Szakmai életútja

1915-ben született Csepelen. Édesapja ott dolgozott a Művekben, mint szerszámkészítő, akit – a Tanácsköztársaság alatt betöltött szerepe miatt – szabadságvesztésre ítéltek, de ennek letöltése elől Jugoszláviába menekült. Így került ő is ötéves korában Zágrábba, összes iskoláit ott végezte, általános mérnöki oklevelét is ott szerezte 1939-ben. Első munkahelyén, a jugoszláviai Állami Villamossági Vállalatnál eleinte beosztott mérnökként, később pedig a Zágráb-Fiumei távvezeték építkezésén, majd az Adria partján fekvő Tesla Vízerőmű építkezésén, mint építésvezető dolgozott.

A német megszállás idején – feleségével együtt – részt vett a jugoszláv felszabadító mozgalomban, ahol nehéz műszaki feladatokat bíztak rá. Közben súlyos tragédia érte: feleségét a Jugoszláviába betört német csapatok meggyilkolták. Őt magát is kereste a Gestapo, ezért illegálisan Magyarországra jött, ahol építésvezetőként dolgozott a háború utolsó szakaszában különböző mérnöki létesítményeken.

A felszabadulás után már Budapesten élt. 1945-ben tagja lett a Magyar Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezetének, melyen keresztül bekapcsolódott a földreform műszaki munkálatainak végrehajtásába. Közel három éven keresztül az ország különböző megyéiben végezte ezt a munkát. A földmérési feladatok mellett házhelyrendezési terveket is készített.

A városrendezés kérdései iránti érzékét felismerve, 1948-ban áthelyezték az Építésügyi Minisztériumba. Itt részt vett néhány országos jelentőségű feladatban is, de főként városrendezési munkakörben dolgozott. Szakmai fejlődése érdekében több tervpályázaton is részt vett. 1957-ben a Szovjet Építőművész Szövetség meghívására a Szovjetunió több városában tanulmányozta a városrendezési tervezés kérdéseit. A város- és községrendezés terén kifejtett szervező és irányító munkájáért 1958-ban kinevezték az Építésügyi Minisztérium Város- és Községrendezési Főosztályának helyettes vezetőjévé.

Hivatali munkája mellett számos szakcikket írt, előadásokat tartott, ezek egy részét a Mérnöktovábbképző Intézet előadássorozata keretében. Előadásait jegyzetek formájában is kiadták. Több külföldi szakmai konferencián vett részt, így 1958-ban Belgiumban a regionális tervezéssel foglalkozó kongresszuson, 1959-ben Svájcban és 1962-ben Bécsben a Földmérők Nemzetközi Szövetsége (FIG) kongresszusán, 1964-ben Jeruzsálemben a FIHUAT (Nemzetközi Lakásépítési, Városrendezési és Regionális Tervezési Szövetség) kongresszusán. 1961-ben olaszországi ösztöndíjat kapott, 1964-ben államközi megállapodás alapján Ghánában járt a városrendezési és építési szakértői delegáció vezetőjeként.

Szakmai pályafutása tragikus véget ért, amikor – harmadmagával, minisztériumi kollégáival (Farkas László és Csángó András) – autóbalesetet szenvedett.

Munkássága

Szakmai munkásságának kiemelkedő szakasza minisztériumi irányító tevékenységéhez kötődik. Közreműködött az 1956-os dunai jeges árvíz okozta károk helyreállításában, a lerombolt települések rendezési terveinek elkészítésében. 1957-ben a 10.000 bányászlakás megépítésének szervezésére kinevezett tíz tagú kormánybizottság tagja lett. Részt vett a III. ötéves terv lakásépítkezéseinek előkészítésében, városrendezési és közművesítési területen. Ezzel a munkával párhuzamosan készítette elő a városrendezési tervezés decentralizálására és szervezésére vonatkozó javaslatot, majd részt vett a szervezet munkájának beindításában.

Külön kiemelhető Kecskemét Lenin város beépítési tervének készítésével kapcsolatos irányító és szervező tevékenysége, valamint a 8. sz. főközlekedési út veszprémi átkelési szakaszának megvalósítása. Jelentős szerepe volt Szolnok új városközpontja beruházásának koordinálásában is. A megyei jogú városok és több jelentős város általános rendezési tervezési munkáját is az ő irányításával végezték. Megszervezte a kormányhatározat alapján 1970-ig elkészítendő, általános rendezési tervek kidolgozását.

Szakmai társadalmi tevékenysége is jelentős volt. Állandó tagja volt a Balatoni Intéző Bizottság tervtanácsának, vezetőségi tagja az ÉTE Városrendezési Szakosztályának. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság több szakbizottságánál is rendszeresen dolgozott. Megalakulásától kezdve kezdeményező és hatékony tagja volt a MUT-nak. Eredményes tervpályázatai révén tagja volt a Magyar Építőművészek Szövetségének is.

Ismert eredményes tervpályázatai

• A Miskolci Avas alatti tér (Koromzay Miklóssal, 1953, III. díj)
• A budapesti Sztálin (Árpád)-híd pesti hídfőjének és környékének rendezése (Csillag Józseffel, Farkas Tiborral, Szerdahelyi Lászlóval és Zsitva Tiborral, 1956, megvétel)

Ismert jelentősebb publikációi

• Az 1957-es évi 10.000 bányászlakás építéséről (Magyar építőipar, 1957/11-12)
• A harmadik 5 éves terv előkészítése városrendezési és közmű vonatkozásában (Magyar építőipar, 1963/8)

Elismerései

• „Szocialista munkáért” érdemérem (1960)
• Ybl-díj (1967) – a településrendezés és fejlesztés terén kifejtett kimagasló elméleti és operatív munkásságáért

Forrás: Dr. Perczel Károly emlékezése (Városépítés 1967/3)