Szakmai életútja

Budapesten született, 1924-ben. A BME Építészmérnöki Karán szerezte meg diplomáját, 1950-ben. 1949-1950-ben a Magyar Tudományos Tanács tudományos munkatársa. 1951-1961-ig a BME (ÉKME) adjunktusa a Városépítési, majd a Városgazdasági Tanszéken. 1961-1965-ig az ÉVM Kutatási Koordinációs Iroda tudományos főmunkatársa. 1965-1968 között az ankarai Middle East Technical University Építészmérnöki Kara város és regionális tervezési tagozatának professzora. Törökországban részt vett (a török kollégákkal együtt) Ankara városfejlesztési koncepciójának, tovább Ceyhan és Amasya városok távlati terveinek kimunkálásában.

1968-1974-ig kutatási csoportvezető a VÁTI-ban. 1974-1976 között Irakban, a bagdadi egyetem mellett működő Város és Regionális Központ ENSZ-igazgatója volt. 1976-1984-ig az MTA Kutatás- és Szervezetelemzési Intézetnél tudományos tanácsadó. 1984-ben védte meg „Technika, architektúra, urbanisztika” című akadémiai doktori értekezését. 1984-1996 között a BME Urbanisztikai Intézete mellett működő MTA Urbanisztikai Kutatócsoport vezetője. Ebben a minőségében irányította a „Második Millennium (Budapest jövőképei)” című koncepció-javaslat kidolgozását, amely Budapest fejlesztésére mutatott be egy alternatív elképzelést (1992-1994, négy kötetben).

1988-ban a Tokiói Egyetem meghívására egyhónapos előadó-tanulmányúton vett részt Japánban, melynek során több előadást is tartott. 1991-ben a baltimore-i Johns Hopkins Egyetem meghívására tett kéthónapos, előadásokkal kiegészített tanulmányutat az Egyesült Államokban. Három amerikai útja alkalmával vendég-professzorként előadásokat tartott az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó neves egyetemein is.

Rendkívül széles szakmai közéleti tevékenységet folytatott, nemzetközi szinten is. Számos jelentős nemzetközi konferencián volt előadó (többször a főreferátum tartójaként). 1979-ben az INTA budapesti világkonferenciáján is főreferátumot tartott. 2004-ben „Városok világa” címen előadást tartott a „Mindentudás Egyetemén”. 1990-1996 között az IFHP elnökségének tagja volt.

1990-1994 között az MTA Településtudományi és Környezetvédelmi Bizottság elnöke, a Jövőkutatási Bizottság tagja. 1990-2001 között a MUT Elnökségének tagja. Kiemelkedő teljesítménye, az Urbanisztikai Továbbképző Tanfolyam 1977-ben indult útjára a BME Mérnöktovábbképző Intézet és a MUT kezdeményezésére. A tanfolyam kitalálója, vezetője, szervezője, szellemiségének megteremtője, igazi „lelke” Vidor Ferenc volt, tizenöt éven keresztül. A nagysikerű tanfolyamon a közel kétszáz építész, építő- és kertészmérnök, jogász, közgazdász, szociológus, pszichológus és más egyetemi vagy főiskolai végzettségű szakember résztvevők az urbanisztika újszerű, „holisztikus” felfogásával találkozhattak, részint Vidor Ferenc, részint az általa gondosan megválogatott és meghívott neves – gyakran egészen eltérő szakterületet művelő – szakemberek előadásaiban.

Munkásságát mind az építészet, mind az urbanisztika területén a holisztikus gondolkodás, illetve megközelítés fémjelezte. Felvállaltan aktív szabadkőműves volt. Szakmai munkássága mellett fotó- és verseskötetet is jegyzett, valamint a nyolcvanas évek eleje óta tagja volt az MTA Jövőkutatási Bizottságának, illetve az Aktív Analitikusok Egyesületének. A BME oktatójaként élete végéig aktív volt.

Főbb kutatási munkái a VÁTI-ban

• A regionális tervezés metodikai továbbfejlesztése: A területi problematika homogén szemlélete (1970)
• A szellemi élet dekoncentrálásának előkészítése (1971)
• A hazai realitásnak megfelelő műszaki és városszerkezeti irányelvek (1972)

Publikációi

Könyvek, könyvfejezetek

• Települések és régiók homogén szemlélete (kézirat, 1960)
• Tudományos eljárások a városrendezésben: A mérhetőség és a prognosztika kiterjesztési lehetőségei egy átfogó településtudományi rendszerben (kézirat, 1966)
• Urbanisztika: válogatott tanulmányok (szerk. és bevezető tanulmány, 1979)
• A változás menedzselése az önkormányzati tervezésben (Lukovich Tamással, BME, 1993)
• Az építészeten innen és túl: a technétől az urbanisztikáig (1994)
• Gondolatok a huszonegyedik század városairól (In: Magyarország az ezredforduló után, MTA Jövőkutatási Bizottság, 1999)
• A magyar urbanisztika 21-ik századi feladatai (In: Urbanisztika 2000, 1999)
• Képek és képtelenségek a városok világáról (2004)
• A harmadik évezred küszöbén (In: A Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus Évkönyve, 2010)
• Tele – semmi (2011)

Egyéb publikációk

Építészelméleti és városépítészeti témákban idehaza és külföldön számos írása jelent meg szakmai folyóiratokban (Építés – építészettudomány, Városépítés, Építés- és közlekedéstudományi közlemények, Településtudományi közlemények, Természet világa, Magyar tudomány, Területrendezés, Magyar építőművészet, Liget, Falu Város Régió, HVG, Új magyar építőművészet, Holmi, Régi-új magyar építőművészet, Egyenlítő). Néhány jelentősebb esszéje:

• Budapest környékrendezési tervének egyes kérdései (Településtudományi közlemények, 1953)
• Településmodellek, regionális modellek (I. Településmodell kísérlet (Építés- és közlekedéstudományi közlemények, 1961)
• Az építészet „teljességéről” (Építés – építészettudomány, 1965)
• Prognosztikus elemek a települések kutatásában és tervezésében (Településtudományi közlemények, 1971)
• Urbanisztika és regionalizmus (Építés – építészettudomány, 1971)
• A kreativitás lehetőségei és korlátai az urbanisztikában (Építés – építészettudomány, 1974)

Elismerései

• Hild János emlékérem (1990) – „az urbanisztika területén kifejtett kimagasló tervezői, oktatói és tudományos tevékenységéért, valamint az Urbanisztikai Továbbképző Tanfolyam megszervezéséért”
• címzetes egyetemi tanár

Forrás: urbanisztika.bme.hu; MATARKA

52 írása olvasható a MATARKA-n, 17 munkája található a Lechner Központban