1878-ban született Jászberényben. A budapesti Műegyetemen tanult, ahol 1902-ben kapta meg építészmérnöki diplomáját. 1902-1907-ig napidíjas mérnök a főváros szolgálatában, 1907-ben segédmérnökké, 1910-ben mérnökké, 1911-ben főmérnökké léptették elő. 1913-ban műszaki tanácsossá nevezték ki, és ebben a minőségében dolgozott 1920-ig a fővárosnál. Az 1910-es évek elején a Városépítési Ügyosztály keretein belül létrehozták a Városrendezési Alosztályt, ahol 1912-től – Harrer Ferenc alpolgármester munkatársaként – komoly városrendezési feladatokon dolgozott, 1922-től az Alosztály vezetőjeként. Ebben az évben lett az Országos Középítési Tanács tagja, 1923-ban az Országos Képzőművészeti tanács tagja. 1927-ben kapta meg a magyar királyi kormányfőtanácsosi címet.

Klebersberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter felkérésére megszervezte a Műegyetemen a Városépítési Tanszéket, melynek vezetésére 1929-ben ki is nevezték. Ettől kezdve az oktatást tekintette legfőbb feladatának, de tervezői munkásságát sem adta fel. Tervei, szakmai tevékenysége nemzetközi elismerést vívott ki, melynek köszönhetően számos nemzetközi kiállításon, konferencián vett részt, és tartott előadásokat (1924 London, 1925 Párizs, 1925 Tokió). Városrendezési terveit Milánó és New-York City is elkérte tanulmányozásra. Első jelentős hazai képviselője volt a korszerű városrendezés elveinek, amelyet az építészképzésben is meghonosított. 1936-ban vonult nyugdíjba, de tervezői tevékenységét még ezután is folytatta.

1934-ben a Fővárosi Közmunkák Tanácsa megbízta az 1914-es budapesti építésügyi szabályzat teljes átdolgozásával, amely 1940-re készült el. Közreműködött az országos építésügyi szabályzat, valamint az 1937-es építési törvény előkészítésében is.

Tervezési munkásságának részét képezik megépült bérházai, fővárosi villaépületei, valamint sikeres építészeti pályázatai, melyeket többségében Lechner Jenővel közösen dolgozott ki.

Fontosabb városrendezési tervei

• Kis-Gellérthegyről induló HÉV vonal terve (1908)
• Tabán rendezésének terve (1909, 1912, 1939)
• Erzsébetváros, Erzsébet út, új városháza elhelyezése (1912, 1915, 1929)
• Kelenföld rendezési terve (1913, 1930)
• A budapesti pályaudvarok elhelyezésének és a közúti gyorsvasutak vonalvezetési terve (1913)
• Óbuda, Újlak, Árpád híd hídfőjének rendezése (1918, 1935-1937)
• Gyöngyös újjáépítési terve (1917-1919: a gyöngyösi tűzvész után, 1940)
• Kassa részletes rendezési terve (1918-1919)
• Margitsziget északi csúcsának rendezése az Árpád híd kapcsolatával (1919)
• Sasad keleti lejtőjének rendezése (1920)
• Makó főterének rendezése (1922)
• Baja, vásártér rendezése (1923)
• Eger városrendezési terve (1924)
• Nagykanizsa részletes rendezési terve (1924-1926)
• Pestszentlőrinc, piactér rendezése (1925)
• Füzesabony, szobor-elhelyezési terv (1925)
• Mátrafüred rendezése (1931, 1933, 1934)
• Gellérthegy, Sas-hegy rendezési terve (az első világhábotú után)
• Angyalföld és Zugló szabályozási tervei
• Miskolc, Salgótarján, Székesfehérvár, Szombathely, Nagykőrös rendezési tervei (1930-as évek)
• Tabáni fürdőközpont terve (1939)

Fontosabb városrendezési tervpályázatai

• Kálvin tér (1906)
• Gizella (ma Vörösmarty) tér (1907)
• Wekerle-telep (1908)
• Canberra (az új ausztrál főváros) terve (1910)
• Brassó rendezése (I. díj, 1910)
• Antwerpen rendezése, III. díj (Forbáth Imrével és Lechner Jenővel, 1910)
• Tabán (1910, 1935, 1937)
• Kassa (Lechner Jenővel, 1918)
• Temesvár
• Miskolc (1921)
• Belgrád rendezése, I. díj (Forbáth Imrével és Lechner Jenővel, 1922)
• Székesfehérvár (1922)
• Szombathely (Walder Gyulával, 1922)
• Birmingham, tér- és középületegyüttes (Forbáth Imrével, 1928)
• Kiskunhalasi szálloda I-II. díj  
• Erzsébetvárosi református templom III. díj (Lechner Jenővel)
• Néprajzi Múzeum I. díj (Lechner Jenővel)
• Sárospataki állami tanítóképző és internátus I. díj (Lechner Jenővel)

Publikációi

Írásainak döntő része hivatali munkájának keretében készült előterjesztés, előadói tervezet. Egyetemi előadásairól általában nem készített írásos dokumentumokat, azok utódja, Korompay György munkássága révén ismertek. Csupán néhány előadásának szövege ismert:

• A Szent Gellérthegy jövője (a “Szent Gellérthegy lakosainak és barátainak egyesülete 1924. évi közgyűlésén)
• A városépítkezés fejlesztéséről (az 1925-ös párizsi nemzetközi konferencián)
• A korszerű városrendezés alapjai (a közigazgatási továbbképző tanfolyamon 1938- 1939-ben)

A Lechner Jenővel 1904-ben közösen írt „Építők zsebkönyve” az első magyar nyelvű, építési ismereteket tartalmazó gyakorlati kézikönyv. Folyóiratokban megjelent írásai:

• Budapest jövő képe (Új Nemzedék, 1930)
• A Tabán újjáépítése (Városkultúra, 1934)

Elismerései, emlékezete

• II. osztályú polgári hadiérdemkereszt
• Műegyetemi díszdoktor (1941)
• 1997-ben Gyöngyösön emlékművet állítottak, valamint utcát neveztek el róla
• 2000 óta Budapest XI. kerületében, Lágymányoson utca viseli a nevét
• Tábla őrzi emlékét a XI. kerület Mészöly utca 4. számú ház falán („Lechner Jenőné úrhölgy bérháza”), amelyet Kismarty-Lechner Jenővel közösen tervezett, és ahol közös irodájukat működtették, illetve laktak

Forrás: Wikipédia; Csonka Pál: Warga László élete és munkássága (Építés-Építészettudomány 1978); Magyar életrajzi lexikon; A Magyar Társadalom Lexikonja (Budapest, 1931); Egy tanszék 80 éve (BME Urbanisztika tanszék)

1 írása olvasható a MATARKA-n, 1 munkája található a Lechner Központban