Dr. Faragó Kálmán

(1923-1998)

építészmérnök, városelemző-kutató
a műszaki tudományok doktora (DSc), egyetemi tanár
Hild-díjas

Szakmai életútja

1923-ban született. Építészmérnöki diplomáját 1948-ban szerezte meg a BME-n, ahová már 1951-ben vissza is tért, mint Perényi Imre munkatársa a Városépítési tanszéken. Tudományos karrierje gyorsan ívelt felfelé: 1963-ban kandidátus, 1970-ben a műszaki tudományok doktora, 1972 óta egyetemi tanár.

A Városépítési tanszéken egészen nyugdíjba vonulásáig, 1993-ig munkálkodott. 1956 után adjunktusi beosztásban az Építészmérnöki Kar esti tagozatán tartott előadásokat, majd az 1960-as évektől az Építőmérnöki Karon is előadott. Az 1970-es évek elejétől docensként, majd egyetemi tanárként vette át a tanszék elméleti „nagyelőadásait” az Építészmérnöki Karon. Előadásaiban kerülte a nemzetközi kitekintést, a nyugati példákat érdektelennek tartotta.

Két periódusban is volt a Városépítési tanszék vezetője: 1964-1968 között Perényi Imre helyett (annak ideiglenes távollétében), valamint 1978-1982 között. Mandátumának lejáratakor a kari tanács nem hosszabbította meg vezetői megbízatását. (Faragó professzor szigorú és igen kritikus tanár, illetve kolléga volt, de ezt a hozzáállását saját magával szemben is alkalmazta.)

Folyamatosan végzett – mai nézőpontból ellentmondásoktól sem mentes – kutatómunkát, több témában is. Ezek eredményét az 1960-as évektől rendszeresen publikálta. Fontosabb témái: a „racionális” lakóterületek tervezése; a lakóterületi egységek rendszerei; a településtudományi kutatás feladatai, szerepei a gyakorlatban; a városi infrastruktúra-fejlesztés és városépítési kapcsolatai; az iparfejlődés területi-települési vonatkozásai, valamint a városnagyság. Alaposság, rendszerezésre törekvés és politikai eszményképéből fakadó szemléleti korlátok egyaránt jellemezték munkásságát. Fő műve (a Városrekonstrukció című könyv) ma már inkább szakmatörténeti-, illetve kordokumentum, amely egy kor szemléletének megértését segítheti.

Részt vett Nagykanizsa, városközpont részletes rendezési tervének kidolgozásában (Bognár Lászlóval és Ihrig Dénessel, 1964).

Publikációi

Könyvei

  • Mezőgazdaság és településtervezés (Perényi Imrével és Major Jenővel, 1962)
  • Települések rekonstrukciója (szakmérnöki jegyzet, Perényi Imrével, 1963)
  • Városépítés (egyetemi tankönyv, 1962)
  • Városrekonstrukció (egyetemi tankönyv, 1968)

Egyéb publikációi

Kutatásainak eredményeit főként a „Településtudományi közlemények” című folyóiratban jelentette meg, melyek közül a legjelentősebbek:

  • A városkörnyéktervezés metodikája (1956, Perényi Imrével és Major Jenővel, 1956)A magyar mezőgazdasági településhálózat fejlesztésének kérdései (Major Jenővel, 1957)
  • A racionális városnagyságok meghatározásának elvei (Perényi Imrével, 1960)
  • Az újpesti kerületi központ és környezetének átépítési tervei (1961)
  • A racionális településnagyságok kialakulásának lehetőségei Magyarországon (Perényi Imrével, 1963)
  • Az adottságok szerepe a települések rekonstrukciójában (1964)
  • Néhány újabb szempont a lakóterületi egységek tervezéséhez (1966)
  • A társadalmi fejlődés hatása a városszerkezetre (1966)
  • A szovjet városépítés születésének ötvenedik évfordulójára (1967)
  • A lakóterületi egységek rendszere a városrekonstrukcióban (1968)
  • A magyar városok szerkezeti jellegzetességei és azok kialakulása (Major Jenővel, 1971)
  • Az iparfejlesztéssel összefüggő városfejlesztési feladatok (Perényi Imrével, 1974)
  • A városrekonstrukció értelmezéséről és a városszerkezet korszerűsítését célzó rekonstrukciós feladatokról (1975)
  • A városok lakóterületének és központjának korszerűsítését célzó rekonstrukciós műveletekről (1977)
  • A magyar középvárosok kialakulása és fejlődése az első világháborúig (Major Jenővel, 1979)
  • Településeink infrastrukturális ellátásának helyzete (1981)
  • A hazai városépítési gyakorlat az elmélet tükrében (1984)
  • Szempontok a települési környezet kialakításához (1986)
  • Szempontok a városi lakóterületek helykiválasztásához (1988)

Számos további publikációja jelent meg egyéb szakmai folyóiratokban (Magyar építőművészet, Magyar építőipar, Városépítés, Építés- és közlekedéstudományi közlemények, Építés – építészettudomány, Magyar tudomány, Településfejlesztés).

Elismerései

  • Hild János-díj (1981)

Források: Egy tanszék 80 éve (BME Urbanisztika Tanszék), antikvarium.hu, adtplus.arcanum.hu; Meggyesi Tamás nekrológja

53 írása olvasható a MATARKA-n, 17 munkája található a Lechner Központban