Csemez Attila DSc
(1945- )tájépítészmérnök
városépítés-városgazdasági szakmérnök
egyetemi tanár, tanszékvezető
Pro Régió-díjas
Szakmai életútja
Győrött született 1945-ben, 1948 óta Óbudán lakik. 1963-ban érettségizett az Állami Árpád Gimnáziumban, majd a Kertészeti Egyetem Táj- és Kertépítészeti Szakán szerzett egyetemi diplomát 1968-ban. 1976-ban városépítés-városgazdálkodási szakmérnöki oklevelet is szerzett a BME-n.
Szakmai pályafutását a Vízügyi Tervező Vállalat Talajvédelmi Osztályán kezdte tervezőként, majd 1970-1975 között kutatási feladatokat látott el Mőcsényi Mihály professzor mellett a Kertészeti Egyetemen. 1975-től 1979-ig a Drezdai Műszaki Egyetem Építészeti Karának Tájépítészeti Intézetében aspiráns volt, ahol 1980-ban megszerezte a műszaki tudomány kandidátusa címet. Hazatérve előbb a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Tájrendezési Tanszékének kutatási tanszékvezető-helyettese, majd 1983-tól tanszékvezetője; az önálló Táj- és Kertépítészeti Kar megalakítását követően (1992-től 2012-ig) a Tájtervezési és Területfejlesztési Tanszék vezetője, 2006–2012 között a Tájépítészeti Kar dékánja volt. Az MTA doktora tudományos fokozatot 2003-ban szerezte.
2015-ben vonult nyugdíjba, de továbbra is részt vállal az oktatásban; vendégelőadóként előadásokat, konzultációkat tartott a Budapesti Corvinus Egyetemen és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen is. Jelenleg a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem professor emeritusaként gyakorlatokat vezet, dolgozatokat bírál, vizsgáztat.
1957 óta jár a Dunára evezni, 1968-tól a VSC tagja, majd 35 év után “örökös” tagja. A nála diplomázó hallgatóknak évtizedeken át meg kellett tanulniuk evezni…
Munkássága
Nevéhez fűződik hazánkban a tájértékelési eljárások kidolgozása és az egyedi tájértékek meghatározása. Számos táj- és területrendezési terv és tanulmány, valamint környezeti hatásvizsgálat készítője volt. Sokat foglalkozott a Dunakanyarral, ezen belül az 1980-as években az MTA szakértőjeként a – végül nem megvalósult – Bős-nagymarosi vízlépcső tájrendezési terveinek készítésével, tájökológiai és tájképi hatásainak vizsgálatával.
Szakmai-társadalmi tevékenysége is jelentős. Az MTA Kertészeti Bizottság Tájépítészeti Albizottságának vezetője, a Településtudományi Bizottság társelnöke (2012-ig). A Guckler Károly Természetvédelmi Alapítvány kuratóriumának társelnöke (1992–2013), a HUNGIS Alapítvány kuratóriumának oktatási felelőse (1993–2012), az ÉTE Tájrendezési Szakosztály társelnöke (1980–1989), a Tájépítészek Nemzetközi Szövetsége (IFLA), szakbizottsági tagja (1985 óta). Tagja a Magyar Kertépítészek és Tájrendezők Szövetségének, a MÉK-nek és a MUT-nak. A Virágzó Magyar Kertkultúráért Alapítvány elnökeként részt vesz a Virágos Magyarországért mozgalomban. A Magyarország legszebb szőlőbirtoka verseny zsűrijének 2012 óta tagja. A Design Workshop a Rómaiért (DWSR) civil szervezet vezetőségének tagja. Hosszú éveken keresztül tagja volt a Központi, a Fővárosi, a Pest megyei és a Győrben működő területi tervtanácsoknak.
