Locsmándi Gábor PhD

(1941- )

építészmérnök, várostervező
egyetemi docens
Ybl-, Hild és Pro Régió-díjas

Szakmai életútja

Szombathelyen született, 1941-ben. Építészmérnöki diplomáját a Műegyetemen szerezte meg 1965-ben. Diplomájának megszerzése után az egyetem Városépítési Tanszékén helyezkedett el, ahol 1965-1976-ig egyetemi tanársegéd, 1977-1986-ig egyetemi adjunktus, 1987-től nyugdíjazásáig egyetemi docensként oktatott. Kezdetben – az akkori szokásoknak megfelelően – tevékenysége a hallgatói tervek konzultációjában merült ki, majd a 80-as évek közepétől tarthatott elméleti előadásokat. E mellett a regionális tervezési gyakorlatokat is szervezte.

Az urbanisztika széles spektruma, illetve a fejlett nemzetközi gyakorlat témái iránt az egyik legkorábban nyitó oktató volt. Már 1965-ben részt vehetett Párizsban az UIA kongresszusán, majd később kétszer is dél-német és grazi tanulmányutakon, illetve hallgatókkal a Gloucester Politechnic és az Oxford Brooks University csereprogramján. Az 1970-es évek közepén egy angol nyelvű jegyzetet készített egy Budapesten tartott tanfolyamra, majd egyik tanítványával számítógépen modellezte a főváros laksűrűségének eloszlását. De foglalkozott a településtervezés környezetvédelmi szempontú elveivel és módszereivel, a lakóterületek átépítésének kiscsoportos formáival, új lakóterületek belső közlekedési rendszerével, valamint budapesti lakókörnyezetek részletes vizsgálatával is.

1993-ban ösztöndíjasként 4 hónapot a Johns Hopkins egyetemen (Baltimore, Maryland) töltött. A 90-es évek második felétől ő szervezte a Városépítés-városgazdasági szakmérnöki tanfolyamot. 2000-2005 között tanszékvezető volt. 2000-ben PhD tudományos fokozatot szerzett. 1965-1988 között több városrendezési tervpályázaton is nyertes pályaművel szerepelt. Tanszéki kollégáival számos jelentős megbízásos tervezési munkát készített, köztük az 1980-as évek elején a Ferencváros átépítésére készült első tervet.

Egyetemi munkája mellett 1990-1998 között a Városkutatás Kft. (Metropolitan Research Institute Ltd.) egyik tulajdonosa, de tevékenyen rész vett a cég kutatási munkáiban is. Számos szakértői munkát, tanulmányt készített a városrehabilitáció, az értékcsökkenés-növekedés, az építési jog és a településrendezési jog témakörökben. 1990-2004 között több előadást tartott hazai és nemzetközi konferenciákon (Helsinki, Gloucester, Delft, Washington DC., Aix-en Province, Göteborg, Nápoly-Capri, Milano).

Főbb településrendezési tervei

  • Balassagyarmat általános rendezési terve
  • Békéscsaba általános rendezési terve
  • Magyarpolány-Petőfi utca részletes rendezési terve (Körner Zsuzsával, 1983)
  • Hódmezővásárhely, Hódtó lakótelep részletes rendezési terve (Körner Zsuzsával, 1984)
  • Középső Ferencváros részletes rendezési terve (1983)
  • Budapest, II. Zugliget, Harangvölgy részletes rendezési terve (1984)
  • Miskolctapolca részletes rendezési terve (1992)
  • Balatonboglár városközpont részletes rendezési terve (1992)
  • Kerkaszentkirály, Kerkateskánd, Pilisszántó, Pilisszentlászló, Szentmargitfalva, Lovászi települések településszerkezeti és szabályozási terve (2000-2011)

Főbb szakértői munkái, tanulmányai

  • A környezetvédelem területrendezési lehetőségei (Deák Sándorral, 1986)
  • Részvétel Budapest városfejlesztési koncepciójának kidolgozásában (1996-2003)
  • Tulajdon és tervezés: a magyar településtervezés eszközrendszerének átalakulása a nemzetközi folyamatok erőterében (1999)
  • A Fővárosi Városrehabilitációs Keret működésének kiértékelése és javaslatok a továbbfejlesztésére (2003)
  • A fejlesztési engedélyezés nemzetközi gyakorlata: Egyesült Királyság, Amerikai Egyesült Államok (2000)
  • A fejlesztési engedély bevezetésének hazai lehetőségei (2002)
  • A településtudományok hosszútávú kutatási koncepciója (Meggyesi Tamással, 2006)

Publikációi

  • Alapelvek – és modell -az önkormányzatok válságának kezelésére (többekkel, In: Budapesti negyed, 1993)
  • Városépítés, településfejlesztés (In: Budapest kézikönyve I.,1998)
  • A településrendezés szabályozásának kérdéséhez. Részletek egy nagyobb tanulmányból (In: Urbanisztika 2000)
  • Campus Budapest (Csordás Lajossal és Varga Mihállyal, 2004)
  • A budapesti barnaövezet megújulási esélyei (többekkel, MTA Társadalomtudományi központ, 2004)
  • A város terének tervezése (In: Budapesti negyed, 2000)
  • Városmegújítás a Ferencvárosban (In: Ferencváros hazatalál, 2007)
  • Ferencváros kétszáz éve (társszerző, 2010)

Több publikációja jelent meg szakmai folyóiratokban (Településtudományi közlemények, Városrendezés, Területrendezés, Magyar építőipar, Budapesti negyed, Új magyar építőművészet, beszélő, Építés – építészettudomány, Kritika, Régi-új magyar építőművészet, 4D: tájépítészeti és kertművészeti folyóirat). Közülük a fontosabbak:

  • Lakásépítési beruházási formák és a központi lakóterületek átépítése (Ihrig Dénessel, Területrendezés, 1973)
  • Új lakóterületek belső közlekedési rendszere: A kialakítás városrendezési elvei (Fiala Istvánnal, Településtudományi közlemények, 1981)
  • A zaj csökkentésének lehetőségei a várostervezés eszközeivel (Gajdos Istvánnal, Településtudományi közlemények, 1984)
  • A települési környezet védelme és alakítása (Deák Sándorral, Településtudományi közlemények, 1987)
  • Budapesti lakókörnyezetek – rendszerezés és a megújítás teendői (Településtudományi közlemények, 1989)
  • Urban planning and capital investment financing (Péteri Gáborral és Varga Ötvös Bélával, 2000)

Elismerései

  • Ybl Miklós-díj (1994) – „a környezetépítés és várostervezés, különösen a városrehabilitáció területén végzett több évtizedes kiemelkedő elméleti, gyakorlati és oktatói munkásságáért”
  • Hild János-díj (2011) ­ „az urbanisztikai felsőoktatás terén kifejtett több évtizedes tevékenységéért
  • Pro Régió-díj (2007)

Forrás: urb/bme; MATARKA; Lechner Központ; Évek, művek, alkotók

19 írása olvasható a MATARKA-n, 22 munkája található a Lechner Központban