Szakmai életútja

A Nógrád vármegyéhez tartozó Ábelfalván (ma Abelová, Szlovákia) született 1698-ban, elszegényedett nemesi családban. Édesapja evangélikus lelkész volt, édesanyja nem sokkal születése után meghalt. 1718-1721 között a pozsonyi evangélikus líceumban tanult, a tehetséges ifjú ezután eljutott Németországba, ahol 1721-1725 között előbb az altdorfi, majd jénai egyetemen matematikai (ez volt a kedvenc tárgya), térképészeti, csillagászati, építészeti és rajzolási ismereteket szerzett; de még rézmetszést is tanult Nürnbergben. Miután mérnöki diplomát szerzett, európai körútra indult. Feltehetően Bécsben is tanult térképészetet, és megfordult Berlinben, illetve Párizsban is. Minden bizonnyal az első egyetemet végzett magyar építész-, illetve építőmérnök volt.

1725-ben hazatérve 1735-ig Pozsony vármegye mérnöke (mai értelmezésben a Magyar Királyság első megyei főépítésze) lett, ahol elsőként folyószabályozási, gátépítési (a Dunán és a Vágon) munkákkal bízták meg. Közben – mivel szakértelmére nagy szükség volt az elmaradott országban – sok kisebb munka mellett felmérte az Esterházy család birtokát, majd 1729-től az Udvari Kamara első mérnökeként is dolgozott földmérő és építész minőségben. 1731-től megkezdte Bél Mátyás Notitia Hungariae című, Magyarország történelmét és földrajzát bemutató négykötetes könyve számára a vármegyék térképeinek elkészítését, amelyhez alapos terepi felméréseket végzett. (Hét év alatt 49 db. készült el.) Közben 1727-ben megnősült, és 1733-ban Pozsonyban házat vásárolt, amelyet Selmecbányára történt távozásuk után is megtartott.

1735-től a téli hónapokban a Selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia elődjének számító Bergschule (Felsőfokú Bányatisztképző Intézet) első alapító tanáraként matematikát, mechanikát, hidraulikát és építészeti ismereteket tanított, valamint föld- és bányamérési gyakorlatokat vezetett. (A világ első műszaki jellegű felsőoktatási intézménye, a Mária Terézia által 1762-ben akadémiai rangra emelt későbbi Selmeci Akadémia volt, egyben az első nem egyházi alapítású tanintézet a Habsburg Birodalmon belül. 1919-ig működött, majd ekkor Sopronba költözött.) Az uralkodó, III. Károly megbízásából pedig nyaranta az ország topográfiai felmérésén dolgozott. 1747-ig az állami (kamarai) építkezéseket is véleményezte, valamint azokhoz saját tervezésű épületekkel is hozzájárult. Legtöbbször az általa tervezett létesítmények kivitelezését is személyesen irányította.

Komárom térségében a mocsarak lecsapolására három csatorna – a tata-almási malom- és levezető-, a naszályi szárító- és a szőnyi malomcsatorna – létesítésében vett részt. (Még napjainkban is őrzi munkájának emlékét egy később létesített kanális, a Mikoviny-árok neve.) Mikoviny ezen munkáját mai értelemben véve is tájrendezési tevékenységként tartjuk számon, mivel a tájrendezés fontos ismérvei jellemzőek rá (például a tájvizsgálat és a programjavaslat szükségességét hangsúlyozta). Magát a tervet pedig a hazai tudatos tájalakítás első szakszerű rendezési terveként értékelhetjük.

Selmecbányára (mely elővárosaival együtt 40 ezer lakosával 1782-re már a Magyar Királyság harmadik legnagyobb városa lett Pozsony és Debrecen után) készített rendezési tervében (1738) a bányákat és az ércfeldolgozó üzemeket összekötő, a városon keresztül átvezetendő új útnak a városközpontot elkerülő nyomvonalat tervezett (ami a településszerkezetet a mai napig meghatározza). Ez a munkája joggal tekinthető a Kárpát-medence első településrendezési tervének. De készített településrész vizsgálatot is Szolnoknak a Tisza és a Zagyva összefolyásánál álló vár körüli városrészére (1742).

