Szakmai életútja

Egyetemi tanulmányait 1945-ben kezdte el, de a háborús időszak, majd az azt követő zavaros évek miatt csak több mint egy évtizeddel később vehette kézbe a középiskolai tanári diplomát. 1949-ben kezdett dolgozni az akkor szerveződő Területrendezési Intézetnél. Részt vett a Dunai Vasmű és Dunaújváros új városának telepítését előkészítő munkákban, az Inotai Erőmű, valamint egyes bányásztelepülések fejlesztésének előkészítő munkáiban.

1951-ben került a Városépítési Tudományos Tervező Intézetbe (VÁTI), amely 1972-ig munkahelye volt. Részt vett város- és községrendezési tervek, regionális vizsgálatok és tervek, helykijelölési dokumentációk elkészítésében. Munkáinak jelentős része az észak-magyarországi térségre, elsősorban Borsod-Abaúj-Zemplén megyére készült. (Sajó-völgy egyes települései; bányásztelepülések; Miskolc és agglomerációja; határ menti térségek; Aggteleki Karszt térsége; Bodrog-köz) Városgazdasági tanulmányt is készített Komlóra. A legjelentősebb feladatot az Országos Településhálózat-fejlesztési Tervben való részvétele jelentette, majd annak jóváhagyása után a Pest megyei regionális terv elkészítése, benne a Budapesti agglomerációval. 1971-ben még részt vett a Ráckevei-soroksári Dunaág üdülőterületi tervének kidolgozásában.

1972-től az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium Területfejlesztési, majd ennek átszervezése után Terület- és Településfejlesztési Főosztályán dolgozott, ahol feladata a településhálózat-fejlesztés végrehajtásának irányítása volt. A 70-es évek második felétől minisztériumi tanácsos, egészen 1982-ben történt nyugdíjba vonulásáig.

Ezután is számos tervezési és kutatómunkában vett részt. (Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Pest megye, Nógrád megye, Budapesti agglomeráció, Tápió-völgy, Galga-völgy, Ipoly-mente, Fertő-Hanság térsége, Paksi atomerőmű továbbfejlesztése). Felkérést kapott, hogy terület- és településfejlesztési tapasztalatainak és település-földrajzi ismereteinek a továbbadásával vegyen részt a főiskolai oktatásban. Az Ybl Miklós Főiskola Települési tanszékén címzetes főiskolai tanárként tanított az 1990-es évek elejétől 10 éven keresztül.

Publikációi

Társszerzőként részt vett szakmai könyvek megírásában:

• Települések és a közműves vízellátás
• Falvaink fejlődésének tényezői (In: A változó falu, Gondolat, 1976)
• Nagyságrendi típusok (In: A változó falu, Gondolat, 1976)
• Alaprajzi típusok (In: A változó falu, Gondolat, 1976)
• A falusi ház és környezete (In: A változó falu, Gondolat, 1976)
• A falvak továbbfejlődésének irányai és problémái (In: A változó falu, Gondolat, 1976)
• Települések vízgazdálkodása (1978)

Több írása jelent meg különböző szakmai folyóiratokban (Városépítés, Területrendezés, Építésügyi szemle, Békési élet), közülük a jelentősebbek:

• A településhálózat-fejlesztési koncepció fő célkitűzései (Városépítés, 1971)
• Iparfejlesztés a településhálózat tükrében (Területrendezés, 1972)
• A korszerű területfejlesztési tervezés néhány metodikai kérdése (Területrendezés, 1972)
• Az új városok helye a magyar településhálózatban (Városépítés, 1973)
• A budapesti agglomeráció fejlesztési problémái (Építésügyi szemle, 1973)
• Budapest agglomerációs övezetébe tartozó települések fejlettségi szintjéről (Városépítés, 1974)
• Kiemelt felsőfokú központjaink az ország szellemi életében (Városépítés, 1974)
• Az alföldi városok külterületi problémái (Városépítés, 1975)
• A közép-békési városegyüttes összehangolt fejlesztéséről (Békési élet, 1979)
• Településhálózatunk fejlesztéséről (Építésügyi szemle, 1982)

Elismerései

• Hild János emlékérem (1980) – „a terület- és városfejlesztésben végzett több évtizedes munkásságáért, különösen a településhálózat-fejlesztés tervezésében és végrehajtásának irányításában elért eredményeiért”
• Pro Régió díj (1992)

Forrás: K.K. önéletrajza, MATARKA, Magyar Nemzet (2006/129)

10 írása olvasható a MATARKA-n