Szakmai életútja

1954-ben született Budapesten. Szülei neves építészek, miként többen a Brenner-családban. (Brenner János néven ő az építéssel összefüggő hivatások hatodik képviselője.) Egyetemi tanulmányait a Drezdai Műszaki Egyetemen végezte, ott szerezte építészmérnöki diplomáját 1976-ban. Oklevelének megszerzése után egy évig a VÁTI-ban dolgozott, ahol kutatási munkákban vett részt. 1977-1979-ig az Országos Műemléki Felügyelőségen Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár megyék területi, majd nemzetközi ügyek előadója volt. 1979-től egy éves szakmai továbbképzésen vett részt Hamburgban, ahol a város építésügyi főhatóságánál városképi vizsgálatok készítésében vett részt.

1981-1985-ig részben Hamburg város építésügyi műszaki alkalmazottja, részben szabadfoglalkozású terület- és várostervező. Közben 1982-1984 között elvégezte a felsőfokú műszaki közszolgálatra előkészítő tanfolyamot, és megszerezte a „Bauassessor” címet. 1985-1986-ig Hamburg város kereszténydemokrata frakciójának tudományos munkatársa. 1986-1991-ig Hamburg város építésügyi főhatósága várostervezési osztályának vezetője, 1991-1992-ig a lakásépítési osztály vezetője. 1992-1993-ig Fulda város építésügyi hatóságának vezetője.

1993-2019 között főosztályvezető-helyettesi pozícióban dolgozott (a változó nevű) szövetségi minisztériumok (változó nevű) főosztályain, 2001-ig az európai műszaki harmonizáció, azután a városépítés, városrehabilitáció, területfejlesztés és -rendezés szakmai területén. 1997-ben PhD fokozatot szerzett a budapesti Műegyetemen.

A német Közlekedés-, Építés- és Lakásügyi Szövetségi Minisztérium európai harmonizációs főosztályának helyettes vezetőjeként feladata volt a közép- és kelet-európai államokkal való kooperáció biztosítása a műszaki harmonizáció területén. 2007-ben – a német EU elnökség idején – a magyar Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium kötelékébe, majd 2011-ben – a magyar EU-elnökség idején – a magyar Belügyminisztérium Területrendezési és Építésügyi Helyettes Államtitkárságának kötelékébe kiküldött tanácsadó volt.

2019-től szabadfoglalkozású terület- és várostervező Berlinben. Utóbbi időszakban szakmai tanácsadást végzett Ukrajna és Georgia (Grúzia) terület- és városfejlesztésért felelős minisztériumainak.

Munkássága

Szakmai tevékenysége – részben kettős (magyar és német) kötődésének is köszönhetően – rendkívül széleskörű. Tervezési munkái közül kiemelhetőek a városképi szakági tervei, amelyeket Hamburg több városrészére készített 1980-1981-ben. Több kutatási munkában is részt vett 1995-2005 között, team-munkában és tanácsadóként a VÁTI, a MUT, a Studio Metropolitana oldalán.

PhD szakdolgozata („Az építésügyi jog Magyarországon és annak hatásai – keletkezés, összefüggések a városépítési fejlődéssel, aktuális helyzet és kitekintés”) 1998-ban könyv alakban is megjelent Stuttgartban (németül). Ezen kívül számos cikke, tanulmánya jelent meg magyar nyelven az Építés – építészettudomány, Magyar építőművészet, Műemlékvédelem, Falu Város Régió, Budapest, Építési piac, Új magyar építőművészet, Építésügyi szemle, Építész Közlöny, Tér és társadalom, Országút folyóiratokban, valamint német nyelven németországi folyóiratokban, kiadványokban.

Magyarországon részt vett a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, az Országos Építés- és Lakásügyi Hivatal, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium, a Belügyminisztérium, a Fővárosi Önkormányzat jogalkotó és szakmai munkájában. Segítette az uniós direktívák átültetését a lengyel, a szlovén, a lett, a litván, a román jogrendbe. Támogatta Etiópia, Mongólia, Ukrajna építésügyért, településfejlesztésért, és -rendezésért felelős minisztériumainak munkáját.

Számos előadást tartott magyarországi konferenciákon és egyetemeken (BME, Savaria Nyári Egyetem), németországi konferenciákon és egyetemeken, valamint nemzetközi konferenciákon Ausztriában, Romániában és Litvániában.

A Magyar Szemlében 33 irodalmi értékű esszéje jelent meg részben szakmai, részben önéletrajzi, történelmi, politikai témákban. Irodalmi tevékenysége mellett városképeket ábrázoló tusrajzai is figyelmet érdemelnek.

Elismerései

Hild János-díj (2013) – „a magyar urbanisztikai innováció elősegítéséért”

Forrás: B. J. önéletrajza

88 írása olvasható a MATARKA-n