Szakmai életútja

1933-ban született Jászberényben. A budapesti Műegyetem Építészmérnöki Karán szerezte meg diplomáját 1956-ban. Később, 1968-ban ugyanott a szakmérnöki oklevelet is megszerezte, városgazdaság-városépítési szakon. Ezen a szakterületen működött egész életében, részben az igazgatásban (a kisvárostól a minisztériumig), részben a tervezésben (a tervezőtől a VÁTI vezetőjéig).

Rövid egri városi mérnöki munka után szülővárosába helyezték, ahol néhány hónap múlva csoportvezetői, majd osztályvezető főmérnöki beosztásban dolgozott, közel 10 évig. 1965-ben a Minisztérium a VÁTI-ba helyezte, és kinevezte Bács-Kiskun és Szolnok megyék ÉM főépítész helyettesévé. Viszonylag rövid idő után Szolnok megye Építési, Közlekedési és Vízügyi Osztályának vezetői feladatkörével bízták meg.

1968-ban a Minisztérium Debrecenbe helyezte át, és kettős feladattal bízta meg: Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár megyék és Debrecen ÉM főépítészi feladatainak ellátásával, valamint a Debreceni Tervező Vállalat főmérnöki teendőivel. Ez utóbbi feladatkör a városrendezési és mélyépítési irodák városrendezési és műszaki tervezési tevékenységének irányítását jelentette. Néhány rendezési terv készítése mellett több tervpályázaton vett részt, és munkatársaival egy első és két harmadik díjat is nyertek.

1972-ban ismét a VÁTI-ba került, ezúttal a Regionális Tervezési Iroda vezetőjének. E munkakörben két évig, az akkori Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumba való áthelyezéséig dolgozott. Ez időszak alatt készült többek között a tervezési-gazdasági körzetek (régiók) vizsgálata, rendezési koncepciója, az Alsó-Dunaszakasz és a tanyás térségek rendezési terve.

Az ÉVM-ben az addig külön-külön főosztályként ellátott területrendezési és területfejlesztési feladatok egy főosztállyá szervezésével és vezetésével bízták meg. Elkészült egy új szellemű, Országos Területrendezési Terv tervezete, amelyet azonban nem hagytak jóvá. Bevezették a város és vonzáskörzete (településcsoportja) együtt tervezését, és a tervezés megalapozására egy városépítési koncepció készítését.

1982-ben visszakerült a VÁTI-ba. Általános igazgatóhelyettesként feladata az intézet település-, regionális-, és üdülőterületi tervezésének, számítástechnikai fejlesztésének irányítása volt. 1989-ben, az akkor alakult Vállalati Tanács megbízta a vezérigazgatói feladatok ellátásával, majd 1990-ben ezt nyilvános pályázat során is elnyerte. Igazgatóként 22 éven keresztül, nyugdíjba vonulásáig tevékenykedett.

Sokat tett a területfejlesztés és -rendezés közötti ellentétek feloldásáért, azok együttes kezeléséért. Ő kezdeményezte a területi tervek egymásra épülő rendszerének kialakítását, és szervezője is volt ennek a tevékenységnek. Jelentős érdeme, hogy a rendszerváltás után – a tervező vállalati struktúra privatizációja idején – sikerült megmentenie az ott felhalmozódott szellemi értéket (tervtári és könyvtári állományt), az általa kezdeményezett és szervezett alapítvány keretei között. Nevéhez fűződik a „Falu Város Régió” szakfolyóirat megalapítása és folyamatos kiadása.

Fő foglalkozása mellett 1982-1991 között másodállásban közreműködött a BME Városépítési tanszék oktató munkájában. 1986-1992 közötti időben „A területfelhasználásra ható tényezők feltárása, az ésszerűsítés szükségességének és eszközeinek elemzése” című országos kutatási témán dolgozott (Hőna Eszterrel, Berey Katalinnal és Hörcher Ferencnével). Számos tudományos konferencián, szakmai rendezvényen tartott előadást, jelentős publikációs tevékenysége is.

Közéleti tevékenysége

Számos társadalmi szervezet működésében vett részt, ezek részben szakmai szervezetek voltak, más részük szülővárosához, szülőföldjéhez és a jászokhoz kapcsolódtak. 1991-ben részt vett az elszármazott és otthon élő jászokat összekapcsoló Jászok Egyesülete újraindításának. Utóbbi szervezetben eleinte ügyvivő, később – egészen haláláig – elnökségi tag volt. Debrecenben az ÉTE vezetőségében dolgozott. 1982-től tagja volt az MTA Településtudományi Bizottságának.

1968-ban lépett be a MUT-ba, 1972-ben a vezetőség, majd 1976-ban az elnökség tagjává választották. A MUT közgyűlése 1989 végén a Társaság elnökévé választotta, ezt a funkciót 1997-ig töltötte be. Ez az időszak a Társságnak nemcsak szakmailag, hanem gazdaságilag is igen válságos, kritikus időszaka volt. Szükség volt a Társaság teljes megújulására és gazdasági stabilizálására. A MUT elnökeként sikeresen konszolidálta a Társaság gazdálkodását, kezdeményezte a vidéki csoportok létrehozását, az éves Urbanisztikai Konferenciák bevezetését és az Országos Településügyi Fórum létrehozását.

Publikációi

• Területfejlesztési politikánk kérdőjelei (In: A városépítésről, szerk. Preisich Gábor, 1984)
• Városrekonstrukció Szolnokon (Barna Gáborral, Jászkunság, 1966)
• Koordinációs területei tervművelet: Javaslat egy középtávú városrendezési-városfejlesztési terv bevezetésére (Területrendezés, 1972)
• A településfejlesztés és -rendezés helyzete, művelésének feladatai: helyzetkép (Boros Ferenccel és Faragó Kálmánnal, Építés -építészettudomány, 1989)
• A jászberényi halmazos településrendszer szerkezetének megőrzése (előadás szövege, Jászsági évkönyv, 1995)

Számos további írása, tanulmánya jelent meg szakmai folyóiratokban (Műszaki tervezés, Múzeumi Kurír, Városépítés, Területrendezés, Építésügyi szemle, Településtudományi közlemények, Településfejlesztés, Építés – építészettudomány, Falu Város Régió).

Elismerései, emlékezete

• Hild János emlékérem (1985) – „a terület- és a településfejlesztés terén kifejtett több évtizedes kiemelkedő tevékenységéért”
• Hild János emlékérem (1988) – „a Társaság rendszerváltás utáni sikeres megújulásért, gazdasági megerősödéséért, különösen a hosszú távú jövő megalapozásáért”
• Pro Régió-díj (1998)
• Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (2004)
• Pro Urbe Jászberény (2003)
• A MUT örökös tiszteletbeli elnöke (2011)
• 2019-ben emléktáblát állítottak az emlékére, a Lechner Tudásközpontban

Forrás: Wikipedia, P. G. önéletrajza, Urbanisták-Paksy Gábor (youtube.com)

37 írása olvasható a MATARKA-n, 13 munkája található a Lechnernél