
Szilágyi Domokos János
(1944- )építészmérnök, várostervező
Hild- és Pro Régió-díjas
Szakmai életútja
Pakson született, 1944-ben. Felsőfokú tanulmányait a budapesti Műegyetem Építészmérnöki Karán folytatta 1963-1969 között, diplomáját 1972-ben szerezte meg.
1969-1973 között a Győri Tervező Vállalat városrendezési szakosztályán dolgozott, ahol Győr-Sopron és Veszprém megyei települések rendezési terveit készítette, valamint településrendezési tervek műemléki vizsgálatát és védelmi javaslatát dolgozta ki (Fertőszéplak, Balatonarács, Balatonakali, Alsóörs).
1973-1974-ig a Győr-Sopron Megyei Tanácsi Tervező Vállalatnál műemlék épületek felmérésén és helyreállítási tervein dolgozott. Elkészítette Magyarpolány község és Kecskemét történeti városmagjának műemléki vizsgálatát és védelmi javaslatát.
1974-1980-ig Pécs MJV Tanácsa Építési és Közlekedési Osztályán csoportvezető, ahol városrendezési, városrehabilitációs és városüzemeltetési feladatokkal, valamint a pinceveszély elhárításának feladataival foglalkozott.
1980-1989 között a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola Magasépítési Intézetében építészettörténetet, épülettervezést, településrendezési ismereteket oktatott főiskolai adjunktusként, illetve külső óraadóként. Emellett tervezőként is aktív volt: számos családi ház engedélyezési tervét, a bonyhádi Fáy utcai lakóépületek, a pécsváradi Iparosház és a városháza műemléki helyreállítási tervét, valamint a Pécs-Jakabhegyi Pálos kolostor környezetének rehabilitációs és hasznosítási tanulmánytervét, az itt álló XX. századi kolostorrom részleges helyreállítási tervét készítette el. Kidolgozta Pécsvárad és Zengővárkony rendezési tervéhez a műemléki vizsgálatot, az országos- és helyi védettségi javaslatot és a helyi építési szabályzat vonatkozó fejezetét (Mersits Ildikóval és Bachman Zoltánnal). A Tóth Zoltán megyei főépítész által létrehozott főépítészi hálózatban elvállalta Pécsvárad, Mecseknádasd, Hidas és a társult településeik főépítészi feladatainak ellátását.
1989-1992-ig az Országos Műemléki Felügyelőség Pécsi Kirendeltségének vezetőjeként műemlék épületek helyreállítását irányította (többek között Pécs, Korsós sírkamra befejező munkálatai; Dómmúzeum építése; Siklós, Malkocs bej dzsámi; Ozorai Pipo vára).
1992-2007-ig, nyugdíjba vonulásáig Pécsett, a Dél-Dunántúli Területi Főépítészi Iroda főosztályvezető-helyetteseként feladata a terület- és településrendezési tervek, védett területekre készített építészeti tervek és pályázati anyagok véleményezése, a területi tervtanácsi titkári teendők ellátása volt.
2007-2017 között nyugdíjas magánvállalkozóként több baranyai település rendezési tervének elkészítésében vett részt Tóth Zoltán munkatársaként (Beremend, Drávacsehi, Kovácshida). Gettó Józseffel közösen készített anyagot Pécs város vizuális arculattervéhez. Megírta a Pécs Európa Kulturális Fővárosa program keretében elkészült kiadvány építészekről szóló fejezetét (In: Kortárs Művészet – Pécs, 2005.)
Szakmai társadalmi tevékenységéből kiemelhető, hogy hosszú ideig a MUT Tolna-Baranyai Területi Csoport vezetője volt, valamint részt vett a Dél-Dunántúli Építész Kamara első vezetőségének munkájában is.
Elismerései
- Magyar Műemlékvédelemért emlékplakett
- Magyar Urbanisztikáért emlékérem (1998)
- Hild János-díj (2005) – „a tagsági élet szervezéséért, és több évtizedes kiemelkedő színvonalú munkájának elismeréseként”
- Pro Régió-díj (2011)
Forrás: Sz. D. önéletrajza; Lechner Központ
6 munkája található a Lechner központban