Szakmai életútja

1901-ben, Sátoraljaújhelyen született. 1919-ben érettségizett a Beregszászi Állami Főgimnáziumban. Kitűnő minősítésű általános mérnöki oklevelét 1924-ben szerezte meg a budapesti Műegyetemen. Egyetemi tanulmányait követően tanársegédként egy éven át a Műegyetem Alkalmazott Szilárdságtani Tanszékén, majd 1927 és 1931 között a Hídépítési Tanszéken dolgozott. Eközben 1924-ben a főváros szolgálatába állt, ahol mérnöki feladatokat látott el. Kezdetben mérnökként (1924–1936), később főmérnökként dolgozott (1936–1945), majd 1945-ben műszaki főtanácsossá léptették elő. Részt vett a II. világháborús károk helyreállítási munkáinak megszervezésében.

1946-ban a fővárosi közgyűlés tanácsnokká választotta meg. 1946 és 1948 között a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagja volt. Nevéhez fűződik a Fővárosi Csatornázási Művek és a Fővárosi Mélyépítési Beruházási Vállalat megszervezése, utóbbinak 1950-től 1952-ig alapító vezérigazgatója volt, majd az ebből átszervezett Beruházási Igazgatóság főmérnökeként irányította a főváros beruházási tevékenységének műszaki ügyeit 1953–1954 között. A Fővárosi Tanács végrehajtó bizottságának szaktanácsadója 1955 és 1956 között.

1954-ben a Műegyetem tanárává nevezték ki, ahol a Városgazdasági Tanszéket vezette 1960-ig. 1957 és 1959 között rektorhelyettes volt. 1960-ban előbb doktori, majd kandidátusi fokozatot szerzett. Nyugalomba vonulásáig, 1971-ig a BME Út- Vasútépítési és Közlekedésügyi Tanszékének, majd az I. sz. Vízépítési, illetve Vízgazdálkodási Tanszékének egyetemi tanára. Tagja volt az MTA Településtudományi Állandó Bizottságának, valamint elnöke volt az Építőipari Tudományos Egyesület Városgazdasági Szakosztályának. 

Munkásságával a városépítés hazai nyitottabb, kiszélesedő értelmezésének korai előfutára volt.

Főbb munkái

• Közreműködött mélyépítési tervező mérnökként és építésvezetőként a ferencvárosi helyi kikötő építésében 1925 és 1928 között, a csepeli gabonatárház megépítésében
• 1936-tól tervezte és ellenőrizte a Várhegy nyugati lejtőjén a hegycsúszás elleni védőmunkálatokat, illetve a keleti lejtő sziklabiztosítási munkálatait.
• 1937-től Budapest híd-és mélyépítési munkáinak egyik irányítója
• 1940 és 1942 között a ferihegyi gyorsforgalmi út hídjai megépítésében vett részt
• A II. világháború utáni években részt vett a károk helyreállítási munkáinak megszervezésében, vezette a főváros szikla- és barlangóvóhelyeinek építkezéseit
• Ujjászervezte Budapest árvízvédelmét és egyik irányítója volt a budapesti Duna-hidak roncskiemelési és újjáépítési munkáinak, részt vett a hídfők tervezésében és építésében
• Közreműködött 1946 és 1950 között a Margit híd kiszélesítésében, a Kossuth híd feljárója megépítésében, a Szent Gellért tér, a Kálvin tér, a Nyugati tér, a Széchenyi tér és a hozzájuk kapcsolódó utak átépítésében
• Árpád híd pesti és budai feljárói, a Váci út átépítése,  Dózsa György úti aluljáró (1950–1951)
• Irányította többek között a Fővám téri villamosvasúti aluljáró beruházását és a Boráros tér átépítését, a Műcsarnok és az Erkel Színház átépítését (1951–1953).

Fontosabb publikációi

•  Közúti alagút építése Rotterdamban a Maas folyó alatt (Magyar Mérnök Egyesület Közlönye, 1939)
• A budapesti kikötők fejlesztése (Városi Szemle, 1946)
• A városi utak néhány műszaki problémája (1954)
• Települések útjai 1–2. (1955)
• Védelem a vizek kártevése ellen lakott területen (1956)
• A városgazdálkodás lényege és feladatai (1960)
• A városgazdasági tervezés módszertana (Kandidátusi értekezés, 1960)
• A városrendezés gazdasági kérdései (1960)
• Mérnöki kézikönyv 4. (társszerzőkkel, 1961)
• A települések mérnöki létesítményei (1961)
• Városgazdaságtan (Egyetemi jegyzet, 1961; 6. kiadás: 1964)
• Vidéki városaink (szerk. 1961)
• Kommunális vállalatok szervezése és tervezése (1962, 1964)
• A városépítés mérnöki vonatkozásai (Szakmérnöki jegyzet, 1962)
• Kommunális vállalatok tevékenységének műszaki- gazdasági elemzése (1963, 1968)
• A városgazdaság szakágazatai (1963; 4. kiadás: 1965)
• Fejezetek a városgazdasági tervezés köréből (1963)
• A városok üzemeltetése (1963)
• Vízellátás és csatornázás (1965; Salamin Pállal 2. kiadás: 1967)
• A városrendezés gazdasági kérdései (1966)
• Mélyépítési ismeretek 1–2. (Egyetemi jegyzet, 1966; 2. kiadás: 1970)
• Közművek, közüzemek (1967)
• Építőmérnöki ismeretek. 2. (Gyulai Gézával, 1969)
• Településegészségügyi üzemek technológiája (1969)
• A városfejlesztés gazdasági kérdései (1976)

A fentieken túl számos cikke jelent meg szakmai folyóiratokban (Településtudományi közlemények, Városépítés, Mérnökgeológiai szemle, Közlekedéstudományi szemle, Építés- és közlekedéstudományi közlemények, Mélyépítéstudományi szemle, Építésügyi szemle, Városi szemle, Városkultúra, Vízügyi közlemények).

Elismerései, emlékezete

• Köztársasági elnöki elismerés 1947-ben a Margit híd újjáépítésében szerzett érdemeiért (1947)
• Hild János emlékérem (1972) – „a városgazdálkodással és városüzemeltetéssel összefüggő sok évtizedes gyakorlati, majd közel két évtizedes egyetemi oktatói tevékenységéért”
• Alpár Ignác díj (1974)
• Reitter Ferenc díj (1979)
• 1986-ban szülővárosában, Sátoraljaújhelyen – a város fennállása 725. évfordulóján – sétányt neveztek el róla, ahol emléktábláját is felavatták.

Források: Wikipédia; Magyar Életrajzi Lexikon; Nemzeti Örökség Intézete; Vidor Ferenc visszaemlékezése

42 írása olvasható a MATARKA-n, 14 munkája található a Lechner Központban