Szakmai életútja

Budapesten született 1937-ben. Középiskolai tanulmányait 1952-1955 között végezte a Budapesti Református Fiúgimnáziumban, majd a Fáy András Állami Általános Gimnáziumban. 1955-1956 között a Budapesti Gyógyszertár Vállalatnál technikus. A Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán diplomázott 1961-ben, mezőgazdasági mérnökként. Ezt követően a VÁTI-hoz került, ahol két évtizedig (1961-1982) munkálkodott, kezdetben, mint felmérő geodéta, majd zöldterületi-tervező, osztályvezető, regionális tervezési irodavezető, végül környezetvédelmi szakfőmérnök volt. Közben, 1972-1974 között az ÉVM-ben környezetvédelmi titkárságvezető. (Ebben az időben a VÁTI állami felügyeletét az ÉVM látta el.)

1967-ben egyetemi doktori címet szerzett tájépítészetből „A kínai kertek hatása a japán és az európai kertművészetre” című disszertációjával. Majd 1968-ban a BME Építészmérnöki Karán szakmérnöki képesítést kapott városépítés-városgazdaság szakon. 1967-ben Kubában spanyol nyelvet tanult. 1977-ben a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen vezetőképzésen vett részt. 1973-ban az USA Észak-Karolina Állami Egyetemén környezetvédelem irányítása, szervezése; 1984-ben pedig az Oslói Norvég Királyi Egyetemen regionális tervezés és környezetvédelem témában tanfolyamot végzett.

1982-1989 között az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalban (majd a jogutód, Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumban) főosztályvezető-helyettes, majd 1989-ben a Belügyminisztériumban területfejlesztési nemzetközi főtanácsadó. 1989-1993 között a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumban főosztályvezető, majd közigazgatási államtitkár. 1993-1997 között Buenos Aires székhellyel hazánk rendkívüli és meghatalmazott nagykövete Argentínában, Uruguayban és Paraguayban.

1998-tól nyugdíjas, területrendezési és környezetvédelmi tanácsadó. 1998-2008 között a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium és jogutódai, valamint a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium területrendezési nemzetközi referense (közben Környezetvédelmi Minisztérium kabinetiroda vezető).

Három évtizeden át tanított is alma materében, de kert- és tájépítészetet, illetve környezetvédelemmel kapcsolatos tárgyakat oktatott a BME Építészmérnöki Karán, valamint külföldön is (Németország, Ausztria, Kuba, Norvégia, Argentína és USA egyetemein). Aktív tagja volt számos szakmai és más civil szervezetnek: a Magyar Tájépítészek Szövetsége jogelődjének, a Magyar Kertépítészek és Tájrendezők Szövetségének (MKTSZ) alapító elnöke (1991-1994), a Magyar Állatvédő Egyesület elnöke, a Magyar Természetbarát Szövetség elnöke (két cikluson keresztül), a Gellérthegy-védő Egyesület alapító tagja, majd elnöke, valamint a Magyar Monte Grappa Baráti Kör Egyesület alelnöke. Tagja volt az Argentínai Szent Márton Lovagrendnek is.

Munkássága

Elsősorban a tájrendezés-tájtervezés mellett kötelezte el magát, de a regionális tervezésben, a környezetvédelemben, a területfejlesztésben és a területrendezésben is „otthon volt”. Ötven esztendőt töltött el szakmájában, ebből közel két évtizedet tervezéssel, a többit minisztériumi/hivatali irányítói és szakértői munkában. Tervezőként számos rendezési terv, beépítési terv, tanulmányterv, fejlesztési program és koncepció kidolgozásában vett részt szakági tervezőként, de több kertrendezési terv felelős tervezője is volt. Néhány jelentősebb munkája:

