Dr. Tóth Zoltán

(1941-2020)

építészmérnök, várostervező
városi, megyei, majd területi főépítész
egyetemi tanár, professor emeritus
Ybl-, Hild- és Pro Régió-díjas

Szakmai életútja

1941-ben született Budapesten. Építészmérnöki diplomáját a budapesti Műegyetemen kapta meg 1965-ben, majd 1970-ben városépítés-városgazdasági szakmérnöki oklevelet is szerzett. Szakmai pályafutását 1965-ben Szolnokon kezdte, az ÉM.  Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállaltnál, tervezési csoportvezetőként.

1968-1976 között Pécs Megyei Jogú Város főépítésze, majd a Városi Tanács Építési – közlekedési Osztályának vezetője. Városi főépítészként és osztályvezetőként is a belváros rekonstrukcióját tekintette legfontosabb feladatának, és ez a hetvenes években országos példát jelentett a történeti városok, települések számára.

1976-ban meghívták a Pécsi Tervező Vállalathoz, ahol műteremvezetőként, létesítményi főmérnökként az Ifjúsági Iroda irodavezetője volt. Itteni munkásságából kiemelhető Pécs, Siklósi városrész részletes rendezési terve (Dénesi Ödönnel és Papp Józseffel), valamint az ugyanitt megépült – Magyarországon új léptéket és szemléletet jelentő – Apácai Csere János Nevelési Központ tervezési munkáinak irányítása (Jankovics Tiborral).

1978-1992 között a Baranya Megyei Tanács, majd a Baranya Megyei Önkormányzat megyei főépítésze. Megyei főépítészi tevékenysége során építészeti, településrendezési témákban segítette, támogatta a településeket. A megye egész területét kistérségenként lefedő főépítészi hálózatot működtetett.

1992-2007-ig a Dél-dunántúli Területi Főépítészi Irodát vezette. Területi főépítészként a régió három megyéjének építésügyi, terület- és településrendezési, valamint területfejlesztési folyamatainak irányításában és felügyeletében vett részt, elnökként vezette a Területi (regionális) Tervtanácsot.

2007-2011-ig a „Pécs Európa Kulturális Fővárosa 2010” projekt és rendezvénysorozat keretében megvalósuló kiemelkedő léptékű és jelentőségű beruházások építész koordinátora. E rendkívül feszült időszakban feladatait széles szakértői csapattal együttműködve, nagy szakmai tapasztalattal és konszenzus teremtő képességével szervezte, irányította.

Főállású munkahelyei, gyakorlati munkássága mellett igen jelentős az oktatói, iskolateremtő és tudományos munkássága. 1988-tól óraadó a Pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán, majd ugyanott másodállású főiskolai tanár 1992-től. 1998-tól másodállású egyetemi tanárként a Pécsi Tudományegyetemen és a Pollack Mihály Műszaki Főiskolai karon tanított urbanisztikával, településtervezéssel kapcsolatos tárgyakat. 1998-2011-ig a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanára, 2011-től professor emeritusa. Tevékenyen részt vett az egyetemi szintű településmérnök oktatás szakalapításának előkészítésében, és szakmai felelőse volt a Pécsett beindult, akkreditált egyetemi szintű településmérnök oktatásnak. Egyetemi tanárként erősítette ezt a szakmai vonulatot és nevelt generációkat a Pécsi Tudományegyetemen. Nyelvtudásának, szakmai tapasztalatának köszönhetően majd minden európai országban járt hosszabb- rövidebb tanulmányúton és vett részt nemzetközi konferenciákon Európában, Ázsiában és az Egyesült Államokban. Vendég előadóként oktatott Olaszországban a Cagliari és a Velencei (IUAV) Egyetemen.

Tudományos tevékenysége kapcsolódott munkahelyeihez kötődő gyakorlati tevékenységéhez, az ott szerzett tapasztalataihoz. 1985-ben a műszaki építészettudomány kandidátusa (MTA), majd 1997-ben egyetemi Phd tudományos fokozatot szerzett településtudomány témakörben (BME) „Folytonosság és komplexitás a települések térbeli fejlődésében” című értekezésével. 1987-től kezdődően folyamatosan részt vett önálló témákkal különböző kutatási programokban. 1993-ban sikeresen lezárt OTKA (Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok) kutatást is vezetett „A településszerkezet és változásainak sajátosságai” címmel. Tagja volt az MTA Településtudományi Bizottságának.

Aktívan részt vett a szakmai közéletben, a szakmai szervezetek munkájában. Több cikluson keresztül a MUT alelnöke volt. 1989-1992 között az Országos Főépítészi Kollégium alapítója és első elnöke volt, területi főépítészi kinevezéséig.

Publikációi

Önálló kötetek

  • A város évezredei (1982)
  • A területi tervezés rendszere és fogalomtára az „Alpok – Adria” csoportosulás régióiban (1993)
  • Általános ismeretek a településekről (főiskolai jegyzet, 1996)
  • A települések világa (Ponte Press, 1997, 2001, 2006)
  • Építészet – városépítészet, hagyományok és modernizáció (Ponte Press, 2001, 2002)
  • Műszaki jellegű urbanisztikai felsőoktatás (MUT, 2003)
  • Településtervezés I. (egyetemi jegyzet, Hübner Mátyással, Gömöry Jánossal, 2003)
  • A Városi Karták könyve (Ponte Press, 2004)
  • Településtervezés II. (egyetemi jegyzet, Hübner Mátyással, 2007)
  • Az épített örökség védelme (egyetemi jegyzet, 2007)
  • Településtervezés III. (egyetemi jegyzet, Hübner Mátyással, 2009)

Egyéb publikációk

  • Önálló fejezetek gyűjteményes kötetekben (24 írás)
  • Szakmai folyóiratokban megjelent (56 írás)
  • Kutatási programokban való részvétel, tanulmányok, kéziratok (19 írás)
  • Napilapokban és nem építészeti periodikákban megjelent (22 írás)
  • Idegen nyelven megjelent (6 írás)

Elismerései

  • Ybl Miklós díj (1987) – „főépítészi tevékenységéért, középület-tervezési, városrendezési és építészet-elméleti tudományos munkásságáért”
  • „A magyar műemlékvédelemért” díj (1991)
  • Pécs Megyei Jogú Város műszaki díja (1996)
  • Pro Régió díj (2002)
  • Pollack Mihály Emlékérem (2003)
  • Főépítészi Életmű Díj (2007)

Forrás: T. Z. önéletrajza; PTE Műszaki és Informatikai Kar weboldala; Évek, művek, alkotók

52 írása olvasható a MATARKA-n, 17 munkája található a Lechner Központban