Jelentősebb kutatási munkái
- Tájértékelési módszer területi alkalmazása (Tenke Tiborral és Ruzsányi Tivadarral, 1984)
- Tájképi potenciál értékelési módszertana (Kollányi Lászlóval, 1990)
- Tájinformációs elemző rendszer kidolgozása az ökológiai tévcselekedetek megelőzése és újabb területhasználati konfliktusok megakadályozása érdekében (1992)
- Tervek egymásra épülése – A tájrendezési szakági munkarészek készítésének célja és tematikája (1995)
- A területrendezési tervek környezeti, társadalmi, gazdasági hatásvizsgálata: hatáselemzési tervezési segédlet (szerk. Balogh Ákossal, SZIE, 2000)
Jelentősebb tervezési munkái
- A Gabcikovo-Nagymarosi vízlépcsőrendszerrel érintett térség tájrendezési tanulmányterve: Tájpotenciál vizsgálat és értékelés (1980)
- Tájképvédelmi vizsgálat és javaslat a Dunakanyar üdülőkörzet regionális rendezési tervéhez és a fejlesztési program megalapozásához (1988)
- A Szigetköz rehabilitációs és fejlesztési koncepciója (1993)
- A tervezett Dunai Nemzeti Park (Szigetköz) és térsége területrendezési terve (1993-2001)
- Duna-Dráva Nemzeti Park és térsége regionális tájrendezési terve (1995-2001)
- Magyar-Osztrák Fertő-térségi fenntartható közlekedési projekt (2001)
- Esztergom-Komárom és Heves megyékben több település rendezési tervének szakági munkarészei (tájrendezés és természetvédelem, zöldfelületi rendszer, környezetvédelem)
- Környezetvédelmi tervek a Budapesti Erdészet részére (többségük megvalósult: Ördög-orom, Ezüst-hegy, Apáthy-szikla, Remete-hegy, Róka-hegy, Balogh Ádám szikla)
Jelentősebb publikációi
Könyvek, könyvrészletek, egyetemi jegyzetek
- Tájtervezés – tájrendezés (Mezőgazda Kiadó, 1997)
- Mesél Óbuda földje: Óbuda-Békásmegyer természeti-táji értékei (szerk., Guckler Károly Természetvédelmi Alapítvány, 1998)
- Óbuda-Békásmegyer területén kialakult tájhasználati konfliktusok feltárása (Guckler Károly Természetvédelmi Alapítvány, 2005)
- Óbuda-Békásmegyer táji-természeti értékei (BCE Tájépítészeti Kar, 2014)
- Tájépítészet felsőfokon (szerzőtársakkal, SZIE, 2018)
Szakmai cikkek
Számos írása jelent meg különböző szakmai folyóiratokban (Városépítés, Területrendezés, Zöldfelületgazdálkodás, Természetbúvár, Falu Város Régió, Településfejlesztés, Környezet és fejlődés, Tájökológiai Lapok, Műemlékvédelem, 4D: tájépítészeti és kertművészeti folyóirat, A falu, Turizmus Bulletin, stb.). Néhány jelentősebb írása:
- A táj esélye: vita a tervezésről, a fejlesztésről, a rendezésről (Falu Város Régió, 2006)
- Az egyedi tájértékektől a táji értékek kataszterezéséig (Kollányi Lászlóval, Falu Város Régió, 2010)
- A kálváriák szerepe a tájkarakter meghatározásában (4D: tájépítészeti és kertművészeti folyóirat, 2011)
- A kálváriák és egyéb vallásos emlékek a Balaton-felvidéken (A falu, 2017)
- A borturizmus múltja, jelene és jövője az Etyek-Budai borvidéken (Turizmus Bulletin, 2018)
Elismerései
- Pro Urbe Aranyérem, Budapest (1989)
- Pro Régió-díj (1997)
- Ormos Imre-emlékérem (2003)
- A Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje (2005)
- Budapesti Corvinus Egyetem Aranyérme (2008)
Forrás: Cs. A. szakmai önéletrajza; Wikipédia; ODT személyi adatlap
21 írása olvasható a MATARKA-n, 47 munkája található a Lechner Központnál