Sári István

(1945-2018)

építészmérnök, várostervező
főépítész
Főépítészi Életmű-díjas

Szakmai életútja és munkássága

1945-ben született Miskolcon (Diósgyőrben). Apai nagyapja és apja diósgyőri építőmesterek voltak, de apja tervezőként is dolgozott. Budapesten, az Ybl Miklós Építőipari Technikumban érettségizett 1963-ban. Ezt követően Miskolcon, a III. kerületi Tanácsnál építési előadóként, később a Kohászati Művek tervezőirodáján szerkesztőként, majd Budapesten, a BVTV Pomsár János vezette építész irodájában dolgozott. 1966-1968-ig a BME Építész Karának hallgatója volt, majd tanulmányait Debrecenben, az Ybl Miklós Építőipari Főiskolán folytatta 1970-1975 között. 1982-1984 között elvégezte a MUT továbbképző tanfolyamát. 1987-1989 között befejezte félbehagyott tanulmányait a BME-n, és építészmérnöki diplomát szerzett.

1969-től Miskolcon, az ÉSZAKTERV-ben dolgozott, több mint húsz éven át; 1972-től tervezői beosztásban, 1987-től a Településtervezési Osztály vezetőjeként. Közel ötven tervet készített itt, két általános rendezési tervet, huszonnégy részletes rendezési tervet, valamint beépítési és tanulmányterveket (csak Miskolc városára tizenkettő, Sátoraljaújhelyre öt tervet). Terveit kiemelkedően magas színvonalon dolgozta ki, amelyekkel háromszor is elnyerte a vállalati nívódíjat. Az ÉSZAKTERV meghatározó, legendás alakjává vált kreatív, ugyanakkor bohém, barátságos, csibészes humorú egyéniségének köszönhetően.

Ezeket az adottságait főként tervpályázatokon tudta érvényesíteni, amelyeken elképesztő eredményességgel vett részt. (138 országos tervpályázaton vett részt, ebből 51 alkalommal eredményesen, I. díjat nyert pályamunkáinak száma 18!). 1979-ben „Varsói Konfrontációk” című, Gora Kalwaria és környékének rendezésére kiírt nemzetközi tervpályázaton – Bodonyi Csabával és Ferencz Istvánnal – elnyerték a Lengyel Építőművész Szövetség (SARP) nagydíját. 2006-ban a „Budapest szíve” Nemzetközi tervpályázat II. díját nyerte el, Károlyi Istvánnal. (De indult tervpályázatokon az NDK-ban, Jugoszláviában, Angliában, Görögországban, Finnországban és Ausztriában is.)

1989-ben megalakította a „RÉGIÓ” Városépítészeti és Műemléki Tervező Kft.-t, amelynek első ügyvezető igazgatója lett. Három évi működés után azonban új kihívást keresve, pályázaton elnyerte Sopron főépítészi állását. Főépítészként – többek között – a belváros rehabilitációját és a város új általános rendezési tervének teljes tervezési folyamatát irányította, ezen kívül tervezési munkákat is vállalt Sopron közigazgatási területén kívüli térségekben, és persze továbbra is indult az országos tervpályázatokon.

1999-2001-ig Esztergom városában dolgozott főépítészként. Legfontosabb feladata itt az újjáépülő Mária-Valéria híd településszerkezeti kérdéseinek rendezése volt, a műemléki belváros rehabilitációs munkálatainak megkezdése érdekében. 2001-ben Budapestre költözött, és megalapította saját cégét (Sári és Fia Építésziroda Bt). 2006-2011-ig – nyugdíjba vonulásáig – Budapest XX. kerület Pesterzsébet főépítésze volt. Irányításával ekkor készült el a kerület Integrált Városfejlesztési Stratégiája, valamint ekkor kezdődött meg a Kis-Duna menti partszakasz helyi védettséget élvező csónakházainak megújítása, rekonstrukciója.

Hivatali feladatai mellett aktívan részt vett a szakmai közéletben is. 1985-ben a MÉSZ Észak-Magyarországi csoport titkárává választották. 1988-ig a Miskolci Építész Műhelyben tevékenykedett, számos közös rendezvényen, kiállításon vett részt. 1992-ben megalapította a Soproni Építészek Körét, melynek a titkára lett. 2000-ben az Országos Főépítészi Kollégium tagjává választották. A szakmai konferenciák rendszeres szereplője, előadója, hozzászólója volt. Karakteres, szókimondó, a szakmáért kiálló szenvedélyes és „nagyívű”, de humort sem nélkülöző hozzászólásai emlékezetesek.

