Dr. Forbáth (Fischer) Imre

(1875-1952 körül)

okl. mérnök, városrendező
a városrendezés műegyetemi tanára

Szakmai életútja

Érsekújváron született 1875-ben. A műszaki egyetemet Bécsben, Zürichben és Berlinben végezte. Oklevelét Charlottenburgban szerezte porosz királyi kitüntetéssel. 1898-1904 között Gotha, Magdeburg és Frankfurt am Main városok mérnöki hivatalaiban szolgált. 1904-ben Darmstadtban műszaki doktorrá avatták. 1904-ben hazatért, és itthon városépítési kérdésekkel foglalkozó tervezőirodát nyitott. 1906-ban habilitált, mint a Műegyetem magántanára a városépítés, vízellátás és csatornázás tárgyköréből.

1906-tól a budapesti József Műegyetem tanára. (Tanítványai között volt a később Shanghai-ban karriert csináló Hudec László is, akinek városrendezést tanított.) 1908-1910 között a fővárosi gázgyár megváltásánál ő volt a főváros egyik szakértője. Sok éven át, mint a székesfőváros törvényhatóságának és a fővárosi Közmunkák Tanácsának tagja aktívan részt vett a főváros összes műszaki vonatkozású tervének előkészítésében és megvitatásában.

Az I. világháborúban a przemysli helyőrség tagjaként vett részt. 1915-ben fogságba esett, majd 1918-ban Szibériából hazaszökött. A 30-as években a Nitrogéngyár vezérigazgatója volt. Az időközben európai hírűvé vált városrendezési szakértő, a hazai városrendezés egyik úttörője 1952 körül hunyt el az NSZK-ban.

Hazai munkássága

1904-től 1914-ig többek között tervezte és vezette Nagyszeben, Brassó, Marosvásárhely, Resicabánya, Székesfehérvár és Újvidék vízvezetéki és csatornázási munkálatait, elkészítette Marosvásárhely szabályozási tervét, tervezte és vezette az ország határszéli magyar-dalmát vasút vízellátását és számos egyéb munkát. Legfőbb hazai tervezési munkái között említendő még a Wekerle telep Főterének rendezése (Kós Károllyal, 1911).

A hazai pályázatok mellett nemzetközi (külföldi) tervpályázatokon kevés magyar építész ért el annyi sikert, mint Forbáth: Altenessen (Németország), Bergen (Norvégia), Várna és Ruscsuk (Bulgária), Antwerpen (Belgium), majd Trianon után Brassó, Belgrád és Pozsony (leggyakrabban Warga Lászlóval és Lechner Jenővel).

Igen aktív tagja volt a Magyar Mérnök és Építész Egyletnek. Országszerte számos előadást tartott a modern városrendezés egyes kérdéseiről, beleértve a műszaki adminisztráció szervezését is.

Főbb publikációi

  • Die Kanalisation von Mainland (Lipcse, 1902)
  • A mannheimi kikötők (A Magyar Mérnök és Építész Egylet közlönye, 1903)
  • Der Bau der Städte an Flüssen (Frankfurt a/M, 1904)
  • Öntözés városi szennyvizekkel (Budapest, 1905)
  • A lakáskérdés és Budapest jövője (1906)
  • Kleinwohnungsfürsorge in englische Städten (Lipcse, 1906)
  • A városok világítása 1.-2. közlemény (Városi szemle, 1908)
  • A városok világítása 3. közlemény: a budapesti gázkérdés (Városi szemle, 1908)
  • „Kertkülvárosok” (Városok Lapja,1909)
  • Brassó szab. kir. városának szabályozó terve (A Magyar Mérnök és Építész Egylet közlönye, 1911)
  • Pozsony szabályozási és vasútrendezési terve (A Magyar Mérnök és Építész Egylet közlönye, 1911)
  • A főváros műszaki igazgatásának újjászervezése (Városi szemle, 1911)
  • Städtebauliche Studien (Lipcse, 1912)
  • Marosvásárhely csatornázása (Vízügyi közlemények, 1913)
  • Székesfehérvár szab. kir. város vízellátása és csatornázása (A Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1914)

Továbbá Ruscsuk, Nagyszeben, Brassó és Pozsony csatornázására, illetve szabályozására, valamint Altenessen város vágóhídjára készített munkái német nyelven.

Forrás: Magyar Építő Művészet (1936, 1-3 sz.); Révai Lexikon; Jánossy Péter – Deke Erh: Hudec László élete és munkássága; Mérnökök, természettudósok, politikusok a magyar vízgazdálkodás történetében (Magyar Hidrológiai Társaság, 2000); matarka

19 írása olvasható a MATARKA-n