Virányi István

(1952- )

építészmérnök, településtervező, városépítés-városgazdasági szakmérnök
városi és állami főépítész
Hild-díjas

Szakmai életútja és munkássága

1952-ben született Nagyatádon. Általános és középiskolai tanulmányait Kaposváron végezte. Egyetemi tanulmányait a BME Építészmérnöki Karán folytatta 1971-76 között. 1984-ben ugyanott városépítési-városgazdasági szakmérnöki oklevelet szerzett. Szakmai tevékenységét 1976-ban a Debreceni Tervező Vállalat Településtervezési Irodán kezdte, településtervezőként.

1981-2000 között Kaposvár város főépítésze volt. 1986-1989 között a városi főépítészi tevékenység mellett a műszaki osztályvezetői feladatokat is ellátta. Városi főépítészként és műszaki osztályvezetőként egyaránt a legfontosabb feladatának tekintette a városban – az 1980-as évek eleje óta tartó – jelentős településrendezési- és fejlesztési tevékenység szakmai elősegítését. A konkrét feladatok közül is kiemelhető a városközpont rekonstrukciója, a sétáló utca kialakításával, amely jelentősen növelte Kaposvár országos ismertségét és elismertségét. Számos cikket írt és előadást tartott a településtervezés és a városközpont rekonstrukció-rehabilitáció kaposvári gyakorlatáról. 1990-ben Kaposvár Hild-érmet kapott „a harmonikus városfejlesztésért, különösen a városfelújítási és lakóterület-fejlesztési eredményekért”.

2000-2007 között Marcali város főépítésze. Ebben az időszakban készült a város új településrendezési terve, melynek készítését koordinálta, valamint segítette a Marcali kistérség településeinek településfejlesztési, településrendezési tevékenységét. E mellett megszervezte és vezette a marcali tervtanácsot.

2007-2011 között Dél-dunántúli és Balatoni regionális állami főépítész, Somogy, Tolna és Baranya megye, valamint a Balatoni Üdülőkörzet illetékességi területtel. Regionális állami főépítészként segítette az önkormányzatok területfejlesztési, terület- és településrendezési, építésügyi tevékenységének végzését, elnökként vezette a Dél-dunántúli és a Balatoni Tervtanácsokat. Rendszeresen szervezett szakmai konzultációkat és továbbképzéseket a településtervezők és települési főépítészek, valamint az adott témában érintett államigazgatási szervek képviselőinek részvételével.

2011-2020 között Marcali város tanácsadó főépítésze. A főállású munkahelyein végzett munkája mellett számottevő a saját vállalkozásban végzett településtervezési tevékenysége is. Több mint 80 település településrendezési terveinek elkészítését irányította.

Aktívan részt vesz a szakmai közéletben. Hosszú ideig tagja volt a MUT-nak és a MÉK Terület- és Településrendezési Tagozatának. 1997-2007-ig – állami főépítészi kinevezéséig – az újjáalakult Országos Főépítészi Kollégium elnöke volt. Megalakulása óta elnökségi tagja – 2001-2005 között alelnöke – a Somogy Megyei Építész Kamarának.

Elismerései

  • Kós Károly-díj (1992)
  • „Kaposvár Város Szolgálatáért” kitüntetés (1993)
  • 1998 Hild János-emlékérem (1998)
  • „Az év főépítésze” díj (2005)

Forrás: V. I. önéletrajza

11 írása olvasható a MATARKA-n, 105 munkája található a Lechner Központban