Kamarai mérnökként szolgálataira a császári hadsereg is igényt tartott; az osztrák örökösödési háború során 1744-1747 között hadmérnök őrnagyként a magyar-morva határvidék felmérésével és védelmének kiépítésével bízták meg. De részt vett a sziléziai hadjáratban is, ahol szintén műszaki feladatokat, erődítmények tervezését, építését, valamint térképészeti felméréseket végzett. Sokoldalúságára jellemző, hogy vízépítési és földmérői tevékenységei mellett út- és hídépítéssel, csatornázással, római kori régészeti feltárásokkal, bányászattal, kohászattal, erdészettel, továbbá építészeti feladatokkal (tervezett kaszárnyát, lőporraktárt, lakásokat, kálváriát, jezsuitáknak rendház átalakítást) is foglalkozott, és mint rézmetsző is kitűnt. (De még tűzijátékot is csinált Mária Terézia legidősebb fiának, a későbbi II. József megszületésének tiszteletére.) 1749-ben irányításával kezdődött a budai vár újjáépítése. Terveinek aláírásakor változatos kombinációkban építész, matematikus és földmérő címmel nevezte meg képzettségeit.

A selmeci bányák gépeinek hajtásához szükséges víz előteremtésére egy nagyszabású víztározó rendszert tervezett és építtetett meg. Ez a 60 kilométer hosszú csatorna-, illetve tórendszer 1905-ig biztosította a bányák számára a vízi energiát. A területet az UNESCO 1995-ben a Világörökség részének nyilvánította. De tudományos munkássága sem jelentéktelen: ő készítette el azt a tudományos munkát, amelyben bebizonyította, hogy a Francia Tudományos Akadémia állításaival szemben a földi délkörök a sarkoknál és nem az egyenlítőnél a leglaposabbak. A tudományos kartográfia elméleti alapjainak megteremtőjeként pedig háromszögelési hálózatot, csillagászati helymeghatározást és mágneses kiegészítő méréseket szorgalmazott.

1750-ben, a túlhajszolt munkatempónak is köszönhetően a Vág folyó szabályozási munkálatai közben a gátakon súlyosan megfázott és márciusban Trencsén közelében meghalt. (Feleségét és négy gyermekét hagyta hátra.) Korai halála miatt nagyszabású terveinek csak a töredékét tudta megvalósítani. A 18. század jelentős magyar polihisztorát (polihisztorrá válását elősegítette a tudományok korabeli differenciálatlansága, az aktuális feladatok sokfélesége, valamint az értelmiségiek viszonylag kis száma is) így is a magyar történelem kiemelkedő tudósaként, illetve (civil) mérnökeként tartjuk számon, aki több tudományág történetébe is beírta a nevét.

Ismert épülettervei

• Pozsonyi kaszárnyaépület (1733, nem épült meg)                        
• Szélaknai lakóház (1735, ma is álló lakóépület)
• Körmöcbányai választó-műhely (1736, ma is a Pénzverde műemléki védettségű épülete) 
• Körmöcbányai szénraktár (1736, megépült, elbontották) 
• A körmöcbányai Peverelli-ház átépítése lakóépületté (1737, azóta irodaházként többször átalakított, ma is álló épület a város főterén)
• Besztercebányai lőporraktár (1738, ma is megtalálható, erősen romos épület)

