Dr. Baráth Etele

(1942-)

építészmérnök, regionális tervező
politikus, országgyűlési képviselő
államtitkár, kormánybiztos, miniszter
Hild-díjas

Szakmai életútja

1942-ben született Budapesten. 1960-ban érettségizett a budapesti Toldy Ferenc Gimnáziumban. 1960-1961 között az Építéstudományi Intézetben dolgozott. 1961-től a budapesti ÉKME Építészmérnöki Karának hallgatója. 1963-ban egy évre Párizsba költözött, ahol az École des Beaux Arts-on beiratkozott Candilis műtermébe. Hogy megélhetését biztosítsa, szerkesztői munkát vállalt Biro és Fernier építészek irodájában. Idehaza 1968-ban szerezte meg diplomát az újra egyesített BME Építészmérnöki Karán. Már egyetemi évei alatt is valósultak meg épületei, és a Nemzeti Színház pályázatán különdíjat is nyert. 1985-ben egyetemi doktori címet szerzett „A területi rendszer” című dolgozatával.

Tervezői pályafutása 1967-ben a BVTV Városrendezői Irodáján kezdődött. Itt készítette el a zalaegerszegi városközpont rendezési tervét, melynek megvalósítására meghívták városi főépítésznek. 1970-1972 között Zalaegerszeg főépítésze, majd 1972-1974-ig a Zala Megyei Tervező Vállalat Építészeti és Városrendezési Iroda vezetője. Ebben az időszakban részt vett az MTA Földrajztudományi Bizottsága munkájában is, majd az MTA Regionális Kutatási Központjának is külsős munkatársa lett.

1974-ben visszaköltözött Budapestre, ahol a VÁTI Regionális Tervezési Iroda műteremvezetője, osztályvezetője, majd 1980-1985 között irodavezetője volt. Ebben a minőségében irányította (többek között) az Országos Területrendezési Terv, majd az Országos Területrendezési Tervkoncepció kidolgozását. Közben még két alkalommal is tanulmányúton vett részt Franciaországban, először a városközpont-rekonstrukciós gyakorlatot, majd 1982-ben hat hónapon át a területfejlesztés és -irányítás intézményrendszerét tanulmányozta. 1981-1985 között mellékfoglalkozásban az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének munkatársa volt, ahol a „Településjellemzők, településtípusok” című kutatást végezte.

1986-1989 között a Magasépítési Tervező Vállalat (MATERV) dolgozója, 1987-től igazgatója. 1992-1995-ig az urbanisztikával, beruházásszervezéssel foglalkozó U.R.B. Kft. résztulajdonosa és ügyvezető igazgatója. 1985-1990 között a MÉSZ Városrendezési és Környezetvédelmi Bizottságának vezetője.

Tervezési és kutatási munkái mellett oktatási tevékenységet 1974-1986 között végzett, külsős adjunktusként a BME Városépítési és az ELTE Földrajztudományi Tanszékén urbanisztika, valamint regionális tervezési területen. Később, 2004-2016 között a CORVINUS egyetemen meghívott előadóként környezet-gazdaságtant, urbanisztikát és az Európai Unió történetét oktatta. Külföldön több egyetemen tartott előadásokat, amelyből kiemelhető a vendég-professzorként eltöltött idő a Paul Valéry egyetemen (Montpellier, 1986-87), ahol két szemeszteren át urbanisztikát és a Duna menti államok társadalmi-gazdasági földrajzát adta elő.

Politikai karrierje

Az 1980-as években aktívan részt vett a Hazafias Népfront munkájában. 1989-ben kinevezték a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium államtitkárává, majd az Antall-kormány megalakulását követően a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium helyettes államtitkárává. 1990-1992-ig az Expo’96 kormánybiztosa. 1992-1994-ig a Munkaadók Országos Szövetségének elnöke, 1993-1996-ig a Magyar Gazdasági Kamara (majd Magyar Munkaadói Szövetség) alelnöke.

