Szakmai életútja

1927-ben született Sopronban. Középiskolai tanulmányait a soproni, majd a budapesti bencés gimnáziumokban végezte. 1946-ban iratkozott be a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karára, itt szerezte meg építészmérnöki oklevelét 1950-ben. 1950 és 1957 között a Soproni Magasépítő Vállalatnál, majd jogutódjánál, a Győr-Sopron Megyei Állami Építőipari Vállalatnál (GYÁÉV) építésvezetőként dolgozott. Munkáihoz sorolható többek között a Soproni Asztalosárugyár, a Petőházi Cukorgyár, a Fertődi laktanya építése és a soproni Hunyadi János Általános Iskola újjáépítése is. Diplomája megszerzése után közel 15 évig dolgozott együtt dr. Rados Jenő professzorral a fertődi Eszterházy – kastély felújításán.

1957-től a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem (később Nyugat-Magyarországi Egyetem) tanársegédje, dr. Winkler Oszkár professzor mellett. 1960-1963 között adjunktus, 1963-1976 között docens, majd 1976-tól egyetemi tanár, az Építéstani Tanszék vezetője.  1974-ben “A századforduló építészelmélete” című akadémiai doktori értekezésével elnyerte a műszaki tudomány doktora tudományos fokozatot. 1978-1981 között az egyetem tudományos rektorhelyettese volt. 1996-ban vonult nyugdíjba, 38 éves oktató- és kutatómunkája után. Ennek elismeréseként kapta meg a “Professor Emeritus” címet.

A tudományos közéletben aktívan részt vett (MTA Építészettörténeti és Elméleti Bizottság; Magyar Építőművészek Szövetsége; Magyar Építész Kamara; Építéstudományi Egyesület). Sopron város közéletének is aktív résztvevője, 1978-tól a Soproni Városszépítő Egyesület elnöke volt.

Publikációi

Széleskörű szakírói tevékenységet fejtett ki: 27 könyvet írt (a fordításokat és a társszerzős munkákat is beleértve). Szakmai folyóiratokban megjelent publikációinak száma szinte felbecsülhetetlen, a Matarka folyóiratgyűjteménye 415 írását tartalmazza, melyek 1953 és 2015 között keletkeztek. Ezek főként a Közlekedéstudományi szemle, Magyar építőipar; Soproni szemle; Magyar építőművészet; Műemlékvédelem; Építés- és közlekedéstudományi közlemények; Építés – építészettudomány; Műhely; Budapest; Városépítés; Magyar szemle című folyóiratokban jelentek meg. Írásainak témái a legújabb kori építészettörténet és műemlékvédelem, különösen a vasutak építészeti alkotásai, valamint a századforduló nagy mestereinek életműve. Külön kiemelhetők építészeti kritikai írásai. A magyar vasútról, annak épületeiről, járműveiről évtizedeken keresztül készített fotói művészi kordokumentumok. Előadásaival, írásaival egyaránt az építészeti kultúra terjesztését, korszerű építészeti szemlélet alakítását szolgálta.

Építészeti, vasúttörténeti, urbanisztikai jellegű könyvei

• Vasutak építészete Európában (1965)
• Építészeti és urbanisztikai ismeretek (egyetemi tankönyv, 1976)
• Modern építészeti lexikon (főszerkesztő, 1978)
• Régi magyar vasútállomások (1983)
• Banhöfe in Österreich. Architektur und Geschichte (Wien, 1986)
• Településfejlesztés tervezése (egyetemi jegyzet, 1989)
• Képek a régi magyar vasutakról és vonatokról (társszerző, 1991)
• Táj+építészet (tankönyv, 1995)
• Régi magyar villamosok (2000)
• Sopron építészete a 20. században (2003)
• Az ion fejezet – Egy építész emlékiratai (2006)
• Ez a vonat elment (társszerző, 2009)
• Az én vasutam. Egy vasútbarát építész emlékei és képei (2012)

Elismerései

• 1966: Alpár Ignác-emlékérem
• 1992: Ybl Miklós-díj; Széchényi Ferenc-díj
• 1994: Magyar Műemlékvédelemért érem
• 1997: Rados Jenő-emlékérem; Wälder József-díj
• 1998: Mikó Imre-díj
• 2001: Csonka Pál érem
• 2002: Sopron város díszpolgára cím
• 2003: Széchenyi-díj

Források: Magyar Építész Kamara honlapja, Wikipédia; Zábránszkyné Pap Klára: A városépítés és városrendezés Kubinszky Mihály munkásságában (Soproni szemle, 2017/2)

415 írása olvasható a Matarkán, 18 könyve található az Építésügyi Dokumentációs és Információs Központnál