Szakmai életútja és munkássága

1948-ban született Budapesten, Kőbányán. Az I. (korábban Szent) László gimnáziumban érettségizett. A Kertészeti Egyetemre 1968-ban nyert előfelvételt, majd a katonaságot követően 1969-ben kezdte meg tanulmányait. Az egyetemi évek alatt sportolt, majd a KISZ Egyetemi énekkarával utazta körbe Európát. A Táj- és kertépítész szak elvégzését követően, 1974-ben szerezte meg kertészmérnöki diplomáját. A MLEE esztétika tagozatán 1980-ban államvizsgázott. „A borvidék, mint tájalkotó tényező” című doktori dolgozatát 1983-ban védte meg . A BME Építészmérnöki Karán 1986-ban kapta meg a városépítés-városgazdaság szakmérnöki oklevelet.

A Kertészeti Egyetem elvégzését követően a VÁTI Regionális Tervezési Irodáján kezdett dolgozni. Az üdülőkörzetekre készülő tervek természet- és tájvédelmi munkarészeinek elkészítése volt a feladata (Bakony, Kiskörei víztározó, Dunakanyar, Balaton). Egész további szakmai munkásságát és életét meghatározta a Balaton üdülőkörzet szőlőhegyeinek, zártkertjeinek helyszínelése, melyre hétvégeken került sor fiatal kollégáival. Ebből a szőlőhegyi helyszínelésből született meg első könyve, a „Szőlőhegyek a Balaton-felvidéken”, valamint a zártkertek tervezésének tartalmi követelményei is.

Az 1980-as évek elejétől a Településtervezési Irodára került át, ahol 1982-től a Zöldfelületi szakosztályt vezette. Itt a településrendezési tervek zöldfelületi, tájrendezési, környezetvédelmi munkarészeit készítette, illetve irányította a zártkert rendezés tervezési folyamatát. 1985-ben, döntően szakmapolitikai okok miatt – a nagymarosi vízlépcső tervezett építése elleni tiltakozásul – elhagyta a VÁTI-t és a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban vállalt állást. A múzeumi évek alatt kiállítások megrendezése volt a feladata (pl. a magyar szőlészet és borászat, a magyar kertészet története), emellett a Soros Alapítvány támogatásával folytatta a VÁTI-ban elkezdett szőlőhegyi kutatásait, a zalai szőlőhegyek bejárásával.

1996-ban Paksy Gábor vezérigazgató hívására visszatért a VÁTI Területrendezési Irodájára, ahol több megye területrendezési tervét készítette el, valamint vezető tervezőként irányította a Balaton kiemelt üdülőkörzet tervének kidolgozását, amelyet a 2000. évi CXII.-tv. (az ún. Balaton törvény) helyezett hatályba.

Amint jogilag lehetséges volt, a főállás mellett saját tervező céget alapított. 1991-től a Környezettervben, később nyugdíjasként a Tájterv Műhely Kft.-ben (2020-tól Laposa Műhely Kft.) foglalkozott településtervezéssel, külterület-szabályozással, világörökségi kezelési tervek készítésével.

Több mint 200 település rendezési tervének készítésében vett részt vagy mint tájrendező szakági tervező, vagy mint vezető településtervező. Évente több cikket, tanulmányt, előadást írt, számos konferencián szerepelt előadóként. A „Merre megyünk uram?” című konferencia megszervezése a vidék jelentőségéről a globalizáció idején (Lakitelek, 2008) is az ő nevéhez fűződik.

Szakmai társadalmi tevékenysége is jelentős, évekig dolgozott a MÉK Tájépítész tagozat vezetőségében, a MUT Falutagozat, illetve a Magyar Tájépítész Szövetség elnökségében. 2005-től megszűnéséig tagja volt a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Tanácsának, az 1990-es évek közepén a Somlói borvidék titkáraként három évig tagja volt a Hegyközségek Nemzeti tanácsának, és több mint egy évtizedig dolgozott a Somló-hegy Alapítvány kuratóriumában.

Tervezői munkája mellett, mint borász is maradandót alkotott: apósa badacsonyi présházából indulva, részben kárpótlási, részben vásárolt területeken családjával néhány évtized alatt létrehozta a Badacsony egyik legjelentősebb borászatát, a Laposa Birtokot.