1994-2010-ig parlamenti képviselő az MSZP színeiben. 1994-2002 között a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Bizottsági elnöke, majd a Területfejlesztési Bizottság alelnöke. 1998-2000 között a Budapest Agglomeráció alapító elnöke. 2002-től a Miniszterelnökség fejlesztéspolitikai államtitkára, 2004-től Európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter. Létrehozta a Nemzeti Fejlesztési Hivatalt, ahol felügyelte a Nemzeti Fejlesztési terv, majd az Európa Terv elkészítését. 2004-től felügyelte az Európai Ügyek Hivatalát is.

2010-2020-ig az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság tanácsnoka, a MUT képviselője. 2015-2020 között előbb az Európa 2020 Stratégia Irányító Bizottság elnöke, majd az Európai Szemeszter Bizottság alelnöke. 2012-2016 között a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Választott-bíróságán bíró. A Magyar Közgazdasági Társaság elnökségi tagja, a Fejlesztéspolitikai Szakosztály elnöke.

1995-2016-ig a Magyar Kajak-kenu Szövetség elnöke, 2016 óta a Szövetség Közgyűlésének és a Stratégiai bizottságnak az elnöke.

Jelentősebb tervezési munkái

  • Margitsziget és az Óbudai Hajógyári sziget fejlesztési koncepciója (1970)
  • Pesterzsébet városközpont részletes rendezési terve
  • Zalaegerszeg városközpont részletes rendezési terve (1973)
  • Veszprém, Miskolc regionális és általános rendezési terve (1975-1976)
  • Országos területrendezési terv (OTT) majd Országos területrendezési tervkoncepció (OTK) (1975-1982)
  • Javaslat egy rendszerszemléletű területi modell felépítésére (1980)
  • Az ország térszerkezete és a komplex energiarendszer szerkezete összefüggéseinek kutatása, tervezése (1983)
  • Budapesti Agglomeráció rendezési terve
  • Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer területrendezési terve

Publikációi

Több mint harminc magyar és idegen nyelvű írása jelent meg szakmai folyóiratokban (Budapest, Területrendezés, Városépítés, Tér és társadalom, Városi közlekedés, Falu Város Régió, Fejlesztés és finanszírozás, Területi statisztika, Magyar minőség, Figyelő, Tér és társadalom), közülük a jelentősebbek:

  • Zalaegerszeg városközpont részletes rendezési terve (Területrendezés, 1973)
  • A veszprémi körzet területi terve (Területrendezés, 1975)
  • A területrendezési tervezés komplexitásának kérdései (Területrendezés, 1976)
  • A területrendezési tervezés és a közlekedéstervezés összhangja az Országos Területrendezési Tervben (Laky Ildikóval, Területrendezés, 1980)
  • Rövid összefoglaló egy rendszerszemléletű területi modell felépítésének és alkalmazási lehetőségének javaslatáról (Területrendezés, 1980)
  • Az országos területrendezési tervkoncepció (Városépítés, 1981)
  • Egy térszerkezeti modell (Tér és társadalom, 1987)
  • Az uniós fejlesztési források Magyarországon, 2004-2013 (Bajnai Gordonnal, Magyarország politikai évkönyve, 2007)

Elismerései

  • Kiváló Munkáért kitüntetés (1982)
  • Hild János-díj (1997) – „a hazai regionális tervezésben és annak szakmai irányításában végzett kiemelkedő tevékenységéért, valamint az urbanisztikai szemlélet következetes képviseletéért a Parlament munkájában”
  • ÉTE-díj (1997)
  • „Az év sportvezetője” díj (Nemzeti Sportszövetség, 2009)
  • Köztársaság Elnökének Emlékérme

Források: B. E. országgyűlési adatlapja; B. E. életrajza az MSZP honlapján; Wikipedia; MATARKA

25 írása olvasható a MATARKA-n, 43 munkája található a Lechner Központnál