Szakmai életútja és munkássága

1926-ban született Nyírlugoson, leánykori neve Barek Katalin. Építészmérnöki diplomáját a budapesti Műegyetem Építészmérnöki Karán szerezte meg 1950-ben. A diploma megszerzése után tanársegédként néhány évet az Urbanisztikai tanszéken dolgozott, Faragó Kálmán mellett.

1955-től a VÁTI-ban várostervező, majd 1964-től műteremvezető. 1966-ban férje külföldön kapott munkalehetőséget, így az egész család kitelepült Marokkóba. A francia nyelv elsajátítását követően a főváros (Rabat) városfejlesztési irodájában dolgozott 3 évig. A kiküldetés – kétéves megszakítással – közel nyolc évig tartott.

A marokkói kiküldetésből visszatérve itthoni munkáját az ÉVM-ben folytatta, először a városrendezési osztály helyettes vezetőjeként Pongrácz Pál mellett, majd a Paksy Gábor által átszervezett főosztályon az osztály vezetőjeként. 1986-ban vonult nyugdíjba. Nyugdíjasként a VÁTI-ban folytatott szakértői tevékenységet.

Közéleti tevékenysége elsősorban az ÉTE-hez kötődött, ahol a Városfejlesztési Tagozat elnöke volt 1975-1985 között. Ez az időszak volt a Tagozat „fénykora”, amit számos jelentős, országos érdeklődést kiváltó rendezvény (konferencia, ankét, szimpózium) megrendezése, valamint általános városrendezési problémák megoldását célzó elméleti jellegű tervpályázatok kiírása fémjelez.

Főbb városrendezési tervei

• Kiskőrös egyszerűsített általános rendezési terve (Fónagy Ernővel, 1958)
• Szentes városközpont részletes rendezési terve (Jankovich Lajossal és Kaszta Dénessel, 1960)
• Hómezővásárhely iparterület részletes rendezési terve (1960)
• Tiszalök egyszerűsített általános rendezési terve (Fónagy Ernővel, 1962)
• Hómezővásárhely általános rendezési terve (1964)
• Komárom – Méntelep részletes rendezési terve (Szmetana Györggyel, 1965)
• Csongrád, általános rendezési terve (1965)
• Hódmezővásárhely, városközpont és Hódtó részletes rendezési terve (Domszky Tamással és Kaszta Dénessel, 1965)

Elismerései

• ÉVM aranygyűrű (nyugdíjba vonulásakor)
• ÉTE Érdemérem (1991)

Forrás: Elekes András és Zábránszkyné Pap Klára visszaemlékezése; Lechner Központ

8 írása olvasható a MATARKA-n; 28 munkája található a Lechner Központnál