Mikoviny (Mikovini) Sámuel

(1698-1750)

matematikus, mérnök, földmérő, rézmetsző és tanár
az első magyar kartográfus és vízmérnök
az első tájrendezési terv, az első településrendezési terv
az első területfejlesztési koncepció készítője a Magyar Királyságban

Szakmai életútja

A Nógrád vármegyéhez tartozó Ábelfalván született 1698-ban, elszegényedett nemesi családban. Édesapja evangélikus lelkész volt, édesanyja nem sokkal születése után meghalt. 1718-1721 között a pozsonyi evangélikus líceumban tanult. A tehetséges ifjú ezután eljutott Németországba, ahol 1721-1725 között előbb az altdorfi, majd jénai egyetemen matematikai (ez volt a kedvenc tárgya), térképészeti, csillagászati, építészeti és rajzolási ismereteket szerzett; de még rézmetszést is tanult Nürnbergben. Miután mérnöki diplomát szerzett, európai körútra indult. Feltehetően Bécsben is tanult térképészetet, és megfordult Berlinben, illetve Párizsban is. Minden bizonnyal az első egyetemet végzett magyar építész-, illetve építőmérnök volt.

1725-ben hazatérve 1735-ig Pozsony vármegye mérnöke (mai értelmezésben a Magyar Királyság első megyei főépítésze) lett, ahol elsőként folyószabályozási, gátépítési (a Dunán és a Vágon) munkákkal bízták meg. Közben – mivel szakértelmére nagy szükség volt az elmaradott országban – sok kisebb munka mellett felmérte az Esterházy család birtokát, majd 1729-től az Udvari Kamara első mérnökeként is dolgozott földmérő és építész minőségben. 1731-től megkezdte Bél Mátyás Notitia Hungariae című, Magyarország történelmét és földrajzát bemutató négy kötetes könyve számára a vármegyék térképeinek elkészítését, amelyhez alapos terepi felméréseket végzett. (Hét év alatt 49 készült el.) Közben 1727-ben megnősült, és 1733-ban Pozsonyban házat vásárolt, amelyet Selmecbányára történt távozásuk után is megtartott.

1735-től a téli hónapokban a Selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia első alapító tanáraként matematikát, mechanikát, hidraulikát és építészeti ismereteket tanított, valamint föld- és bányamérési gyakorlatokat vezetett. (A világ első műszaki felsőoktatási intézménye, a későbbi Selmeci Akadémia volt az első nem egyházi alapítású felsőoktatási intézmény a Habsburg Birodalmon belül.) Az uralkodó megbízásából pedig nyaranta az ország topográfiai felmérésén dolgozott.

Komárom térségében a mocsarak lecsapolására három csatorna – a tata-almási malom- és levezető-, a naszályi szárító- és a szőnyi malomcsatorna – létesítésében vett részt. (Még napjainkban is őrzi munkájának emlékét egy később létesített kanális, a Mikoviny-árok neve.) Mikoviny ezen munkáját mai értelemben véve is tájrendezési tevékenységként tartjuk számon, mivel a tájrendezés fontos ismérvei jellemzőek rá (például a tájvizsgálat és a programjavaslat szükségességét hangsúlyozta). Magát a tervet pedig a hazai tudatos tájalakítás első szakszerű rendezési terveként értékelhetjük.

Selmecbányára (amely 40 ezer lakosával a Magyar Királyság harmadik legnagyobb városa volt Pozsony és Debrecen után) készített rendezési tervében (1738) a bányákat és az ércfeldolgozó üzemeket összekötő, a városon keresztül átvezetendő új út számára a városközpontot elkerülő nyomvonalat tervezett (ami a településszerkezetet a mai napig meghatározza). Ez a munkája joggal tekinthető a Kárpát-medence első településrendezési tervének. De készített településrész vizsgálatot is 1742-ben Szolnok vár körüli városrészére (a Tisza és a Zagyva összefolyásánál).

