Ihrig Dénes

(1931-2019)

építészmérnök, várostervező
egyetemi docens
Palóczi-díjas

Szakmai életútja

1931-ben született Pécsett. 1953-ban szerezte meg diplomáját a Műegyetem Építészmérnöki Karán. Diplomájának megszerzése után a Fővárosi VIII. Kerületi Ingatlankezelő Vállalatnál kezdett el dolgozni, mint műszaki ellenőr. 1954-1955-ig az Országos Építésügyi Hivatal Városrendezési Osztályán főelőadó. 1955-1957-ig a Fővárosi Tanács Városrendezési és Építészeti Főosztályán főelőadó, és emellett óraadó volt a BME Városépítési Tanszékén is.

1957-től főállásban helyezkedik el a BME Városépítési Tanszékén, ahol először tanársegéd, 1962-től adjunktus, majd 1974-től docens. Az 1966/67. tanévben francia állami ösztöndíjjal urbanisztikai posztgraduális diplomát szerzett Franciaországban (Párizs, CRU, Városépítési Kutatások Központja). 1996-ban nyugdíjba vonult, de óraadóként még éveken át folytatta oktatói tevékenységét. Munkássága első másfél évtizedében eredményesen vett részt több országos és nemzetközi tervpályázaton (Újpest városközpont, 1969; Hajdúböszörmény; „Gent holnap”).

Szakmai közéleti tevékenysége is jelentős. Az ÉTE Városrendezési Szakosztályának vezetője 1972-1980 között, több bizottságának tagja fél évszázad alatt. 1967-től tagja a MUT-nak, időszakosan több bizottságában dolgozott. A MÉSZ Külügyi Bizottságának is tagja volt (1970-1975).

Munkássága

Munkásságának fő területe az oktatás volt, de emellett jelentős kutatási és tervezői tevékenységet is folytatott. 1955-től a Városépítési-, majd Urbanisztika Tanszéken városépítési tervezési gyakorlatokat vezetett, de már 1958-tól tartott előadásokat az Építészmérnöki és az Építőmérnöki karon is. Az 1960-as évek elejétől irányításával színvonalas és a hallgatók által kedvelt tudományos diákköri tevékenység (kutatómunka, meghívott előadók, szakmai kirándulások) folyt a tanszéken. A szakmérnök oktatásban és a francia nyelvű képzésben is részt vett egy-egy előadással. Tanszékvezető helyettesi megbízatást három alkalommal látott el, 1988-ban egy évig megbízott tanszékvezető volt.

Kutatási tevékenysége során elsősorban oktatási kérdésekkel, tervezésmetodikával, városrekonstrukcióval és a városépítés történetével foglalkozott, az utóbbi évtizedben a magyar településtörténettel. Jelentősebb kutatómunkát 1966-1967-ben – 11 hónapos franciaországi ösztöndíjas útja alkalmából – végzett, ott készült francia nyelvű disszertációjával városrendezői diplomát szerzett. Számos külföldi egyetemen és konferencián tartott előadást (Párizs, Strassbourg, Tallin, Havanna, Cleveland, Jereván, Kolozsvár).

Jelentősebb városrendezési tervei

  • Óbuda központjának részletes rendezési terve (Kismarty Lechner Gyulával, Mező Lajossal és Pongrácz Pállal, 1958)
  • Budapest XI. és XXII. kerületének alaptervei (Kismarty_Lechner Gyulával, 1959 és 1961)
  • Pesterzsébet központjának rendezési terve (1962)
  • Nagykanizsa városközpontjának átépítése (1965)
  • Nyíregyháza északi városrész kísérleti jellegű lakóterületének terve (Deák Sándorral és Locsmándi Gáborral, 1967)
  • A budapesti Madách sugárút tanulmányterve (Kotányi Zoltánnal és Locsmándi Gáborral, 1969)
  • Balassagyarmat általános rendezési terve és központjának részletes rendezési terve (Antal Tivadarral, Kotányi Zoltánnal, Krizsán Gyulával és Locsmándi Gáborral, 1970-1974)
  • Békéscsaba általános és több részletes rendezési terve (Locsmándi Gáborral, Antal Tivadarral és Kálnoki Kis Sándorral, 1978-86)

Díjazott tervpályázatai

  • Szeged északi városrész, III. díj (Deák Sándorral és Farkas Vilmossal, 1960)
  • Budapest, IV. kerület, Újpest-központ rekonstrukciója (Kotányi Zoltánnal és Locsmándi Gáborral, 1969)
  • Aquincum és környezete forgalmi rendezése és városrendezési megoldása (Krizsán Gyulával és Istvánfi Gyulával, 1970)

Publikációi

Fontosabb tanulmányai a Településtudományi közleményekben és a Periodica Polytechnica-ban jelentek meg:

  • Kiskunfélegyháza városközpontjának kialakulása (1960)
  • A II. világháború utáni francia városépítésről (1962)
  • A lakásépítés megvalósítási formáinak szerepe városaink fejlesztésében és rekonstrukciójában (1974)
  • Evolution de l’enseignement de l’urbanisme en France (Periodica Polytechnica, 1969)
  • Some town plans striving to urban continuity (Periodica Polytechnica 1980)

A fentieken túlmenően több írása jelent meg szakmai folyóiratokban (Magyar építőipar, Építés- és közlekedéstudományi közlemények, Városépítés, Területrendezés).

Elismerései

  • Alpár Ignác-emlékérem (1994)
  • Palóczi Antal-díj (2011)
  • Felsőoktatás kiváló dolgozója
  • Építőipar kiváló dolgozója
  • Városunkért emlékérem (Békéscsaba)

Forrás: urb/bme; Egy tanszék 80 éve (BME Urbanisztika Tanszék)

16 írása olvasható a MATARKA-n, 17 munkája található a Lechner Központban