Heim Ernő

(1904-1980)

építészmérnök, városrendező
Budapest általános rendezési tervének irányítója
kétszeres Ybl-díjas, Hild- díjas

Szakmai életútja

1904-ben született, a neves gyermekgyógyász Heim Pál gyermekeként. 1927-ben szerezte meg diplomáját a budapesti Műegyetem Építészmérnöki Karán. 1927-1929 között Wälder Gyula prof. irodájában dolgozott tervezőként. 1929-ben féléves svédországi tanulmányúton vett részt Gunner Asplund európai hírű építész mellett. 1930-1946 között Budapest Székesfőváros III. Városrendezési Ügyosztályán segédmérnök, mérnök, végül főmérnök volt. 1946-ban politikai okokból elbocsátották állásából, munkáját csupán magánvállalkozásoknál folytathatta.

1949-ben az állami tervezőintézetek megalakulásakor munkát kapott a városrendezés területén. 1966-ig dolgozott a FŐTI (Fővárosi Tervező Intézet), majd jogutódjai, a BVI (Budapesti Városrendezési Intézet) és a BVTV (Budapesti Városépítési Tervező Vállalat) Városrendezési Osztálya osztályvezető főmérnökeként. A Fővárosi Tanács VB VIII. Városrendezési és Építési Főosztálya csoportvezető főmérnöke (1956–1967), majd a BVTV műszaki gazdasági tanácsadója (1968–1969).

1967-1969 között a Magyar Iparművészeti Főiskola címzetes egyetemi tanára. 1962-1967 között alapító és vezetőségi tagja volt a MÉSZ-nek, a MUT-nak, valamint magyarországi megbízottja volt az UIA, az Építészek Nemzetközi Szövetsége városrendezési munkacsoportjának.

Főbb munkái

  • részt vett Budapest Székesfőváros városfejlesztési programjának elkészítésében (1933-1939)
  • irányította Budapest Általános Rendezési Tervének és Budapest Városrendezési Szabályzatának elkészítését (1957-1966 és 1969-1970)
  • Budapest lakásépítési koncepciójának, a lakótelepek csoportosításának, a II., III., IV. ötéves tervek összeállítója és a munkaprogramok irányítója
  • a II. világháború utáni években Budapesten, a főútvonalak mentén tervezett négyszáz foghíjbeépítés előkészítésének és megvalósításának kezdeményezője
  • az 1956-os forradalom után, a megrongálódott Rákóczi úti épületek helyreállítási munkáit (árkádosítását) elképzelései szerint valósították meg 
  • kezdeményezte a Római parti üdülőterület rendezését, a belvárosi üzletközpont kiépítését, a Józsefváros rekonstrukcióját
  • a Kerepesi úti lakótelep rendezési tervének készítője (Brenner Jánossal, 1953)
  • Pécs, Déli városrész rendezési tervének készítője (Brenner Jánossal és Dénesi Ödönnel, 1955)
  • a Budakeszi úti lakótelep rendezési tervének készítője (1963-1965)

Publikációi

  • Városfejlesztés (1943)
  • A település területének felhasználása (egyetemi jegyzet, 1952)
  • Elavult városrészek újjáépítésének módszerei (egyetemi jegyzet, 1954)
  • A tömeges lakásépítés városrendezési kérdései (egyetemi jegyzet, 1955)
  • A foghíjbeépítés városrendezési vonatkozásai (egyetemi jegyzet, 1960)
  • A budapesti lakásépítés problémái (1963)
  • Budapest fejlődése (In: Városépítés Magyarországon a felszabadulás után, 1973) 

Számos cikke, tanulmánya jelent meg szaklapokban (A Magyar Mérnök és Építész Egylet közlönye, Településtudományi közlemények, Magyar építőművészet, Természettudományi közlöny, Építésügyi szemle, Városépítés, és folyóiratokban (Budapest, Élet és irodalom).

Elismerései

  • Ybl Miklós-díj (1956) – „az 1956 október-november hónapokban keletkezett épületkárok helyreállításánál a városrendezési koncepcióért és a gyakorlati keresztülviteléért”
  • Munka Érdemrend (1962)
  • Ybl-díj (1971) – „Budapest városépítési és építészeti színvonalának emeléséért több évtizeden át kifejtett tevékenységéért”
  • Hild János-emlékérem (1973) – „a városépítésben, különösen Budapest város-építésében kifejtett kiemelkedő munkásságáért”  
  • Munka Érdemrend arany fokozata (1976)
  • Reitter Ferenc-díj (1979)

Forrás: artportal (Muladi Brigitta); Arcanum, Magyar Életrajzi Lexikon; Nemzeti Örökség Intézete; Modern építészeti lexikon; Évek, művek, alkotók; Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I-III.; Budapest folyóirat (fotó)

49 írása olvasható a MATARKA-n, 3 munkája található a Lechner Központban