Szakmai életútja

1931-ben született Budapesten. 1957-ben a BME-n szerzett építészmérnöki diplomát. Utolsó éves egyetemistaként már a Nagyvázsonyi Vár helyreállítási munkát vezette, majd a következő évtől az Országos Műemléki Felügyelőség és a Veszprém megyei Idegenforgalmi Hivatal közösen alkalmazott építésvezetőjeként aktív részese volt a Balaton-felvidéki műemlékek 50-es évek végi mintaszerű helyreállításának. Ekkor fordult érdeklődése az épületek és a települések múltja, létrejötte, története felé. 1958-ban az OMF központjába került, főépítésvezetői beosztásba. Az ország egész területén szakmailag felügyelte az OMF saját kezelésében végzett kivitelezési munkáit.

l960-ban a VÁTI-hoz került tervezőként, a Műemléki szakosztályba, a későbbi Műemléki Irodára. 1966-tól „kiemelt mérnök”, 1968-tól irányító tervező, majd 1970-től műteremvezető volt. A VÁTI-nál eltöltött évek mélyítették el érdeklődését a városépítés iránt. 1976-ban a BME-n városépítés-városgazdaság szakmérnöki diplomát szerzett. Tervezőirodai működése igen gazdag és sokrétű volt. Az általa készített építészeti kiviteli tervek nagy része az évek során megvalósult, többek között a budapesti Flórián-tér aluljárója, az ott talált római romok konzerválásával együtt. Tervezési feladatai között több településrendezési munka is szerepelt (Fertőrákos, Szántódpuszta).

1985-ben a Fejér Megyei Tervező Iroda (Székesfehérvár) műszaki igazgatóhelyettese lett, ahol feladata az irodán folyó tervezési munkák szakmai irányítása volt. A munkák széles skálán mozogtak: általános és részletes rendezési tervek, házhelyosztási és beépítési tervek, műemléki városrészek (Székesfehérvár, Mór) rehabilitációs tervei, közlekedési és közművesítési tervek, magasépítési kiviteli tervek, műemléki helyreállítási- és tanulmánytervek.

1987-től az ÉVM Tájékoztatási Önálló Osztály helyettes vezetője lett. A minisztériumok átszervezésekor előbb a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztériumba, majd a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumba került. E minisztériumokban az Építészeti főosztályon belül a Műemléki osztályt vezette, főtanácsosi rangban.

1991-1997-ig az Ybl Miklós Műszaki Főiskola Település Intézetének vezetője (és ezzel együtt járóan a Településmérnöki Szak vezetője) lett. Vezetői feladatai mellett tevékeny részt vállalt a hazai urbanisták oktatásában is, a Településtervezés, Településrehabilitáció, Építészettörténet, Településtörténet, Települési értékvédelem, Ökológia, Településföldrajz tantárgyakat oktatta. Az időközben átszervezett Települési és Építészeti Tanszékről ment nyugdíjba.

Tevékenyen vett részt a szakmai közéletben, tagja volt a Magyar Építőművészek Szövetségének, a Magyar Urbanisztikai Társaságnak, az Építéstudományi Egyesületnek, az MTA Építészettörténeti és Műemléki Bizottságának. Alapító tagja, vezetőségi tagja, majd alelnöke az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságának.

Jelentősebb műemlék-helyreállítási munkái

• Budapest, Flórián téri romterület kialakítása (1981-1985)
• Eger, Lyceum helyreállítása (1962-1965)
• Vaja, kastély helyreállítása (1960-1963)
• Sopron, Előkapu u. 11. (1961-1963)
• Sopron, Szent György u. 5. (1963-1964)
• Sopron Templom u. 5. (1965-1966)
• Sopron, Új utca 18. (1968-1969)
• Berhida, római katolikus templom helyreállítása (1962-1964)
• Fertőrákos, püspöki kastély helyreállítása (1963-1965)
• Kőszeg, Kelcz-Adelffy u. 6. lakóház, Szt. Imre templom helyreállítása (1964-1966),
• Szántódpuszta, műemléki terület rendezési terve, kastély helyreállítása (1964-1971)
• Pécs, tömbrehabilitációs tervek (1970-1972)
• Vizsoly, református templom helyreállítása (1972-1974)

Publikációi

• Vaja, Vay Ádám Múzeum (Gerőné Krámer Mártával, 1981)
• Szántódpuszta építéstörténete (Boross Marittával, 1985)
• Építéstörténet, Műszaki szakközépiskolai tankönyv (Kocsis Ferenccel, 1990)
• Műemlékvédelem (1999 és 2002)
• Több, mint száz írása jelent meg különböző szakmai folyóiratokban (Icomos Híradó, Műemlékvédelem, Területrendezés, Településfejlesztés, Budapest, Műszaki tervezés, Magyar építőipar, Múzeumi műtárgyvédelem, Építésügyi szemle, Élet és tudomány).

Elismerései

• Ybl Miklós díj (1976) – „a Sopron, Bécsi út 5. sz. ház és egyéb műemlék jellegű épületek helyreállítása tervezéséért”
• Építészeti Nívódíj (1985) – Bp. Flórián téri aluljáró
• Építészeti Nívódíj (1986) – Szántódpuszta
• Europa Nostra díj (1994) – Szántódpuszta
• Magyar Műemlékvédelemért díj (1995) – műemlék helyreállító tevékenységért
• Szent-Györgyi Albert díj (1998) – oktatói, illetve tudományos munkáért
• Hild János díj (2001) – „több évtizedes oktatói, tervezői tevékenysége elismeréseként”
• Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2008)
• Möller István emlékérem (2010)

Források: Á. L.; Wikipédia; Nagy Gergely: Búcsúzunk Ágostházi Lászlótól; Magyar Múzeumok magazin (2017.03.23.)

111 írása olvasható a MATARKA-n, 125 munkája található a Lechner Központban