Település- és tájvizsgálatok, településrendezési és térségi tervek

• Csallóközi Duna-szakasz szabályozási terve (1729)
• A Dudvág folyó szabályozása a forrásoktól Lipótvárig (1735)
• Selmecbánya településrendezési terve (1738)
• Szélaknai Tótérkép (1738, 1739, területfejlesztési koncepció)
• Szolnok városrész építészeti vizsgálata (1742, a leégett sóraktárak újjáépítésének megalapozásához)
• Pest és Buda egy részének településvizsgálata (1742)
• A reichaui tározótó vizével működtethető gépek és zúzóművek (1743, vízhasznosítási és tájfejlesztési koncepció)
• Kolpach környékterve (1746, hat tározótó-változattal, amelyek közül az egyik Mikoviny irányításával megvalósult)
• A Tata, Almás és Szőny között fekvő mocsár helyzetét és kiszárításának lehetőségét bemutató tájterv (1746, Mikoviny irányításával megvalósult)
• Almás környékének tájvizsgálata a meleg gyógyforrásokkal (1746)

Egyéb tervei

• Kórház utcai csatorna terve Pozsonyban (1733)
• Karkóc–Lipótvár közötti töltésút terve (1737, megépült)
• Tározótavak kiviteli tervei (1738-1746, Reichau, Kolpach, Hodrus, Rozgrund. A Mikoviny irányításával megépült tározótavak a vízgyűjtő árokrendszerrel együtt ma UNESCO Világörökség helyszínként védettek)
• A selmecbányai Kálvária-hegy koncepcióterve (1744, látványterv, ma Világörökség helyszín)
• Komáromi cölöphíd nyomvonalterve (1748)

Főbb írásművei

(latin és német nyelvű tanulmányaiból, a térképkészítésről és a földrajzi helyzet-meghatározásról)

• Epistola, De Quadratura Circuli (Bécs, 1730)
• Epistola, De Methodo Moncinnendarum Mapparum Hungariae, Topographicarum, Ad Virum Clarissimum Mathiam Belium (Pozsony, 1732 – levél Bél Mátyáshoz)
• Monitio, De Mappis Suis Ad Lektorem Monitio (Bécs, 1735 – intelem a térképkészítés módszeréről)
• Observatio Eclipseos Lunae (Pest-Buda, 1736)
• Monitum II., De Mappis Suis Notitiae Hungariae Belianae (Bécs, 1737 – tanulmány a földrajzi helymeghatározásról)
• Epistola, De Quadratura Circuli (Bécs, 1739)
• Conditiones (1745? – felterjesztés az ország térképezéséről)
• Chronologia De Praecipuis In Silesia Gestis Hungarorum (1745/1750)

Művészeti munkái

• Nürnbergische Prospekte (1723) – a város nevezetességeit bemutató könyv rézmetszetei közül 11 darabot ő jegyzett
• Bél Mátyás Prodromus (Hungariae antiquae et novae prodromus) (szintén 1723) című művét az ő illusztrációi is díszítették
• Bél Mátyás Notitia – művészi munkáinak java itt jelent meg, beleértve Pest-Buda és Pozsony látképét is
• Élete során még számos művészi rajzot, látképet készített, de verseket is írt

Elismerései és emlékezete

• Berlinben a Porosz Tudományos Akadémia (Porosz Királyi Tudós Társaság) tagjává választotta.
• A Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület 1950-ben emlékérmet alapított a tiszteletére.
• Nevét viseli a Miskolci Egyetem doktori iskolája
• Nevét viselte a miskolci Bányaipari Aknászképző Technikum
• Nevét emléktábla és egy szobor őrzi a tatai Öreg-tó partján
• Emlékműve van a pozsonyi Duna-parton, valamint Rudabányán, a Bányászattörténeti Múzeum udvarán
• Tatabányán, Tatán, Ajkán, Sopronban és Budapesten utcát neveztek el róla
• Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Rudolftelepen egy iskola vette fel a nevét
• Az Által-éren rendezett Tata-Dunaalmás Mikoviny-emlék vízi túra

Forrás: Mikoviny Sámuel – az építész és tájalakító (Csima Péter); arcanum.hu; Mikoviny Sámuel (Török Enikő); A Hungaria nova megrajzolója (Deák Antal András), wikipédia; Kép: akvarell (Fettich Nándor)