Főbb tervezési munkái

Területrendezési és -fejlesztési tervek

• Káli medence tájvédelmi körzet regionális és tájrendezési terve (1984)
• Somló-hegyi Borút tanulmányterve (idegenforgalmi fejlesztési javaslat, 1991)
• Somló-vidék kistérségi területfejlesztési program (1992)
• A Balaton kiemelt üdülőkörzet területrendezési terve (1996-1999)
• Megyei területrendezési tervek: Somogy megye (1999-2000, módosítás 2010-2011, Lázár Tiborral), Veszprém megye (1998-1999), Tolna megye (módosítás 2011-2012)
• Lesencéktől a Balatonig kistérség térségfejlesztési programja (2002)
• A Balaton kiemelt üdülőkörzet területrendezési tervének elfogadásáról és a balatoni területrendezési szabályzat megállapításáról szóló 2000. évi CXII. törvény módosító javaslata (2008)
• Hollókő, Pannonhalma, Tokaj-hegyalja világörökségi kezelési tervei (Koszorú Lajossal és Erő Zoltánnal)

Településrendezési és -fejlesztési tervek

• Zártkert rendezési tervek: Balatoncsicsó, Cserszegtomaj, Csopak, Hegymagas, Kisapáti, Lesencefalu, Lovas, Monoszló, Óbudavár, Paloznak, Raposka, Szentantalfa, Szentjakabfa, Tagyon, Tapolca, Zánka (1982-1984)
• Badacsonytomaj településrendezési terve (1995 körül)
• Keszthely, Balaton-parti terület részletes rendezési terve (1998-1999)
• A Lesencéktől a Balatonig kistérség településeinek településfejlesztési koncepciói: Balatonederics, Nemesvita (2003)
• Településrendezési (településszerkezeti és szabályozási) tervek: Balatonalmádi, Szigliget, Berhida, Balatonrendes, Ádánd, Alsóörs, Aszófő, Balatonudvari, Andornaktálya, Noszvaj, Balatonakali (2003-2020)

Kutatási munkák

• A Balaton regionális környezetvédelmi kutatása program keretében kidolgozott “A zártkertek területfelhasználásának megváltozásából eredő problémák elemzése, a szabályozások hatékonysága, intézkedések megalapozása” (1985)
• A különböző rendeltetésű részletes rendezési tervek tartalma: a zártkertrendezési tervre vonatkozó fejezet (Havas Máriával, 1986)
• A Badacsonyi Tájvédelmi Körzet szőlőtermesztéshez kötődő értékei (1991)
• A Balaton-part menti terület vízpart-rehabilitációs szabályozási követelményeinek meghatározása (2000)
• A kertségek és a kertművelés szerepe és jövője, településrendezési, szabályozási javaslatok (Ónodi Gáborral és Cros Kárpáti Zsuzsával (2002)
• A tájhasználat változása Kővágóörs és Köveskál példáján (2015)

Publikációi

Megjelent könyvei

• Szőlőhegyek a Balaton-felvidéken (1988)
• Villány I. (1993)
• Pincejárás 1999 (2000)
• Villány II. (2001)
• Balatoni bor (2003)
• Balatoni tájak, balatoni borok (2004)
• Borospincék mélyén (2005)
• Magyar borvidékek (csak lengyelül és angolul, 2007)
• Badacsony. A magyar borvidékek ékessége (2020)

Egyéb publikációi

Tematikus kötetekben is jelentek meg írásai, így Illés István: Tavunk a Balaton (1981), Preisich Gábor: Városépítés (1984), Alexander Brody: Alibi-kert (2002) című kötetében.

Több száz szakmai cikket írt, melyek a Hiteltől a Magyar Nemzetig, a Valóságtól az Élet és Tudományig, a Műemlékvédelemtől az Országépítőig, a Magyar Szemlétől az Építész Közlönyig mintegy 22 újságban jelentek meg. Tíz éven át önálló rovatot (Földalatti Mennyország) írt, gondozott a Borbarát folyóiratban.

Elismerései

• Pro Natura emlékplakett (1999)
• Pro Régió díj (2001)
• Balaton-díj (2001)
• Somlóért arany fokozat (2008)
• Szigligetért emlékérem (2017)
• Mőcsényi Mihály díj (2021)

Forrás: L. J. önéletrajza, Wikipédia, Lechner Központ

61 írása olvasható a MATARKA-n, 106 munkája található a Lechner Központnál