Főző János

(1941-2012)

építészmérnök, városépítés-városgazdasági szakmérnök
főépítész
Pro Régió-díjas

Szakmai életútja és munkássága

1965-ben szerezte meg építészmérnöki diplomáját a budapesti Műegyetem Városépítési Tanszékén, majd ugyanitt városépítés-városgazdasági szakmérnöki oklevelet is szerzett.

1965-1968-ig a Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállalatnál, mint építésvezető irányította az állami beruházások kivitelezését. Ez idő alatt sem szakadt el a tervezéstől, több városrendezési tervpályázaton vett részt eredményesen. 1968-1973-ig Nagykanizsa város főmérnökeként, majd városi főépítészként dolgozott. Ekkor készíttette el a város és a körzetébe tartozó települések, külterületek rendezési tervét, ami a város arculatát a mai napig alapvetően meghatározza. 1973-tól a Zala megyei Tervező Vállalat irányító tervezője, majd szakosztály vezetője. Az országban az elsők között kistérségi rendszerben tervezték az összetartozó, együtt élő települések rendezési terveit.

1974-től Zala megye főépítésze. Irányította a megyei települések rendezési terveinek elkészítését, a műemlékek védelmét. Elnöke volt a Zala megyei Magántervező Építészeti Bizottságának, melynek keretében a megye építészeti arculatát közvetlenül is tudta befolyásolni. Az első „Év lakóháza” címet egy, a megyében épült családi ház kapta. A múlt értékeinek megőrzése, és a kis település fejlődésének fellendítése érdekében rendezte meg a Szentgyörgyvölgyi Falunapokat. A megyei főépítészi évek során több kisebb település rendezési tervét, illetve zártkertek rendezési tervét készítette el (pl. Lenti, Letenye). A megyei vezetés megbízása alapján a MTESZ keretei között szervezett egy szakmai csoportot, amely felülvizsgálta és aktualizálta Zala megye korábban készített területrendezési és -fejlesztési tervét.

1992-től Vas és Zala megyék területi főépítészi irodavezetőjeként irányította a térségben végzett településrendezési tervek szakmai véleményezését, és a területei tervtanács elnökeként segítette a tervezők munkáját. 2001-2007-ig, nyugdíjba vonulásáig a Balatoni Területi Főépítészi Irodán (Keszthely) folytatta főépítészi tevékenységét, feladata volt a Balaton kiemelt üdülőkörzetet érintő településrendezési tervek véleményezése, az ökológiai, tájvédelmi, környezetvédelmi szempontok szigorú érvényesítése. Rendszeresen előadásokat tartott a Balaton törvénnyel kapcsolatban az önkormányzatok, illetve civil szervezetek részére. Fontosnak tartotta a közvetlen napi kapcsolatot a törvény alkalmazóival, önkormányzatokkal, államigazgatási szervezetekkel, beruházókkal.

Munkája mellett irányította a MUT Zala megyei csoportját, illetve elnöke volt a Zala megyei Építéstudományi Egyesületnek 1976-tól. Személyes elismerései mellett szakmai sikerként könyvelheti el Zalaegerszeg és Nagykanizsa városok Hild éremmel való kitüntetését is (1975, illetve 1981).

Elismerései

  • Alpár Ignác-emlékérem (1986)
  • Magyar Urbanisztikáért Érem (1998)
  • Pro Régió díj (2007) – „a Balaton kiemelt üdülőkörzet területén végzett kiemelkedő főépítészi tevékenység elismeréseként”

Forrás: F. J. önéletrajza; Zábránszkyné Pap Klára írása (Építésügyi szemle 2007/3);

4 írása olvasható a MATARKA-n