Schwarczuk Ágnes

(1945-)

építészmérnök, várostervező
főépítész, egyetemi oktató
Palóczi-díjas

Szakmai életútja

1945-ben született Budapesten. Diplomáját – mellyel diplomadíjat nyert – 1969-ben védte meg a BME Városépítési Tanszékén. A BVTV Városrendezési Irodáján kezdte meg szakmai munkáját, ahol tervező, majd szakosztályvezető lett, és – kisebb megszakításokkal – 1983-ig dolgozott. Mellette a diplomavédést követő tanévtől a Városépítési Tanszéken óraadói, majd félállásos oktatói tevékenységet folytatott. 1972-1974 között elvégezte a MÉSZ Mesteriskoláját, de szakterülete továbbra is az urbanisztika maradt. 1977-1981-ig a KÖZTI Export Irodáján algériai városok rendezési-, illetve beépítési terveinek felelős tervezője volt.

1983-tól a BME Városépítési Tanszék főállásos oktatója lett, ahol egyetemi adjunktusként tanított. Szakmai munkáját az oktatói és a tervezői feladatok összefonódása jellemezte 1969- 1993 között. Településrendezési terveken, új lakóterületek beépítési tervein, városközpontok rendezési tervein, belső városrészek rehabilitációján, műemléki környezetek rendezésén dolgozott, illetve ilyen témájú tervpályázatokon vett részt, közel ötven alkalommal sikeresen. A tanszéki kollégákkal részt vett a Tanszék – később Urbanisztikai Intézet – elméleti, kutatási feladataiban, és a Tudományos Diákkör munkájában. 1990-től a „reform tanterv” keretében a „Külső terek” és „Környezetdesign” tárgyakat tanította.

1993-tól felkérték Budapest XI. kerülete főépítészi feladatainak ellátására. A kerület 1994-re tervezett Világkiállításra történő felkészítését koordinálta, majd annak lemondását követően a kerület új fejlesztési koncepcióján dolgozott. Főépítészként ment nyugdíjba. Nyugdíjasként a Szent István Egyetemen Ybl Miklós Építéstudományi Karán tovább folytatta oktatói tevékenységét, előadásokat tartott, és a Településtervezés című tárgy gyakorlatait vezette mintegy négy évig.

Jelentősebb tervezési munkái

Budapesten

  • IV. Újpest városközpont részletes rendezési terve (1970)
  • XI. Kis-Gellért hegy részletes rendezési terve (1970)
  • VIII. Józsefváros 2 tömbjének rehabilitációja (1971)
  • IV. Váci út-Fóti út közötti terület beépítési terve (1971)
  • XVIII. Állami lakótelep részletes rendezési terve (1972)
  • VII. Erzsébetváros 4 tömbjének rehabilitációja (1974)
  • VI. Terézváros 4 tömbjének rehabilitációja (1974)
  • V. Belváros intézkedési terve (1975)
  • XV. Landler lakótelep rehabilitációja (1981)
  • IV. kerület, Újpest kerületi terve (1982)
  • XV. kerület, Rákospalota kerületi terve (1982)
  • XII. Normafa-Harangvölgy részletes rendezési terve (1983)
  • XII. Béla király úti diplomatatelep beépítési terve (1989)
  • IV. Váci út melletti tömbök részletes rendezési terve (1990)
  • XII. Libegő felső végállomás környékének részletes rendezési terve (1991)
  • III. Római part-Nánási út részletes rendezési terve (1992)
  • IV. kerületközpont rehabilitációs terve (1993)
  • XII. Honvédségi lakótelep részletes rendezési terve (1994)

Vidéken

  • Dunakeszi városközpont részletes rendezési terve (1971)
  • Paks Városközpont részletes rendezési terve (1980)
  • Monor általános rendezési terve (1984)
  • Monori-erdő általános rendezési terve (1985)
  • Veszprém városközpont részletes rendezési terve (1986)
  • Balatonfüred üdülőközpont részletes rendezési terve (1987)
  • Parád településszerkezeti és szabályozási terve, HÉSZ (2005)
  • Eger, 11 városrész szabályozási terve, HÉSZ (2007)

Algériában

  • Setif és Bordj Bou Arreridj általános rendezési terve (1977)
  • Setif új lakóterületek rendezési és beépítési terve (1978)
  • Bordj Bou Arreridj új lakóterületek rendezési és beépítési terve (1979)

Elismerései

  • EXPO Diploma 1991
  • „Pro Juventute Universitatis” (1994)
  • Palóczi Antal-díj (2008) – „a településtervezés területén végzett kimagasló tevékenysége elismeréséül”

Forrás: Sch. Á. önéletrajza

1 írása olvasható a MATARKA-n