Szakmai életútja

1919-ben született Budapesten, neves építész-dinasztiába, a nagy stílusteremtő Lechner Ödön nem egyenes ági leszármazottjaként. A szélesebb családban hetedikként, a közvetlen családban – édesapja és két bátyja után – negyedikként választotta az építész szakmát. Az apa, Kismarty-Lechner Lóránd építészmérnök, műegyetemi tanár volt. 1942-ben szerezte meg építészmérnöki oklevelét a budapesti Műegyetemen. 1945-ig katonai szolgálatot teljesített, majd 4 hónapot (Magyarországon) szovjet hadifogságban töltött. 

1945-től a Fővárosi Közmunkák Tanácsa Városrendezési Osztályán dolgozott, ahol részt vett Budapest általános rendezési tervének kidolgozásában, Granasztói Pál irányítása alatt. A Tanács megszűnése után, 1948-tól az Építéstudományi és Tervező Intézethez, ezt követően az ebből kivált Ipari Tervező Intézethez, majd 1949-től a Fővárosi Tervező Intézethez a (későbbi BUVÁTI-hoz) került, ahol először tervező volt, majd hamar a fővárosi részletes rendezési terveket készítő szakosztály vezetője lett.

1957-1962-ig meghívásra a Műegyetem Városépítési Tanszékén egyetemi adjunktus. Feladata a diplomatervek konzultálása, valamint az Építőmérnöki Karon a Városépítés tantárgy elméleti előadásainak megtartása volt. Az oktatás mellett városrendezési terveket készített, és tervpályázatokon vett részt, igen sikeresen (közülük többet „családi vállalkozásban”, testvéreivel).

1962-ben az építésügyi miniszter kinevezte Szolnok, Hajdú-Bihar és Szabolcs Szatmár megyék területi főépítészének (a VÁTI keretén belül). 1965-től megbízást kapott a VÁTI III. Településtervezési Irodájának vezetésére. Ebben a beosztásában dolgozott 1973 év végéig, majd az Intézet szakági főmérnöke lett.

Aktívan részt vett a szakmai közéletben. A MÉSZ alapító tagja, majd vezetőségi tagja. A kezdetektől fogva (1966) részt vett a MUT munkájában, 1985-ben tiszteletbeli vezetőségi taggá választották. Az ÉTE-ben is vezetőségi tag volt.

Fontosabb városrendezési tervei

• Baja általános rendezési terve (Ihrig Dénessel)
• Nyergesújfalu részletes rendezési terve (Bognár Lászlóval)
• Kerületi alaptervek (Csepel, XI. kerület)
• Részletes rendezési tervek (Óbuda központja, Újpesti városkapu, Óbudai hídfőkörnyék)
• Közlekedési vonatkozású tervek (Boráros tér forgalomi rendezése, Budai Dunaparti gyorsforgalmi út, Kálvin tér forgalmi rendezése, Belváros forgalmi rendezése, Népstadion környékének rendezése)

Fontosabb megvalósult épületei

• Petőfibányai bányászfürdő és irodaépület (1949)
• Bolgár kultúrház, Budapest, IX. Vágóhíd utca (1957)
• Csepeli könyvtár és klubépület (Kismarty-Lechner Kamillal)
• 26 lakásos társasház, Budapest, XII. Alkotás u. 39. (Kathy Imrével és Laboda Zsigmonddal)
• Dabasi járási tanácsház (Pongrácz Pállal)
• Több lakóház és nyaraló

Publikációi

• Gödöllő városképi és műemléki vizsgálata (Csányi Károllyal, 1951)
• Építészeti ismeretek (In: Város és község gazdálkodás feladatai, tankönyv, 1956)
• A várossá válás kérdéséről (Városépítés)
• Lakóterületek tervezési irányzatai a VÁTI-ban (Településtervezési tájékoztató 1971)
• Írásai jelentek meg szakmai folyóiratokban (Magyar építőművészet, Városépítés, Településtudományi közlemények, Területrendezés, Műszaki tervezés)

Elismerései

• Kiváló Munkáért (1970)
• Kiváló dolgozó (1972)
• Hild János emlékérem (1979) – „több évtizedes kimagaslóan eredményes városrendezői munkásságáért”
• Palóczi Antal-díj (2006)

Forrás: K. L. Gy. önéletrajza; MATARKA; Egy tanszék 80 éve (BME Urbanisztikai Tanszék)

10 írása olvasható a MATARKA-n