Kovács Zoltán DSc

(1960- )

biológia-földrajz szakos tanár, geográfus
egyetemi tanár, az MTA levelező tagja
Hild-díjas

Szakmai életútja

Egerben született 1960-ban. Szülővárosában, a Dobó István Gimnáziumban érettségizett 1978-ban, majd 1984-ben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem biológia-földrajz szakán szerzett középiskolai tanári diplomát. Diplomamunkájában Gyöngyös város vonzáskörzetét dolgozta fel. A végzés után az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetébe került, ahol a tudományos segédmunkatársi beosztástól végig járta a tudományos ranglétra minden fokát, amíg a jogutód Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földrajztudományi Intézetének kutatóprofesszora, a „Várostérségi és urbanizációs kutatócsoport” vezetője lett. Fiatal kutatóként 1988-1989 során egy évet töltött a Soros Alapítvány ösztöndíjával az Oxfordi Egyetem Földrajzi Intézetében posztgraduális tanulmányokkal, valamint kutatással. 1993-ban, illetve 1994-1995-ben a Müncheni Műszaki Egyetem Földrajzi Intézetében töltött hosszabb időt európai uniós és német kutatói ösztöndíjakkal.

Tudományos tevékenysége mellett fokozatosan bekapcsolódott a hazai felsőoktatásba 1995-2007 között az ELTE-n oktatott egyetemi docensi, illetve 2005-től egyetemi tanári beosztásban, majd 2007 óta a Szegedi Tudományegyetem Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára. Jelentős szerepet vállalt a hazai geográfusképzés, azon belül a terület- és településfejlesztő specializáció tanrendjének kidolgozásában, tananyagok és képzési programok létrehozásában, geográfus nemzedékek szemléletének formálásában. 2000-2003 között Széchenyi professzori ösztöndíjas. Iskolateremtő tevékenységét jelzi, hogy 2020 év végéig tizennégy hallgatója szerezett PhD fokozatot vezetésével. Számos alkalommal volt vendégoktató külföldi egyetemeken, egy-egy szemesztert oktatott a Bergeni Egyetem (2001) és a Lipcsei Egyetem (1999 és 2004) földrajzi intézeteiben.

Munkássága

Településföldrajzi kutatásai kezdetben a városi vonzáskörzetek, a város-falu viszonyrendszer kvantitatív vizsgálatára, illetve a határ menti térségek központhálózatának átalakulására irányultak. Tudományos érdeklődése később fokozatosan a hazai városok – ezen belül főként Budapest – belső térfolyamatai, a rendszerváltozás nyomán végbement városi átalakulás felé fordult. Ebben a témakörben készítette „A budapesti lakáspiac társadalomföldrajzi elemzése” című kandidátusi értekezését, amelyet 1994-ben védett meg. A kandidátusi disszertáció tudományos eredményeit rangos nemzetközi folyóiratokban (pl. Urban Studies), valamint egy német nyelven megjelent könyvben (Stadt- und Wohnungsmarktentwicklung in Budapest (Leipzig, 1999) publikálta.

Az 1990-es években tudományos kutatásait fokozatosan kiterjesztette a kelet-közép-európai térség városfejlődésének átfogó vizsgálatára. Ennek során adaptálta az urbanizációs cikluselméletet a poszt-szocialista országok 1990 utáni városfejlődésére, kimutatta a térség urbanizációján belüli területi különbségeket, s magyarázta ezek legfőbb okait. A rendszerváltó országok urbanizációjára vonatkozó kutatásait „A poszt-szocialista urbanizáció és városi átalakulás jellemzői Kelet-Európában” című dolgozatában összegezte, amellyel 2003-ban MTA Doktora címet szerzett. Ugyancsak vizsgálta a városok belső térszerkezetének átalakulását, a városi területhasználat változásait, a népesség lakóhelyi mobilitását, a szegregáció időben változó mértékét. Tudományos eredményei fontos szerepet játszottak a rendszerváltozás urbanizációra gyakorolt hatásainak feltárásában, a hazai városföldrajzi kutatások elméleti és módszertani megújulásában. Mindezek nyomán a Magyar Tudományos Akadémia 2016-ban levelező tagjai sorába fogadta.

Tudományos eredményeit mindenkor sikerrel ültette át a közgondolkodásba, a felhasználói gyakorlatba. Szerzője és szerkesztője volt számos terület- és településfejlesztéssel foglalkozó szakkönyvnek, illetve tudományos ismeretterjesztő műnek. Közéleti és tudományszervező munkásságából kiemelkedik, hogy 2005-2009 között a Magyar Földrajzi Társaság főtitkára, majd 2009-2017 között alelnöke volt. Két cikluson át az MTA közgyűlési doktor képviselője, valamint az MTA Földtudományok Osztálya Társadalomföldrajzi Bizottságának elnöke. Két évtizede meghívott tagja az MTA osztályközi Településtudományi Bizottságának. 2014 óta a Hungarian Geographical Bulletin folyóirat főszerkesztője, emellett számos hazai és nemzetközi folyóirat szerkesztőbizottságának a tagja. 2017 óta az EUGEO, az európai földrajzi társaságokat összefogó, nemzetközi szervezet elnöke. Tudományos tevékenysége elismeréseként 2010-ben az Academia Europaea tagjai sorába fogadta. 2018-ban a Lengyel Földrajzi Társaság tiszteleti tagjává választotta.

Fontosabb publikációi

  • Kereskedelmi centrumok és vonáskörzetek Heves megyében (Földrajzi Értesítő, 1987)
  • Szociálgeográfiai szempontú elemzések a kiskereskedelmi ellátás vizsgálatában (Földrajzi Értesítő, 1988)
  • A budapesti bérlakásszektor privatizációjának társadalmi- és városszerkezeti hatásai (Tér- és Társadalom, 1992)
  • Budapest kézikönyve I. (CEBA Kiadó, 1998)
  • A terület- és településfejlesztés kézikönyve (CEBA Kiadó, 2001)
  • Társadalomföldrajzi kislexikon (szerk., Műszaki Könyvkiadó, 2001)
  • Az urbanizáció jellemzői Kelet-Közép-Európában a poszt-szocialista átmenet idején (Földrajzi Közlemények, 2002)
  • A magyar lakáspiac jellemzői az ezredfordulón (KSH–MTA FKI, 2004)
  • Népesség és településföldrajz (ELTE Eötvös Kiadó, 2013)
  • Városok és urbanizációs kihívások Magyarországon (Magyar Tudomány, 2017)

Publikációs listája (Szegedi Tudományegyetem) 381 elemet tartalmaz.

Elismerései

  • Akadémiai Ifjúsági Díj (1989)
  • Pro Geographia oklevél, Magyar Földrajzi Társaság, 1993)
  • Akadémiai Díj (megosztva, 2006)
  • Hild János-díj (MUT, 2019) – „kutatásaival sokat tett azért, hogy a hazai geográfus, urbanista szakma hazai és nemzetközi presztízse növekedjen”

Forrás: K. Z. önéletrajza; MUT hírlevél; Szegedi Tudományegyetem honlapja