Szakmai életútja és munkássága

1932-ben született Újpesten. 1935-től Rákospalotán élt a MÁV lakótelepen (édesapja mozdonyszerelő géplakatos volt), itt végezte el az elemi iskola négy osztályát is. Középiskolai tanulmányait 1942-től már a Fasori Evangélikus Gimnáziumban folytatta, itt érettségizett 1950-ben. Pályázat útján került Ukrajnába, a Kijevi Műszaki Egyetemre, ahol városrendezést, várostervezést tanult. 1955-ben végzett vörösdiplomával.

Hazatérése után a VÁTI-nál helyezkedett el, ahol 1955-1960 között településrendezési terveken dolgozott (Pusztaszabolcs, Sátoraljaújhely, Ózd Harkányfürdő, Kecskemét, Nagybátony, Dunaújváros, Heves). 1960-1963 között részt vett a VÁTI regionális tervezési műhelyének megszervezésében. 1963-ban a minisztérium a szocialista országok berlini irodájába küldte ki, amelynek feladata a városrendezés, regionális tervezés, településtudományi kutatások koordinálása, ösztönzése volt. 1966-ban visszatért a VÁTI-ba, ahol 1969-ig irodavezetőként a regionális tervezés területén működött. Közben, 1966-ban megvédte kandidátusi értekezését az ipari körzetek regionális tervezése témakörében.

1969-1972 között az ÉGSZI munkatársa volt. Részt vett az első területfejlesztési irányelvek kidolgozását végző bizottság munkájában, amelyet a kormány 1971-ben hagyott jóvá. Ennek a gyakorlatban való megvalósítására a VÁTI keretében önálló irodát hoztak létre, amelynek feladata az ipartelepítés, a szervezett ipari telephely forgalmazás volt. Az iroda megszervezésének feladatával ezért 1972-ben visszahelyezték a VÁTI-ba.

1975-ben a VÁTI tudományos igazgató-helyettesévé nevezték ki, amely tisztséget nyugdíjba vonulásáig, 1992-ig betöltötte. Közben, 1976-ban megvédte akadémiai doktori fokozatát a településfejlesztés-infrastruktúrafejlesztés összefüggéseinek témakörében. Kutatási irodavezetőként és tudományos igazgató-helyettesként koordinálta a kiemelt középtávú kutatási programokat.

Alapvégzettsége mérnök, városrendező volt, de érdeklődése fokozatosan a nagyobb lépték és a tudományos megközelítés felé vitte. Elsajátította a regionális tervezés, a területfejlesztés, a geográfia és a területi statisztika ismereteit is. A fő kutatási területe a településhálózat, a településrendszer problematikája lett, foglalkozott a feszültségforrások lehetséges oldásainak módszereivel, és az infrastruktúra fejlesztésének kérdéseivel is.

Az egyetemi oktatásba már 1971-ben bekapcsolódott, külső előadóként a Kertészeti Egyetemen adott elő területfejlesztés témakörében. 1992-1994-ig a pécsi Janus Pannonius (2000-től Pécsi) Tudományegyetem Általános Társadalomföldrajzi és Urbanisztikai Tanszékének volt meghívott külső előadója. 1995-ben habilitált az egyetemen Pécsett, majd kinevezték egyetemi tanárnak. 2002-ig oktatott aktívan, de később is részt vett az egyetem munkájában opponensi értekezésekkel, vizsgáztatással, a doktoriskola kiadványainak lektorálásával. A kilencvenes évek második felében az ELTE terület-és településfejlesztő geográfus szakán is rendszeres vendégelőadó volt. Az MTA Településtudományi Bizottságnak 1970-től 1985-ig a titkára, 1985-től 1991-ig, majd 1993-tól 1996-ig az elnöke volt.

Fontosabb munkái

Regionális tervek (1961-1978)

• A magyar-csehszlovák határterület középső szakaszának magyar része (regionális tanulmány, 1961)
• Magyarország településhálózati alapterve (Bihaly Tamással, és Jókúti Ferenccel, 1961)
• Közép-Tiszavidék regionális tervtanulmánya (Várkonyi Miklóssal, 1967)
• Dráva-mente regionális tervtanulmánya (Zala Györggyel és Thuránszky Attilával, 1968)
• Magyar-Osztrák határmenti regionális tervtanulmány (1968)
• Országos Területrendezési Terv. A társadalmi, gazdasági szerkezet átalakulása közép fokú körzetenként (1977)
• Megyei településhálózatfejlesztési tervek felülvizsgálata (1978)
• Az országos településhálózatfejlesztési koncepció felülvizsgálata (1978)

Kutatási, metodikai munkák (1963-1997)

