Szakmai életútja

1927-ben Szombathelyen született. 1949-ben szerezte építészmérnöki oklevelét a budapesti Műegyetemen, a Brenner-családban az építéssel összefüggő hivatások e néven ötödik képviselőjeként. 1950-ig tanársegédként dolgozott az Egyetem Városépítési tanszékén, ami meghatározta további pályafutását. 1950-ben a Budapesti Városépítési Tervező Intézetnél (BUVÁTI) helyezkedett el. Igen fiatalon, 1955-ben lett a Budapest Általános Rendezési Tervének kidolgozásával foglalkozó szakosztály vezetője, majd a kerületi általános rendezési tervek kidolgozását végezte. A Lakatos utcai lakótelep tervezéséért 1964-ben Ybl Miklós-díjat kapott. 1963-ban a BME-n városépítés-városgazdasági szakmérnöki oklevelet, 1967-ben egyetemi doktori címet szerzett.

1967-1976 között a Drezdai Műszaki Egyetemnek először vendégtanára, majd tanszékvezetője volt, ahol csapatával sorozatosan nyerte az NDK városépítési tervpályázatainak díjait (Halle, Jena, Riesa, Gotha, Pirna városközpont rehabilitációs pályázatok, Drezda – Prager Strasse befejezése, Greifswald – Ostseeviertel lakótelep). A városrehabilitáció témájával már korábban, a budapest-józsefvárosi rehabilitáció kapcsán intenzíven foglalkozott. Drezdai professzoként tervezési munkáiban mindig törekedett arra, hogy a kor követelményeinek és gyakran szükös anyagi lehetőségeinek keretein belül megőrizze a történelmi városközpont szerkezetét.  Tudományos tevékenysége is kiteljesedett, 1972-ben a műszaki tudományok doktora fokozatot szerzett az NDK-ban.

Hazatérése után, 1977-től a BUVÁTI műszaki-tudományos igazgató-helyettese lett, egészen 1988-as nyugdíjba vonulásáig. Ezután szabadfoglakozású várostervezőként szakértői, tervezési munkákat végzett.

Kiterjedt szakmapolitikai tevékenységet folytatott. 1977-től a Magyar Tudományos Akadémia Településtudományi Bizottságának tagja, 1977-1980 között az ENSZ/EGB Városépítési Munkabizottságának elnöke (Genf), 1983-ban a Német Városépítési és Területi Tervezési Akadémia levelező tagja, valamint 1984-1987 között a Nemzetközi Lakásügyi, Városépítési és Területi Tervezési Szövetség (FIHUAT) városfelújítási állandó munkabizottságának alelnöke. A városépítés tárgykörében több szakcikket írt.

Jelentősebb tervezési munkái

• Bp. XIV. Kerepesi út beépítési terve (1953)
• Bp. III. Római-parti üdülőövezet terve (1959)
• Bp. VIII. Józsefváros rekonstrukciós terve (1961)
• Lakatos úti lakótelep terve (1961-1963)
• Irányító részvétel Budapest, a fővárosi kerületek és több vidéki város általános rendezési tervének elkészítésében

Publikációi

Számos írása jelent meg különböző szakmai folyóiratokban (Településtudományi közlemények, Magyar építőművészet, Építésügyi szemle, Műszaki tervezés, Magyar építőipar, Budapest, Építés – építészettudomány, Területrendezés, Településfejlesztés). „Szombathely városépítéstörténete a XIX. század második felétől az első világháborúig“ címmel írt tanulmánya 1959-ben jelent meg az Építés és közlekedéstudományi közleményekben.

Elismerései, emlékezete

• Ybl Miklós díj (1964) – „a településtervezés terén végzett elméleti és gyakorlati munkásságáért, valamint a Lakatos utcai lakótelep tervezéséért“
• Hild János díj (1982) – „a városépítés terén kifejtett több évtizedes elméleti, oktatási és tervezői tevékenységéért
• Munkaérdemrend ezüst fokozata (1988)
• A Lakatos úti lakótelep melletti kis tó és park ma Brenner János nevét viseli.

Forrás: Ifj. Brenner János visszaemlékezése; Modern építészeti lexikon; Évek, művek, alkotók, MATARKA

56 írása olvasható a MATARKA-n, 13 munkája található a Lechner Központban