Szakmai életútja

1937-ben született Brassóban. Édesapja papírgyári tisztviselő volt, akinek áthelyezései miatt a család többször is költözött. A II. bécsi döntés után így került a Fűzfői Papírgyárhoz. Az általános iskola után a székesfehérvári Jáky József Útépítési Technikumban útépítési technikusi oklevelet szerzett 1955-ben. Még ugyanebben az évben felvételt nyert a Műegyetem Mérnöki Karára, ahol 1960-ban (építő)mérnöki oklevelet kapott az út-vasút- alagútépítő szakon. 1966-1968 között szakmérnöki képzésben vett részt az egyetem Építészmérnöki Karán, ahol városépítés-városgazdasági szakmérnöki oklevelet szerzett.

Az egyetem elvégzését követően a Fővárosi Mélyépítési Tervező Vállalathoz (FŐMTERV) került 1960-ban, és ott dolgozott (műszaki gyakornok, tervező mérnök, kiemelt mérnök majd irányító tervező beosztásban) 1971-ig. Ezután a VÁTI-ba „igazolt”, ahol 1996-ig különböző beosztásokban (irányító tervező, műszaki koordinátor, csoportvezető, osztályvezető) dolgozott, majd nyugdíjas tanácsadóként folytatta 2005-ig. 1997-2007 között, mint nyugdíjas vállalkozó, közlekedéstervezési szakértőként is tevékenykedett.

Munkássága

1960-1966 között fővárosi forgalomfelvételekkel, forgalomtechnikai tervezéssel, közlekedésfejlesztési tanulmányok készítésével foglalkozott. Jelentősebb munkái voltak:

• a budapesti Belváros átfogó közlekedési vizsgálata
• az V. kerület úthálózatának és csomópontjainak forgalomtechnikai terve
• a Hungária körút – budai nagykörút által határolt területen végzett parkolás-felvétel
• a budapesti tervezésekhez parkolási normák kidolgozása
• a budapesti gyalogosközlekedés törvényszerűségeinek elemzése

Ezt követően 1966-1971 között a FÖMTERV Kutatócsoportjának tagjaként részt vett Budapest első nagytávlatú közlekedésfejlesztési tervének kidolgozásában (ezen belül a várható közlekedési igények előrebecslésében, a közlekedési hálózatok tervezésében és a parkolás-tervezésben).

1971-1985 között a VÁTI-ban először településrendezési tervek készítésében vett részt, mint közlekedéstervező, majd az Intézeten belül a közlekedési szakági tervezés koordinálásával, ehhez kapcsolódó műszaki fejlesztési feladatok, tervezési segédletek kidolgozásával foglalkozott. Ez utóbbiak közül azok az irányelvek voltak a legjelentősebbek, melyek a tömeges lakásépítések tervezését szolgálták, például:

• Lakásépítések városrendezési, műszaki és gazdasági mutató (1975)
• Nagyobb városi lakóterületek komplex kialakítása a Magyar Népköztársaságban és a Német Demokratikus Köztársaságban (1976)
• Településtervezési normatívák és mutatószámok (1984)

1985-1996 között részt vett az országos Külterületi Nyomvonalas Létesítmények Nyilvántartásának létrehozásában, működtetésében és továbbfejlesztésében, ezen belül több mint 4000 tervezett létesítmény nyomvonaltervével kapcsolatos szakvélemény készítésében. Közlekedési szakértőként elsősorban területrendezési tervek készítésében, valamint különböző területi- és település-tervezéssel összefüggő műszaki feladatok kidolgozásában vett részt.

Fő tevékenysége mellett 1968-1972 között az Ybl Miklós Felsőfokú Technikum Lakás és Kommunális Szakán külső óraadó volt, 1974-1981 között közreműködött az ÉVM Dél-dunántúli Városrendezési és Építészeti Tervtanács munkájában, 2005-2010 között pedig a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Karán külső óraadó volt. 1974-2011 között a „Városi Közlekedés” szaklap tudósítója, 2000-2010 között szerkesztőbizottsági tagja.

Tagja a Közlekedéstudományi Egyesületnek (KTE) 1960 óta (országos elnökségi tag 1977-1990 között, szakosztály-titkár 1962-2002 között, 2002-2010 között a Városi Közlekedési Tagozat szeniorfelelőse, 2000-től Örökös tag), a Magyar Mérnöki Kamarának (MMK) 1989 (mint Egylet), illetve 1996 (Kamara) óta, ahol elsősorban a Közlekedési Tagozat munkájában vesz részt, valamint küldött. Továbbá a MUT tagja 1975 óta, a Magyar Útügyi Társaság (MAUT) tagja 1995 óta, valamint a Budapesti Városvédő Egyesület tagja 2003 óta.

Számos szakcikk szerzője, melyek a Közlekedéstudományi Szemle, Területrendezés, Városépítés, Városi Közlekedés, Falu Város Régió, Térinformatika folyóiratokban jelentek meg.

Elismerései

• Jáky József díj (KTE, 1985 és 1997)
• Csány László díj (MMK, 2002)
• Kerkápoly Endre díj (KTE, 2011)
• Pro Régió díj (2011) – „több évtizedes szakmai tevékenységért”
• Hollán Ernő díj (MMK, 2012)

Forrás: E. Zs. szakmai önéletrajza, matarka

19 írása olvasható a MATARKA-n, 41 munkája található a Lechner Központban