Fontosabb településrendezési tervei

  • Sátoraljaújhely általános rendezési terve, a városközpont és több terület részletes rendezési terve (1975)
  • Bükki Hőerőmű készenléti lakótelep részletes rendezési terve (1976)
  • Sátoraljaújhely településcsoport általános rendezési terve (1982-1983)
  • Ózd, Petőfi utca részletes rendezési terve (1988)
  • Sárospatak, általános rendezési terv felülvizsgálata (1989)
  • Miskolc Belváros, Diósgyőr és több terület részletes rendezési terve
  • Miskolc Színház tömb és Kazinczy tömb rehabilitációs beépítési terve
  • Miskolc általános rendezési terv szabályozási terve
  • Kazincbarcika városközpont északi rész részletes rendezési terve
  • Eger-Almagyar-Merengő részletes rendezési terve
  • Szécsény városközpont részletes rendezési terve
  • Salgótarján Gorkij lakótelep beépítési terve
  • Mezőkövesd Városközpont rehabilitációs rendezési terve
  • Martfű városközpont rendezési és beépítési terve
  • Csorna településszerkezeti terve (2001)
  • Csorna, Keleti iparterület szabályozási terve (2001)
  • Budaörs, Ipari és Technológia Park szabályozási terve (2003)
  • Fertőd településszerkezeti terve (2003)
  • Dunavarsány, ipari park szabályozási terve (2003)
  • Balotaszállás szerkezeti és szabályozási terve (2004)
  • Magyarcsanád településszerkezeti és szabályozási terve (2007)
  • Sénye településszerkezeti és szabályozási terve (2007)
  • Nagycenk településszerkezeti terve
  • Kispest „Hattyú Strand” és Üllői út kerületi szabályozási terve

Legfontosabb (I. díjas) tervpályázatai

  • Vác, Déli Városkapu (1978)
  • Eger, Almagyar-Merengő rendezése (1979)
  • Tamási községközpont rendezése (1979)
  • Szécsény városközpont (1983)
  • Szeghalom városközpont (1988)
  • Budapest, az Új Nemzeti Színház helykijelölési pályázata (1988)
  • Martfű városközpont (1989)
  • A Soproni Lövérek táji és építészeti értékeinek megőrzése és továbbfejlesztése (1991)
  • Fót történelmi központja (Kertész Beáta Borbálával, 1992)
  • Zalaegerszeg, Piactér rendezése (1993)
  • Kispest városközpont (2000)
  • Aggtelek „Világörökség” terület rendezése (2000)
  • Észak – Csepel szigetcsúcs (Viszlai Józseffel, 2001)

Publikációi

Szakmai folyóiratokban, konferencia-kiadványokban szereplő írásait is a nyílt, szókimondó, ugyanakkor a humort sem nélkülöző előadásmód jellemezte. Írásainak jelentős része az „Építészfórum” internetes felületen jelent meg. Írásai közül kiemelhető a 2011-ben keletkezett, „Élettársam a tervpályázat” című írása, amelyben tudományos alapossággal elemezte 1844-ig visszamenőleg, a magyar tervpályázatok történetét.

Elismerései, emlékezete

  • Kiváló Munkáért (1981)
  • Köztérmegújítási Nívódíj (Budapest, IX. Ferenc tér, dicséret, 2010)
  • Főépítészi Életmű Díj (2011) – „1992-től 1999-ig Sopron városi, 1999-től 2001-ig Esztergom városi, végezetül 2005-től 2011-ig, nyugdíjba vonulásáig Budapest Főváros pesterzsébeti főépítészi tevékenységéért. Magas színvonalú szakmai munkája mellett a főépítészeket képviselő Országos Főépítészi Kollégium aktív segítője, valamint az Országos Főépítészi Konferencia „mindenkori” szereplője. Kritikai élű írásaival a szakmai közélet állandó résztvevője.”
  • Felesége, Kertész Beáta kezdeményezésére 2018. július 2-án, születése emléknapján Balatonalmádiban, a Szent Erzsébet-ligetben emlékfát ültették szerettei, barátai és tisztelői „SáriPista” emlékére.

Forrás: Kertész Beáta visszaemlékezése Sári István hagyatéka, írásai, Károlyi István, Viszlai József építészek visszaemlékezései és „Az ÉSZAKTERV története” kötet szerzője, Gyarmati Imre írása alapján); Lechner Központ

5 írása olvasható a MATARKA-n, 95 munkája található a Lechner Központnál