Keresztes Sándor

(1944-)

építészmérnök, városépítés-városgazdasági szakmérnök
szakpolitikus, miniszter
főépítész
Hild- és Pro Régió-díjas

Szakmai életútja és munkássága

1944-ben született Kolozsvárott. Az édesapja a városi közigazgatásban dolgozott, ezért a család még 1944 őszén, a front előtt átköltözött Magyarországra. (Édesapja, Keresztes Sándor a későbbiekben jogász és politikus, országgyűlési képviselő, a KDNP ujjászervezője és elnöke, vatikáni és a Máltai lovagrendhez akkreditált nagykövet.) Gyermekkorát Budafokon töltötte. 1962-ben a budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett. Ezt követően egy évig az MTA Régészeti Kutatócsoportjánál, majd a Városépítési Tervező Irodánál (a VÁTI elődjénél) dolgozott. 1964 és 1969 között a BME-n tanult, ahol építészmérnöki, majd később posztgraduális képzés keretében 1976-ban városépítés-városgazdasági szakmérnöki diplomát szerzett.

1969-től a Győri Tervező Vállalat építésztervezője, majd 1974-től a Győri Városi Tanács városrendezési főmérnöke volt. 1982-1984 között elvégezte a MUT-BME továbbképző tanfolyamát. 1986-tól az Észak-Dunántúli Tervező Vállalat városrendezési szakosztályának vezetőjeként kidolgozta a Szigetköz regionális tervét.

Az aktív politikai életbe 1988-ban kapcsolódott be az MDF alapító tagjaként. 1990-1994 között országgyűlési képviselő, a Környezetvédelmi bizottság, majd 1993-tól az Önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági, rendőrségi bizottság tagja volt. 1990-1993-ig környezetvédelmi, majd környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter. Miniszterként aktív szerepet vállalt a terület- és településrendezési szakma megújításában. Nevéhez fűződik a területi főépítészi hálózat létrehozása.

1995-től visszavonult a pártpolitikától. Ezt követően a Nyugat-dunántúli régió területi (állami) főépítészeként dolgozott 2013-ig, nyugdíjba vonulásáig. Gazdag közéleti tevékenysége is nagyrészt a szakmapolitikához kötődik, a MUT alelnöke volt 1997-2000 között, 2015-től a MUT Győr-Moson-Sopron megyei területi csoportjának elnöke, majd tiszteletbeli elnöke, valamint a MUT Falutagozatának alapító tagja. 1995-1996-ban aktív részese volt a Főépítészi Kollégium újjászervezésének. De vállalt egyéb feladatokat is: így 1988-1989 között a Nagycsaládosok országos Egyesületének (NOE) alelnöke, illetve 1995-1998 között a Magyar Pax Romana társaság elnöke volt.

Publikációi jelentek meg szakmai folyóiratokban (Településfejlesztés, Környezet és fejlődés, Környezetvédelem).

Elismerései

  • Dr. Csizmadia Andor-díj (2006)
  • Pro Régió-díj (2009)
  • Hild János-díj (2013) – „a magyar urbanisztika sokszínű, kitartó fenntartható fejlesztéséért”
  • A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (polgári tagozat) (2014) – a területfejlesztés és területrendezés terén végzett több évtizedes kimagasló szakmai munkája elismeréséül”
  • Főépítészi Életmű díj (2014) – „közel két évtizedes színvonalas állami/területi főépítészi munkásságáért, miniszterként a területi főépítészi hálózat újjáalakításáért; az építészet, a városrendezés, az értékalkotás és védelem ügyének képviseletéért”

Forrás: Wikipedia; MATARKA; Foto:gombabandi

7 írása olvasható a MATARKA-n