Szakmai életútja

1906-ban született Palánkán. Édesapja ügyvéd, bácskai kisbirtokos volt. Középiskolai tanulmányait a nyitrai majd a szegedi piarista gimnáziumban, majd Tatán és Kispesten folytatta.  Budapesten, a Királyi Katolikus Egyetemi Főgimnáziumban érettségizett. Az építészmérnöki pályára a rajz, a művészetek és a matematika iránti érdeklődés vonzotta.

Építészmérnöki tanulmányait a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen végezte. Másodéves korában három hónapot Párizsban töltött. Egyetemi évei alatt meghatározó volt számára a Budai Szent Imre kollégium, ahol lakott, az ott kialakult, orvosokból, bölcsészekből, jogászokból álló baráti kör. Ekkor ébredt fel benne az érdeklődés a filozófia és az esztétika iránt. 1931-ben diplomázott, de képzettségének megfelelő álláshoz csak 1936-ban jutott. Az ADOB (Állástalan Diplomások Országos Bizottsága) keretében dolgozott, az építész szakmát éppen csak érintő munkákon.

1936-ban került a Fővárosi Közmunkák Tanácsához. Itt ismerkedett meg Pogány Frigyessel, itt lettek munkatársak és barátok. Közös szakmai-szellemi munkájuk 12-15 évig tartott, ami mindkettőjük szemléletének megalapozójává vált. Az építőművészeti és műemléki problémák elméletének rendszeres kidolgozásával foglalkozva e témában kettőjük nevén számos cikket jelentettek meg a Magyar Építőművészetben, melynek szerkesztésében is tevékenyen részt vettek. Olaszországba is közösen tettek egy háromhetes tanulmányutat 1938-ban. A közös munkát a háború szakította félbe. Kisléghi Nagy Istvánt 1941-ben frontszolgálatra hívták be, 1945-ben rövidebb időre hadifogságba került.

Kiszabadulása után az immár Fischer József vezetésével működő Közmunkatanácsnál folytatta munkáját. Ekkor alakult meg – részben az ő kezdeményezésére – a háborúban lerombolt Várnegyed helyreállítása tervezésének és kivitelezésének az irányítására a Közmunkák Tanácsának Várbizottsága. Ennek munkájában maga is tevékenyen részt vett.

1949-ben a Fővárosi Közmunkák Tanácsa megszűnésekor az Építésügyi Minisztériumba helyezték át, ahol a Perczel Károly által vezetett Városrendezési Osztályon, illetve Főosztályon kezdett dolgozni. Itt többek között részt vett a műemléki tervezés irányelveinek kidolgozásában, a Balaton regionális, városrendezési és építészeti problémáit feltáró tanulmány elkészítésében, a  Balaton-fejlesztéshez kapcsolódóan a főépítészi hatáskör tervezetének és az üdülőhelyi építési szabályzatnak a kidolgozásában.  

Az Építésügyi Minisztérium 1962-ben az egész országra kiterjedően kialakította a főépítészi rendszert: 8 régióra 8 területi főépítészt jelöltek ki, Kisléghi Nagy István Győr-Sopron és Vas megye főépítésze lett. A területi főépítészek székhelye ekkor Budapesten, az ÉM Városépítési Tervező Vállalatnál (a későbbi VÁTI-nál) volt. 1967-től – amikor a főépítészi szervezetet feloszlatták – irányító tervezőként, majd tudományos munkatársként dolgozott tovább a VÁTI-ban. 1970-ben nyugdíjba ment, de mint szerződéses tudományos kutató, egészen 1979-ig folytatta munkáját.

A MÉSZ-nek alapító tagja. Vezetője volt a MÉSZ Klub Bizottságának, 1968-tól 1973-ig az Ellenőrző Bizottság elnöke.

Munkássága

Tervezési munkái (ÉM Városépítési Tervező Vállalatnál)

• Kecskemét városközpont 1954-56 évi program részletes kompozíciós tervének szanálási terve (Bérczes Istvánnal és Szerdahelyi Károllyal, 1955)  
• Veszprém belvárosában foghíjas telkek beépítése (Zsitva Tiborral és Országh Bélával, 1954)

Tervpályázati eredményei

• Tengerész emlékmű (Pócza Józseffel, I. díj, 1936)
• Kazincbarcika főterének eszmei megoldása (Zsitva Tiborral, megosztott I.díj, 1952-1953)
• A miskolci Avas alatti tér (megvétel, Zsitva Tiborral, 1953)
• A budapesti Sztálin (Árpád)-híd pesti hídfőjének és környékének rendezése (megosztott I. –II. díj, 1956)
• Győri víztorony (Zsitva Tiborral, III. díj)
• Belvárosi üzletközpont (Cserba Dezsővel, III. díj, 1967)

Publikációi

Számos írása jelent meg különböző szakmai folyóiratokban (Tér és Forma, Építés – építészet, Magyar Építőművészet, Magyar Építőipar), melyek közül a legjelentősebbek:

• Szobrok és emlékművek a városban (Pogány Frigyessel, Magyar Építőművészet, 1943/11)
• Három templom Székelyföldön (Pogány Frigyessel, Magyar Építőművészet, 1944/1)
• Népi jelleg az építészetben (Pogány Frigyessel, Magyar Építőművészet, 1944/2)
• Mozaik (Pogány Frigyessel, Magyar Építőművészet, 1944/4)
• Terek és utcák városképi vizsgálata (Szemelvények egy készülő városrendezési vizsgálatból) (Pogány Frigyessel, Magyar Építőművészet, 1944/5, 6)
• Műemlék és újjáépítés (Pogány Frigyessel, Tér és forma, 1946/7-9)
• A budai vár (Pogány Frigyessel, Tér és forma, 1946/11)
• Az építészeti formalizmus lényege (Pogány Frigyessel, Építés – építészet, 1949/4) 4 oldal
• A műemlék helyes értelmezése (Pogány Frigyessel, Építés – építészet, 1950/6)  
• Beszámoló a Balatonfejlesztés egyéves munkájáról (Bérczes Istvánnal, Farkas Tiborral, Polónyi Károllyal, Magyar Építőművészet, 1958/4-5)
• Tájékoztató a Balaton-fejlesztés kétéves munkájáról (Bérczes Istvánnal, Farkas Tiborral, Kővári Lajossal, Polónyi Károllyal, Magyar Építőipar, 1959/9)
• Beszámoló a Balaton-környék fejlesztéséről (Bérczes Istvánnal, Farkas Tiborral, Polónyi Károllyal, Magyar Építőművészet, 1960/6)
• Az idegenforgalom országos rendezési terve (Magyar Építőművészet, 1961/2)
• A műemléki tervezés néhány irányelve (Magyar Építőművészet, 1963/2)

A szakmai cikkeken túlmenően írásai jelentek meg kiadványokban, tanulmány-gyűjteményekben:

• A városszépség problémái (Pogány Frigyessel, Mérnöki Továbbképző Intézet 36. sz. kiadványa, 1948)
• Építészet és idegenforgalom (In: „Építészetünk kérdései”, MÉSZ, 1961)
• A fejlesztés elvi kérdései (Balaton Monográfia, Budapest, Panoráma Kiadó, 1974)

Elismerései

• Kiváló Dolgozó
• Munka Érdemrend bronz fokozata (1977)

Forrás: Simon Mariann írása (Magyar Építőművészet, 1987/4-5), Arcanum

13 írása olvasható a MATARKA-n, 2 munkája található az Építésügyi Dokumentációs és Információs Központnál