Kamarai mérnökként szolgálataira a császári hadsereg is igényt tartott; az osztrák örökösödési háború során 1742-1745 között hadmérnök őrnagyként a magyar-morva határvidék felmérésével és védelmének kiépítésével bízták meg. De részt vett a sziléziai hadjáratban is, ahol szintén műszaki feladatokat, erődítmények tervezését, építését, valamint térképészeti felméréseket végzett. Sokoldalúságára jellemző, hogy vízépítési és földmérői tevékenységei mellett út- és hídépítéssel, csatornázással, régészeti feltárásokkal, bányászattal, kohászattal, erdészettel, továbbá építészeti feladatokkal is foglalkozott (tervezett kaszárnyát, lőporraktárt, lakásokat, kálváriát, jezsuitáknak rendház átalakítást), és mint rézmetsző is kitűnt. (De még tűzijátékot is csinált Mária Terézia legidősebb fiának, a későbbi II. József születésének tiszteletére.) 1749-ben a tervei alapján kezdődött a budai vár újjáépítése. Terveinek aláírásakor változatos kombinációkban építész, matematikus és földmérő címmel nevezte meg képzettségeit.

A selmeci bányák gépeinek hajtásához szükséges víz előteremtésére egy nagyszabású víztározó rendszert tervezett és építtetett meg. Ez a 60 kilométer hosszú csatorna-, illetve tórendszer 1905-ig biztosította a bányák számára a vízi energiát. A területet az UNESCO 1995-ben a Világörökség részének nyilvánította. De tudományos munkássága sem jelentéktelen: ő készítette el azt a tudományos munkát, amelyben bebizonyította, hogy a Francia Tudományos Akadémia állításaival szemben a földi délkörök a sarkoknál és nem az egyenlítőnél a leglaposabbak. A tudományos kartográfia elméleti alapjainak megteremtőjeként pedig háromszögelési hálózatot, csillagászati helymeghatározást és mágneses kiegészítő méréseket szorgalmazott.

1750-ben, a Vág folyó szabályozási munkálatai közben a gátakon súlyosan megfázott és márciusban Trencsén közelében meghalt, feleségét és négy gyermekét hagyva hátra. Korai halála miatt nagyszabású terveinek csak a töredékét tudta megvalósítani. A 18. század jelentős magyar polihisztorát a magyar történelem kiemelkedő tudósaként, illetve civil mérnökeként tartjuk számon, aki több tudományág történetébe is beírta a nevét.

Főbb írásművei (latin és német nyelvű tanulmányaiból)

  • Epistola, De Quadratura Circuli (Bécs, 1730)
  • Epistola, De Methodo Moncinnendarum Mapparum Hungariae, Topographicarum, Ad Virum Clarissimum Mathiam Belium (Pozsony, 1732 – levél Bél Mátyáshoz)
  • Monitio, De Mappis Suis Ad Lektorem Monitio (Bécs, 1735 – intelem a térképkészítés módszeréről)
  • Observatio Eclipseos Lunae (Pest-Buda, 1736)
  • Monitum II., De Mappis Suis Notitiae Hungariae Belianae (Bécs, 1737 – tanulmány a földrajzi helymeghatározásról)
  • Epistola, De Quadratura Circuli (Bécs, 1739)
  • Conditiones (1745? – felterjesztés az ország térképezéséről)
  • Chronologia De Praecipuis In Silesia Gestis Hungarorum (1745/1750)

Művészeti munkái

  • Nürnbergische Prospekte (1723) – a város nevezetességeit bemutató könyv rézmetszetei közül 11 darabot ő jegyzett
  • Bél Mátyás Prodromus (Hungariae antiquae et novae prodromus) (szintén 1723) című művét az ő illusztrációi is díszítették
  • Bél Mátyás Notitia – művészi munkáinak java itt jelent meg, beleértve Pest-Buda és Pozsony látképét is
  • Élete során még számos művészi rajzot, látképet készített, de verseket is írt

Elismerései és emlékezete

  • Berlinben a Porosz Tudományos Akadémia (Porosz Királyi Tudós Társaság) tagjává választotta.
  • A Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület 1950-ben emlékérmet alapított a tiszteletére.
  • Nevét viseli a Miskolci Egyetem doktori iskolája.
  • Nevét viselte a miskolci Bányaipari Aknászképző Technikum
  • Nevét emléktábla és egy szobor őrzi a tatai Öreg-tó partján
  • Emlékműve van a pozsonyi Duna-parton, valamint Rudabányán, a Bányászattörténeti Múzeum udvarán
  • Tatabányán, Tatán, Ajkán, Sopronban és Budapesten utcát neveztek el róla
  • Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Rudolftelepen egy iskola vette fel a nevét
  • Az Által-éren rendezett Tata-Dunaalmás Mikoviny-emlék vízi túra
  • Steiner Gyula az 1950-es években készített róla olajfestményt

Forrás: Wikipédia; Mikoviny Sámuel – az építész és tájalakító (Csima Péter); arcanum.hu; Mikoviny Sámuel (Török Enikő)