetközi tervpályázaton szerepelt sikeresen. Ezek közül kiemelkedik a „Firenze: Una idea per le Murate” rangos nemzetközi tervpályázatán elért eredménye, ahol a 161 résztvevőt számláló nemzetközi mezőnyben a 10 rangsorolás nélküli díj egyikét nyerte el. További jelentősebb tervpályázati eredményei:

• Simontornya: Várkörnyék rendezése (1972, II. díj)
• Győr: Belváros gyalogos központ (1977, III. díj)
• Kazincbarcika, Városközpont rendezése (1979, II. díj)
• Kecskemét: Belváros északnyugati részének rendezése (1980, II. díj)
• Gyöngyös: Belváros – Zsellérközös terület rendezése (1981, I. díj)
• Győr: Újváros rehabilitációs rendezése (1981, II. díj)
• Győr: Sziget – Fürdőkörnyék rendezése (1982, II. díj)
• Szentendre: Felszabadulás lakótelep továbbfejlesztése (1983, III. díj)
• Győr: Újváros nyugati területének rendezése (1984, II. díj)
• Budapest: Belváros déli részének rendezése (1985, I. díj)
• Szombathely: Iseum – Perintpart rendezése (1985, I. díj)
• Győr: Kálváriadomb rendezése (1987, III. díj)

Szakmapolitikai szerepvállalásai többsége a MUT-hoz kötődik, amelynek 5 cikluson át (1997-2012-ig) elnöke volt, 2013-tól örökös tiszteletbeli elnöke. Számos előadást tartott hazai és nemzetközi konferenciákon, többek között az UIA Építészek Nemzetközi Világtalálkozóján Montreal-ban (1990); az I. Urbanisztikai Biennálén Lyonban (1995), a „Magyarország bemutatkozik” című rendezvényen, Párizsban (2004). Meghívott előadóként hazai egyetemeken, főiskolákon is rendszeresen előadott (BME, Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kar, Savaria Urbanisztikai Nyári Egyetem, Széchenyi István Egyetem stb.).

Jelentősebb tervezési munkái

• Verőcemaros-településcsoport általános rendezési terve (1978)
• Nagykanizsa: Keleti városrész (új lakóterület) (1974)
• Szentendre: Belső Körút II. és III. szakasz (rehabilitáció) (1978-79)
• Győr: Belváros (rehabilitáció) (1983)
• Győr: Sziget, Újváros (rehabilitáció) (1984)
• Budapest V. kerület: 34,35. számú tömbök rehabilitációja (1986)
• Budapest: Belváros déli rész (rehabilitáció) (1987)
• Budapest IX. kerület: Középső – Ferencváros rehabilitációs területe (2002)
• Törökbálint: községközpont (rehabilitáció) (2004)
• Győr: Olajgyár és környéke (rehabilitáció) (2006)
• Integrált Városfejlesztési Stratégiák, Integrált Településfejlesztési Stratégiák (Mosonmagyaróvár, Törökbálint, Budakeszi, Budapest VII. kerület, Zalaegerszeg, Győr, Eger, Sárvár (2009-2015)
• Tárnok: Odluk városrész (új lakóterület, községközpont) (2012-2013)
• Településfejlesztési Koncepciók (Budapest XIII. kerület, Zalaegerszeg, Győr, Eger, Tapolca, Sümeg (2013-2015)
• Újpest: Városközpont, Károlyi városrész, Kertváros, Káposztásmegyer városrészek kerületi építési szabályzatának felülvizsgálata (2016-2018)
• Településképi Arculati Kézikönyvek (Sárvár, Budapest XVIII. kerület (2017)Budapest XVIII. kerület: kerületi építési szabályzatának teljes közigazgatási területre kiterjedő felülvizsgálata (2017-2018)

Fontosabb publikációi

• Városfejlesztési akció önkormányzati irányítással (In: A változás menedzselése az önkormányzati tervezésben, 1993)
• Nem-opponensi vélemény (In: Best of Urbanisztika, 1994)
• „Pártsemlegesség” és párbeszéd (In: Best of Urbanisztika, 1998)
• Rehabilitáció minden szinten (In: A mi Budapestünk, 2002)
• A köz- és a magánszféra projekt szintű együttműködése (segédlet, 2003)
• A városfejlesztő társaság létrehozása. Esettanulmányok: Középső-Ferencváros, Törökbálint (In: Fő utca Kézikönyv, 2002, 2008)
• A Középső Ferencváros rehabilitációjának társadalmi hatásai (esszé, MTA Társadalomkutató Központ, 2007)
• A városfejlesztő társaság. Hogyan segítik a városfejlesztést a városfejlesztő társaságok? Középső-Ferencváros példája (In: Kortárs városfejlesztési modellek 2008, 2010)
• Integrált Városfejlesztési Stratégia Kézikönyvének kidolgozásában való részvétel (2008-2009)
• Az akcióterületi terv módszertana és a városfejlesztő társaság (2009)
• Kalandozások Urbanisztikában (könyv, 2009)
• Volt egyszer egy VÁTI (könyv, Lukovich Tamással és Csontos Jánossal, 2013)
• A MUT 50 éve (könyv, 2018)
• Történeti városok és a globalizáció a várostervező szemével (Műemlékvédelem, 2020)
• Számos cikke, írása jelent meg hazai és francia szakmai folyóiratokban (Városépítés, Településfejlesztés, Magyar építőművészet, Falu Város Régió, Urbanisme) és napi-, vagy hetilapokban (HVG, Heti Budapest).

Elismerései

• Ybl Miklós-díj (1984) – „Győr Belváros részletes rendezési tervéért”
• Habitat Emlékérem (1993)
• Budapestért-díj (1997, a Középső Ferencváros rehabilitációjának megvalósításáért)
• Hild János-díj (2013) – „a városfejlesztés mintapéldáiért”
• A MUT örökös tiszteletbeli elnöke (2013)
• Pro Urbe Ferencváros (2016, a Középső Ferencváros rehabilitációjának megvalósításáért)

Forrás: A. G. önéletrajza; Wikipedia

17 írása olvasható a MATARKA-n, 61 munkája található a Lechner Központban