• Ráckeve, Savoyai kastély és környéke geodéziai felvétel, terep- és kertrendezési terv, kertészti kitűzés terv (1964)
• Ludányhalászi központ és templomkert terep- és kertrendezési terve (1965)
• Csongrád üdülőterület tanulmányterve (Czigler Endrével, 1965)
• Szécsény, Kossuth Lajos utca melletti terület terep- és kertrendezési terve (1965)
• Csongrád, városi park kert- és tereprendezési terve (1968)
• Tata, Öregtó nyugati és déli területeinek tanulmányterve (1969)
• Szarvas, Erzsébet-liget és környéke rendezési tanulmányterve (1969)
• Csongrád, Dózsa György tér kertrendezési terve (1971)
• Csongrád Marx-tér kertrendezési terve (Hreblay Ferencnével, 1971)
• Csongrád (város) üdülési fejlesztési terve (Czigler Endrével, 1971)
• Tihany tájrendezési és összevont rendezési terve (felelős tervező: Korbonits Dezsőné, 1971)
• Tata, Kálváriadomb és környéke – tanulmányterv (1976)
• A kiemelt üdülőkörzetek fejlesztési programjaiból eredő következtetések a VI. ötéves terv időszakára (1978)
• Ökorendszerek és tájvédelem – kutatási jelentés (Csima Péterrel és Pinczés Zoltánnal, 1990-1991)

Nyelvtudásának is köszönhetően (angol, német, spanyol) jelentős nemzetközi kapcsolatokat épített ki. Az ENSZ Környezetvédelmi Programja – és korábban az ENSZ Habitat által működtetett Emberi Települések Programja – partnerségi együttműködéseiben az ÉVM megbízásából szakértőként, illetve az egyik bizottság tisztviselőjeként vett részt 1973-1975 között. 1981-1983 között az ENSZ-ECOSOC Város és Regionális kutatási csoport elnöke, 1986-1989 között pedig a magyar-jugoszláv környezetvédelmi bizottság elnöke volt. Eredményesen képviselte Magyarországot 1998-2008 között az Európai Tanács Területi Tervezésért Felelős Miniszterek Konferenciája (CEMAT) Főhivatalnoki Bizottságában (CEMAT-CSO), valamint az Európai Területi Tervezési Megfigyelő Hálózat, az ESPON Program munkájában.

Aktív közreműködése mellett születtek meg olyan nagy jelentőségű szakmai dokumentumok, mint például a Tisza vízgyűjtő területének hosszú távú területfejlesztési és -rendezési koncepciója, amelynek készítését Magyarország, Románia, Szerbia, Szlovákia és Ukrajna részvételével létrejött Tisza Vegyes Bizottság irányította.

Publikációi

Mintegy tucatnyi könyv, jegyzet szerkesztője, (társ)szerzője volt; számos írása jelent meg szakmai folyóiratokban (Városépítés, területrendezés, Településtudományi közlemények, Településfejlesztés, Közlekedéstudományi szemle, A falu, Falu Város Régió). Néhány jelentősebb publikációja:

• Az üdülőterületek zöldfelületeinek kialakítása (Területrendezés, 1972)
• Üdülőtáj-tervezés és a Balaton üdülőkörzet (Kotsis Lajossal, Településtudományi közlemények, 1980)
• A közlekedés és a környezet kölcsönhatásának egyes kérdései (Plaffné Zoltay Terézzel, Területrendezés, 1980)
• Kemping: tervezés, építés, kivitelezés (szerk. és fejezetszerző, 1985)
• Környezetvédelem és falu (A falu, 1987)
• Környezetgazdálkodás (szerk., BME Mérnöktovábbképző Intézet, 1990)
• Magyar-spanyol/spanyol-magyar urbanisztikai szógyűjtemény (szerk., Keresztély Györggyel, VÁTI)
• Mérnöki kézikönyv 3. kötetében a területrendezés és a településüzemeltetés környezetvédelmi feladatai című fejezet (László Tivadarral)
• Környezetvédelmi alapismeretek (szerk. és társszerző)
• Lake Balaton (szerk. és társszerző)

Szakmai elismerései

• Ormos Imre Emlékérem (2000)
• Pro Régió Díj (2009)
• Címzetes egyetemi docens, Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem (illetve jogutódai)
• CEMAT konferencia emlékérem (2010, Moszkva)
• Misley Károly Emlékülést tartottak a tiszteletére a Belügyminisztériumban (2013)

Forrás: Zábránszkyné Pap Klára összeállítása (Építésügyi szemle, 2015); Lechner Tudásközpont; matarka; építészfórum

26 írása olvasható a MATARKA-n, 46 munkája található a Lechner Központnál