Dr. Ormos Imre

(1903-1979)

műkertész, kertésztanár
a mezőgazdasági tudományok doktora
egyetemi tanár, a kertművészet és a kerttervezés iskolateremtője
Kossuth-díjas

Szakmai életútja

1903-ban született Budapesten. 1926-ban szerzett műkertészi, majd 1939-ben kertésztanári diplomát a Magyar Királyi Kertészeti Tanintézetben. Oklevelének megszerzése után Unghváry László Faiskolai Rt.-nél kertépítőként, majd irodavezetőként dolgozott. A cég megbízásából két évet töltött Törökországban, ahol Ankarában kerteket tervezett, többek között Kemal pasa megbízásából, megtanult törökül és fejlesztette francia nyelvtudását.

1929-től 1932-ig Bécsben a Helenium kertépítő cégnél volt alkalmazásban, ahol tervei kivitelezését is irányította, s e munkája mellett megtanult németül, beiratkozott a bécsi Műegyetemre építéstechnikai ismereteinek bővítésére, több szakmai publikációt jelentetett meg osztrák szaklapokban, és tanulmányutakat tett Németországban és Franciaországban. Itt érte Mohácsy Mátyás (a Magyar Királyi Kertészeti Tanintézet igazgatója) meghívása, hogy tanítson az intézetben. Ekkor feladva külföldi megbízatásait, hazatért.

1932-től a „Kertművészet” és a „Kerttervezés” tárgyakat oktatta a tanintézetben, amelyből 1939-ben létrejött a Kertészeti Akadémia, azon belül megalakult a Kertművészeti Tanszék, amelynek vezetője lett. Amikor 1943-tól az akadémia Kertészeti és Szőlészeti Főiskola néven működött tovább, meghirdette a Kerttervezési szakszemináriumot, melynek elvégzését a tájépítész szakma a szakterületi végzettség első hazai megjelenésének tekinti. Nemcsak tanított, de folyamatosan végzett tervezési munkákat és szakcikkeket írt. Magát is tovább képezte, 1944-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem művészettörténet-esztétika-filozófia szakon szerzett oklevelet.

1945-ben az addig önálló főiskolát becsatolták a Magyar Agrártudományi Egyetem (MATE) szervezetébe, amelyen belül Kert- és Szőlőgazdaságtudományi kar alakult. Ekkor széles körű tananyagfejlesztő munkába kezdett. 1945-1970 között mintegy félszáz jelentősebb tankönyve, jegyzete, szakcikke látott napvilágot. 1960-ban megszerezte a mezőgazdasági tudományok doktora fokozatot. 1948-1949-ig a MATE Kert- és Szőlőgazdaságtudományi Kar dékánja, 1953-1960-ig az ismét önállóvá vált Kertészeti és Szőlészeti Főiskola igazgatója, majd 1963-1968-ig rektorhelyettese lett. Javaslatára hozták létre az önálló Táj- és Kertépítészeti szakot 1963-ban.

Szakmai és társadalmi közéleti tevékenysége széleskörű volt. Tagja volt többek között az MTA Kertészeti Bizottságságának, a Tájépítészek Nemzetközi Szövetsége (IFLA) Nagytanácsának, a Hazafias Népfront Várospolitikai Bizottságának, az Agrártudományi Egyesület választmányának, a METESZ Oktatási Bizottságának. A Kertészeti Társaság tiszteletbeli elnöke, a MUT vezetőségi tagja, a Városépítés című folyóirat szerkesztő bizottságának tagja volt. Előadásokat tartott külföldi egyetemeken és nemzetközi kongresszusokon (Bécs 1954, Haifa 1962, Berlin 1966, Róma 1964, Nizza 1958, Moszkva, Leningrád, Tallin 1969, Zágráb 1973).

1969-ben nyugállományba vonult, de folytatta szakmai munkásságát és társadalmi tevékenységét. A Kertészeti Egyetemen a szaktörténet tantárgy előadójaként és a külföldi szakirodalom hazai dokumentációja terén végzett értékes munkát. 1970-ben a Kertészeti Egyetem tiszteletbeli doktora címet adományozott számára.

Főbb munkái

  • Közel öt évtizedes tervezői munkássága kiterjedt a budai villakertektől a történeti kertek rekonstrukciós tervein át a balatoni üdülőtáj zöldfelületi rendszeréig. Közel kétszáz terve valósult meg.
  • Vezetésével készült el az Országos Tervhivatal megbízásából a Balaton-vidék zöldterületi fejlesztésének átfogó terve. A Balaton Intéző Bizottságának alapítása óta aktív tagja volt.

Publikációi

Könyvei

  • A házikertek berendezése (1941)
  • A kerttervezés története és gyakorlata (1955, 1967)
  • Kertészeti földméréstan és kerttechnika (1953, 1957, 1965)
  • Kertépítéstan (Mőcsényi Mihállyal, 1970)
  • Tereprendezés és parképítés (MTI, 1968)

Egyéb írásai

Számos írása, tanulmánya jelent meg, a háború előtt főleg a Kertészeti szemlében, a háború után a Városépítésben, de más szakmai folyóiratokban is (Természettudományi közlöny, Felsőoktatási szemle, Magyar építőművészet, Műemlékvédelem, Településtudományi közlemények, Kertgazdaság, Műemlékvédelem).

Elismerései, emlékezete

  • Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1954)
  • Szocialista Munkáért Érdemérem (1954, 1960)
  • Mathiász János Emlékérem (1958)
  • Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója (1961)
  • Mezőgazdasági Kiállítás Aranyérme (1962)
  • Kossuth díj (1962)
  • Kertészeti és Szőlészeti Főiskola Entz Ferenc érme (1963)
  • Mohácsy Mátyás Emlékérem (1963).
  • Munka Érdemérem arany fokozat (1968)
  • Magyar Urbanisztikai Társaság Hild-emlékérem (1969) – „előzmények nélküli úttörő munkájáért, amellyel megteremtette, majd nemzetközi színvonalra emelte hazánkban a kerttervezés, kertépítés oktatását, ennek tudományát és gyakorlatát”
  • 1970-ben a Kertészeti Egyetem tiszteletbeli doktora címet adományozott számára.
  • Az önálló Táj- és Kertépítészeti szak létrehozásának 25 éves évfordulója alkalmából Ormos Imre emlékérmet alapítottak azon hazai és külföldi szakemberek kitüntetésére, akik a tájrendezés és kertépítészet terén kimagasló tevékenységet fejtettek ki, illetve akik a szakterület fejlesztéséhez nagymértékben hozzájárultak (1988)
  • Ormos Imre szobrot avattak fel a SZIE Budai Arborétumában, születésének 100. évfordulóján (2003)

Forrás: Wikipédia; Mőcsényi Mihály írása (2005)

41 írása olvasható a MATARKA-n, 8 munkája található a Lechner Központnál