Jánszky Béla

(1884-1945)

építészmérnök
várostervező, szakíró

Szakmai életútja

Ózdon született 1884-ben. A budapesti Műegyetemen Schulek Frigyes tanítványa volt, ahol 1906-ban szerzett építészmérnöki diplomát. Még 1905-ben Kozma Lajossal és Tátray Lajossal néprajzi gyűjtőúton járt Erdélyben, majd 1907-ben skandináviai és németországi, valamint 1908-ban londoni és párizsi tanulmányutakat tett, 1912-ben pedig eljutott Oroszországba és többször Itáliába is. Szakmai gyakorlatát a lágymányosi Fischer József irodájában kezdte. 1907-ben aranyérmet nyert a pécsi országos kiállítás népművészeti pavilonjával.

Kós Károly, Györgyi Dénes, Kozma Lajos és mások mellett az ún. Fiatalok csoportjához” tartozott, mely még az egyetemen szerveződött tehetséges építészhallgatókból. 1908-1909-ben Kós Károllyal dolgozott, közös munkájuk a zebegényi római katolikus templom, mely a Lechner Ödön kezdeményezte „magyar formanyelv és (népies) építőstílus” egyik legkövetkezetesebb megvalósítása. (A Fiatalok építészcsoportja programjának megfelelően a nemzeti építőművészet alapjának a középkorig visszanyúló népi építészetet tekintette, s ebbéli meggyőződésének szakirodalmi munkásságában is hangot adott.)

Falus Elekkel és Iványi Grünwald Bélával együtt 1910-ben megalapította a kecskeméti művésztelepet – ahol 1913-tól a kerámia szakosztályt vezette –, melynek műtermes villáit Szivessy Tiborral együtt tervezte, majd aktívan részt vett az 1911-ben földrengés sújtotta város újjáépítésében is. (Ekkoriban társult Szivessy-vel, akivel 1918-ig, majd 1926-tól 1932-ig számos épületet terveztek. Együttes művük a kecskeméti kaszinó, a szolnoki Hitelbank, a mai budapesti Puskin filmszínház belső kiképzése, az Uránia filmszínház átépítése, a szentgotthárdi Iskolaszanatórium, valamint a budapesti Hungária és Üllői úti sporttelepek.) 1911-től a korszakos Deutscher Werkbund tagja volt. Az 1919-es Tanácsköztársaság idején Málnai, Medgyes és Spiegel társaságában részt vett az Építési Direktórium mellett működő tanácsadói testületben.

Sajnos az első és második világháború, a rövid életű Tanácsköztársaság és az 1920-as évek gazdasági válsággal sújtott nehéz évei miatt tehetsége nem tudott kellő teret kapni, sok terve papíron maradt csupán. Egy gazdag építészi pálya zárult le 1945-ben bekövetkezett halálával.

Munkássága

A magyaros-szecessziós építészeti stílus egyik legkiválóbb képviselője volt. Több mint húsz évig lakott a belvárosi Nádor utcában abban az általa tervezett házban, amely a közelmúltig a CEU egyik épülete volt. Széles látókörű és érdeklődésű ember volt, igazi polihisztor, aki nem csak építésznek volt kiváló, hanem festőnek is. Emellett készített ékszerterveket, orgonált, zongorázott, regényeket írt. Vezető tagja, majd főtitkára volt a Magyar Építőművészek Szövetségének, ügyvezető elnöke és egyik alapítója a Lechner Ödön Társaságnak és igazgatósági tagja számos kulturális és közhasznú egyesületnek.

Várostervezési tevékenysége

1919-ben – a korszakban elmélyült történetírás szerint – egy, „a realitásokon felülemelkedő, nagyvonalú” városfejlesztési koncepciót dolgozott ki „Budapest városépítési és építési programja” címmel. A bérkaszárnyák és szennyező ipari üzemek városából zöld édenkertet varázsolt volna (20 m2/lakos zöldterületi ellátottsággal). Az uralkodó széljárásnak megfelelően a zavaró ipartelepeket a csepeli Duna-szakasz környékére száműzték volna, a felszabaduló belső kerületeket pedig tágas kertvárosok, kórházak, iskolák, munkásegyetemek, kutatóintézetek foglalták volna el. Természetesen a nagy ívű terv fiókban maradt. Később, 1942-ben még elkészített egy újabb fővárosi városrendezési tervet (A jövő Budapestje), de ennek sorsa is érthető okokból a feledés lett.

Épülettervei

1910 és 1932 között összesen 86 (épület)tervet készített, illetve tervezésében vett részt társtervezőkkel, melyek jelentős része meg is épült. Ezek között voltak – Budapesten és vidéken – templomok, iskolák, óvodák, internátusok, szanatóriumok, kaszinók, bankszékházak, irodák, bérházak, villák, vadászkastély, vendéglő, cukrászda, üzlet, áruház, mozi, sporttelepi klubházak, kiállítási pavilon és installáció, de emlékmű és síremlék is.

Ismert tervpályázati tervei

  • 1911. Kerekegyház, római katolikus templom és paplak pályaterve (2. díj)
  • 1911. Szeged, Gazdasági és Iparbank székházának pályaterve (2. díj)
  • 1911. Mindszent, Takarékpénztár pályaterve (megvétel)
  • 1911. Budapest, MTK sporttelep pályaterve (Pobuda Tivadarral, 2. díj)
  • 1912. Kassa, Felső-magyarországi Rákóczi Múzeum pályaterve (díjazott terv)
  • 1914. Mezőtúr, városháza pályaterve (megvétel)
  • 1926. Pestszentlőrinc, polgári iskola pályaterve (2. díj)
  • 1926. Rákospalota, Kozák téri polgári iskola pályaterve (2. díj)
  • 1927. Budapest, Keleti Károly utca – Kitaibel Pál utca – Bimbó utca, Gróf Majláth-féle szállodabérház és ikerbérházak pályaterve

Publikációi

Komoly szakirodalmi tevékenységet folytatott, különösen a nemzeti törekvések történetét összefoglaló úttörő munkái jelentősek. Számos cikke jelent meg korabeli folyóiratokban. Legjelentősebb írásai:

  • A Ház 1909-es évfolyamában Kós Károllyal és Zrumeczky Dezsővel közösen mutatták be terveiket
  • A magyar formatörekvések története építészetünkben (Budapest, 1929)
  • A magyar formára való törekvések kritikai megvilágításban (A Magyar Mérnök és Építész Egylet közlönye, 1939)

Forrás: Rossz fiúk világforradalma (Hatos Pál); Modern Építészeti Lexikon; Wikipédia; artportal.hu; budapest100.hu; hirosnaptar.hu (fotó); matarka

3 írása olvasható a MATARKA-n