• Mezőgazdasági települések – falvak – tervezése (1963)
• A hosszú távú városfejlesztési koncepció és a közép távú városfejlesztési terv metodikája (1972)
• Az agglomerációk és agglomerálódó térségek területrendezési tervének tartalmi követelményei (Zala Györggyel, 1977)
• A magyarországi településrendszer strukturális változása (1981-1982)
• Az infrastruktúra fejlesztés új elvei, követelményei a területrendezésben (1987-1988)
• Az állam, a megyei és helyi tanácsok, a lakosság és az üzemek-vállalatok felelősség és szerepvállalásának lehetőségei és feltételei a települési infrastruktúra fejlesztésében, a közöttük kialakítandó munkamegosztás alapjai (1989-1990)
• A települések fejlődésének törvényszerűségei (Valér Évával,1990)
• Városaink infrastrukturális ellátottsági viszonyai (1991)
• Javaslat a településügy törvényi szabályozásának szakmai koncepciójára (1995)

Publikációi

Publikációs tevékenysége rendkívül gazdag. Ennek összefoglalására vállalkozott Pirisi Gábor és László Mária 2008-ban megjelent „Dr. Kőszegfalvi György urbanista szakirodalmi munkássága 1963-2007” című munkája.

Könyvek

• Városfejlesztés Magyarországon (Koródi Józseffel, Kossuth Kiadó, 1971)
• Településfejlesztés és infrastruktúra (Műszaki Könyvkiadó, 1976)
• A korszerű ipartelepítés alapjai (Műszaki Könyvkiadó, 1978)
• Regionális tervezés (1982)
• Településfejlesztés, településpolitika (Kossuth Kiadó, 1985)
• Városok és falvak infrastruktúrája (Sikos T. Tamással, MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, 1991)
• Településfejlesztés (Loydl Tamással, ELTE Eötvös Kiadó, 1999, 2001)
• Magyarország településrendszere (Alexandra, 2004)
• A területfejlesztés története Magyarországon 1945-1990 között (Imedias Kiadó, 2008)

Egyetemi tankönyvek

• Területfejlesztés (Kertészeti Egyetem, 1978)
• Urbanisztika, Urbanizáció, Városfejlődés (Janus Pannonius Tudományegyetem)
• A települési infrastruktúra geográfiája (Janus Pannonius Tudományegyetem)
• Hazánk középvárosai (Janus Pannonius Tudományegyetem, 1997)

Könyvfejezetek

• Az aprófalvak közélete és ifjúsága (Kossuth Könyvkiadó, 1984)
• Vonzáskörzetek – agglomerációk II. (Akadémiai Kiadó, 1985)
• Strukturális viszonyok a helyi társadalomban III. (MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete, 1985)
• A sajátos helyzetű térségek terület- és településfejlesztési problémái (MTA Regionális Kutatások Központja, 1988)
• A társadalmi minimumtól a jólétig (JPTE Természettudományi Kar Földrajzi Intézet, 1999)

Egyéb publikációk

Mintegy 230 publikációja jelent meg, nagy részük a Városépítés, Területi Statisztika, Demográfia, Településtudományi Közlemények, Földrajz Értesítő, Településfejlesztés, Területrendezés című folyóiratokban.Néhány jelentősebb írása:

• Közös és eltérő vonások a szocialista és tőkés országok városépítési gyakorlatában (Településtudományi közlemények, 1963)
• A területi jellegű gazdasági ösztönzők alkalmazásának tapasztalatai és továbbfejlesztésének lehetőségei (Településtudományi közlemények, 1971)
• A hosszú távú környezetvédelem-környezetalakítás koncepciójának főbb vonásai (Településtudományi közlemények, 1975)
• A regionális tervezés fejlesztésének néhány kérdése (Településtudományi közlemények, 1977)
• A magyarországi településrendszer strukturális átalakulásának sajátosságai (Településtudományi közlemények, 1980)
• A magyarországi települési rendszer helyzete, fejlődésének sajátosságai, fejlesztésének feladatai (Demográfia, 1981)
• Történeti áttekintés településviszonyaink tudatos alakításáról (Településtudományi közlemények, 1985)
• Településfejlesztés és műszaki haladás (A falu, 1987)
• A településfejlődés törvényszerűségei (Tér és társadalom, 1988)
• Új tendenciák a falu – város kapcsolatában (A falu, 1988)
• A szellemi infrastruktúra (Településtudományi közlemények, 1988)
• A települések infrastruktúra-fejlesztésének új feltételei és feladatai (Tér és társadalom, 1989)
• Ember és környezete közötti feltételek változásából fakadó konfliktusok (Településtudományi közlemények, 1989)
• A településfejlődés új feltételei (Tér és társadalom, 1994)
• Településrendszerünk fejlődésének tendenciái (Tér és társadalom, 1997)
• A magyarországi településrendszer strukturális változásainak sajátos vonásai (Területi statisztika, 2020)

Elismerései

• Akadémiai díj (1986)
• Prinz Gyula-díj (Professzori kategória, 1999) – településtervező, urbanista, a PTE Földrajzi Intézetének professzora, a pécsi terület- és településfejlesztés szakirány egyik létrehozója
• Pro Régió-díj (2005)

Forrás: Interjú Dr. Kőszegfalvi György Professzor Úrral (Szebenyi Anita – Szabó András, Modern Geográfia, 2008/2); matarka; Lechner Központ

211 írása olvasható a MATARKA-n, 111 munkája található a Lechner Központnál