Dr. Pálfy-Budinszky Endre

(1902-1968)

általános mérnök, jogász
Szeged város főmérnöke

Szakmai életútja és munkássága

1902-ben született Budapesten. Lengyel származású édesapja is építész volt, Kolozsvár tiszteletbeli főépítésze. Nagyapja Pálfy Ferenc, az 1879. évi árvíz idején Szeged polgármestere, majd a város újjáépítésének elkötelezett harcosa. Iskolai tanulmányait Budapesten kezdte meg, de az I. világháború kitörésekor (akkor már özvegy) édesanyjával Szegedre költözött, a nyolcosztályos gimnáziumot már a szegedi Dugonics András piarista iskolában fejezte be. Egyetemi tanulmányait a budapesti Műegyetemen végezte, általános mérnöki diplomáját 1926-ban szerezte meg.

A szegedi városházán kapott állást, ahol közel 40 évet dolgozott. Már fiatal mérnökként is részt tudott venni a városrekonstrukció második szakaszában, melyet a nagy építkezések (Fogadalmi Templom, Püspöki Palota, Papnevelő, klinikák), és a korszerű városrendezés jellemzett (Dóm tér kialakítása). Városi mérnökként, majd főmérnökként munkaköre átfogta a város műszaki feladatainak gyakorlatilag teljes vertikumát: városrendezési programok, tervek készítése, telepítési, vízrendezési, csatornázási, útépítési feladatok végrehajtása. Társszerzőként dolgozta ki „Szeged szabad királyi város városfejlesztési programja” (1941), majd „Szeged törvényhatósági joggal felruházott szabad királyi város művészi kialakításának terve” (1943) című munkákat. A Szabadka rendezésére kiírt országos tervpályázaton 1943-ban I. díjat nyert (Pozsonyi Zoltánnal).

Munkája mellett beiratkozott az akkor frissen odatelepült Szegedi Egyetem Jogi Karára, ahol jogi diplomát is szerzett. Jogi végzettsége lehetővé tette, hogy a helyi építésigazgatás és jogszabályalkotás területén is érdemi munkát végezhessen. Részt vett az építésügyről és a városrendezésről szóló 1937-es törvény előkészítésében is. Emellett rendszeresen publikált szakmai folyóiratokban, hazai és külföldi konferenciákon vett részt és adott elő (pl. Berlinben, Párizsban).

A II. világháború alatt behívták katonai szolgálatra, ahol mérnök-zászlós rendfokozattal szolgált. Szovjet hadifogságba került, csak 1946 őszén tért vissza Szegedre, ahol visszakapta állását a Városházán, majd főmérnökké nevezték ki. Így aktívan részt tudott venni a város újjáépítésének harmadik szakaszában. 1964-ben „Szeged programtervvázlata” címmel vitaanyagot állított össze, amely Szeged fejlesztésének kérdéseit foglalja össze. 1965-ben nyugdíjazták, de utána is tevékenyen részt vett – a Szegedi Tervező Vállalat keretében – a szegedi agglomeráció általános rendezési tervének készítésében, melyet temetése előtt két nappal hagyott jóvá a városi tanács.

A műemlékek védelmét egész munkássága alatt kiemelt feladatának tartotta. Társszerzője „Szeged városképi és műemléki vizsgálata” című munkának, amely 1952-től alapja a város történelmi arculata megőrzésének. Az ÉM által az építési övezetekre és a városkép javítására kiírt pályázaton 1954-ben I. és II. díjat nyert (Breinovich Vilmossal). 15 éven át, egészen 1965-ig meghatározó személyisége volt a város Műemléki és Városképi Albizottságának.

Publikációi

62 szakirodalmi publikációja jelent meg, elsősorban a Szegedi szemle és a Városkultúra című szakmai folyóiratokban. Szerkesztője volt a „Szeged városrendezési problémái” című kötetnek, melyet a Magyar Mérnök és Építész Egylet adott ki 1934-ben. Publikációi vagy Szeged városrendezési, városfejlesztési kérdéseivel foglalkoztak, vagy olyan általános szakmai gondolatokat vetettek fel, amelyeket Szeged város esetében is hasznosítani lehetett. Néhány jellemző írása:

  • Az új városalaprajz (Szegedi szemle, 1931)
  • Week-end-telepet Szegednek (Szegedi szemle, 1931)
  • Gondolatok a városrendezés és a korszerű lakásépítés gazdasági és szociális jelentőségéről 1-2. (Szegedi szemle, 1931)
  • A városrendezés esztetikai és lélektani problémáiról (Szegedi szemle, 1931)
  • Városépítő tanulságok a Dunántúlon 1-2. (Városkultúra, 1932)
  • Szabad és zöldterületek szerepe a városépítésben: a szegedi városépítési ankéton elhangzott előadás 1-4. (Városkultúra, 1933)
  • A modern városépítés főelvei (Városkultúra, 1933)
  • Kerékpárutak városépítési vonatkozásai 1-2. (1936)
  • Szeged fontosabb városépítési kérdései (Országépítés kiadása, 1938)
  • A városrendezés feladatai Szegeden (Szegedi Új Nemzedék Lapvállalat Rt., 1943)
  • Mekkora legyen Szeged lakosságszáma? (Városépítés, 1964)

Elismerései, emlékezete

  • A MTESZ Csongrád megyei szervezete még életében, 1966-ban adta ki „Pálfy-Budinszky Endre munkássága” című füzetét.
  • 2002-ben, születésének századik évfordulóján emléktáblát avattak a Szentháromság utca 12. számú ház falán, ahol családja ma is lakik.
  • Néhány éve a Szent István téren több híres szegedi mérnök között az ő mellszobra is elkészült.

Forrás: Fábián Regina: Pálfy-Budinszky Endre szegedi főmérnök, a „város cselédje” (Honismeret, 2013/2); Füle Lajos nekrológja (Városépítés 1968/5); Bálint Sándor nekrológja (Műemlékvédelem 1970/2); matarka

33 írása olvasható a MATARKA-n