Jámbor Imre CSc, DLA

(1946- )

tájépítészmérnök
egyetemi tanár
Mőcsényi-díjas

Szakmai életútja és munkássága

1946-ban született Budapesten. A Kertészeti Egyetemen 1969-ben szerzett kertészmérnöki oklevelet táj- és kertépítészeti szakon. Ezt követően szociológiai és esztétikai tanulmányokat folytatott a MLEE-en és elvégezte a MUT Urbanisztikai Továbbképző Tanfolyamát. 1975-1978 között a Drezdai Műszaki Egyetemen volt ösztöndíjas aspiráns, ahol a Tájépítészeti és Városépítési Tanszéken oktatott és településökológiai kutatásokat végzett. 1979-ben „Városi szabad terek vizsgálata és értékelése, különös tekintettel az ökológiai adottságokra és a növényzetre” című értekezésével kandidátusi fokozatot (CSc) szerzett. 1996-ban habilitált műszaki szakterületen. 1997-2000 között Széchenyi ösztöndíjas volt. 2008-ban a Pécsi Tudományegyetem Breuer Marcell Doktori Iskolájában „Kortárs kertművészet” című értekezésével DLA fokozatot nyert építőművészet szakterületen.

1969-től dolgozott a Kertészeti Egyetemen, majd annak jogutódjainál. 1978-ban kezdeményezte és megszervezte a Településszociológia című tantárgy oktatását a táj- és kertépítészeti szakon. 1982-2010 között a Táj- és Kertépítészeti, majd a Kert- és Szabadtértervezési Tanszék vezetője, 2000-2005 között a Tájépítészeti Kar dékánja, 2006-2012 között a Budapesti Corvinus Egyetem stratégiai és fejlesztési rektorhelyettese volt. Számos tantervet készített a tájépítész képzés korszerűsítéséhez és új tantárgyak, így a Településökológia, a Zöldfelületi rendszerek című diszciplínák tanyagát dolgozta ki, amelyeket bevezetett az oktatásba. 2000-ben kidolgozta és bevezette a szakmai nevezéktanba és gyakorlatba a „szabadtér” kategóriáját, mint a települések térszerkezetének alkotó elemét és a komplex tájépítészeti tervezés tárgyát. A „Kert- és szabadtértervezés” és a „Zöldfelületrendezés” című tárgyakat oktatta több hazai egyetemen: a KÉE Tájépítészeti Karán, a BME Építészmérnöki Karán, az Ybl Miklós Építőipai és Műszaki Főiskolán és az Iparművészeti Főiskolán. Oktatási-kutatási együttműködést alakított ki több európai egyetemmel, így a Drezdai, a Bécsi és a Hannoveri Műszaki Egyetem szaktanszékeivel.

A tájépítészmérnök képzés mellett több új egyetemi szak létesítésének volt kezdeményezője. 2001-ben munkatársakkal elkészítette az okleveles településmérnöki (urbanisztikai) egyetemi szak akkreditációs anyagát és tanterveit, amely alapján 2002-ben a szakot megalapították és a képzést a 2003/2004-es tanévben a Tájépítészeti Karon megindították. Kezdeményezője volt a Tájépítészeti Karon a Településépítészeti Tanszék létrehozásának. A bolognai képzési rendszer bevezetése után kidolgozta a településmérnöki mesterszak (MSc), a tájépítészeti és kertművészeti mesterszak (MA), valamint a Master of Landscape Architecture and Design angol nyelvű mesterszak (MLA) akkreditációs szakalapítási dokumentumait és képzési programját, amelyeket a BCE Tájépítészeti és Településtervezési Karán megindítottak és sikeresen oktattak.

Nyugdíjba vonulása után még 5 évig tanított a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen, és többek közt a pesti Városliget, a Népliget, illetve a Városmajor történeti kutatásával foglalkozott.

A Magyar Építész Kamara tájépítészeti tagozatának alapítója és első elnöke, a ’4D’ Tájépítészeti és Kertművészeti Folyóirat lapalapító főszerkesztője volt. Tudományos tevékenysége elsősorban a kortárs kertművészet és szabadtérépítészet elmélete, a településökológia, a zöldfelületi rendszerek fejlesztése területére terjedt ki.

Megvalósult alkotásai

Több mint száz kertművészeti, szabadtér-építészeti terv szerzője, melyek közül a legfontosabbak:

  • Gyógynövény Kutató Intézet – Budakalász
    Gyógynövény bemutató és botanikuskert kertépítészeti terve (1980)
  • Forma-I autóversenypálya (Mogyoród) környezeti hatástanulmánya, tereprendezési és növénytelepítési terve (1984)
  • Siófok – Jubileumi park (vasútállomás előtti tér), városi közkert kertépítészeti terve (1993)
  • Szolnok – Verseghy park rekonstrukciós terve (1993)
  • Zalakaros – Gyógyfürdő tér kertépítészeti rendezési és kiviteli terve (1995)
  • Budapest, Margitsziget, Dominikánus kolostor és környezetének rekonstrukciós terve (1998)
  • Budapest I. Csónak u. 1-3. Ybl-villa (Lónyay-villa) játszó- és pihenőkert engedélyezési terve (2000)
  • Gyula – Csigakert kertépítészeti rekonstrukciós terve: engedélyezési és kiviteli terv (2001)
  • Gyula – Várkerület és sáncrendszer szabadtérépítészeti rekonstrukciós terve: engedélyezési és kertépítészeti kiviteli terv (2002-2003)
  • Szolnok – Magyar rózsák kertje, kertépítészeti engedélyezési és kiviteli terv (2008)
  • Gödöllő, Királyi kastély parkjának rekonstrukciós terve és a felső kert kertépítészeti engedélyezési és kiviteli terve (2010)

Publikációi

Hat könyv és mintegy 170 jelentősebb szakmai publikáció szerzője. Írásai megjelentek (többek között) a Városépítés, Magyar építőművészet, Magyar tudomány, Falu Város Régió, Szalon, Építésügyi szemle, Az európai Unió agrárgazdasága, Kertgazdaság = Horticulture, 4D című folyóiratokban. Legfontosabb publikációi:

  • Az ökológiai vizsgálatok jelentősége a településfejlesztésben (Zöldfelületgazdálkodás, 1982)
  • Zöldfelület vagy tartalék építési terület? Budapest zöldfelületi rendszere és a gazdálkodás helyzete (Magyar Tudomány, 1990)
  • A harmonikus kert (Silvanus könyvek, 1992)
  • Pest megye környezetállapotának vizsgálata és értékelése. Budapest és Pest megye peremterületeinek részletes környezetterhelhetőségi vizsgálata és intézkedési javaslatok kidolgozása (Planungsgruppe Ökologie+Umwelt, Hannover, 1993)
  • Lesz-e Budapestnek zöld gyűrűje? (Falu-Város-Régió, 1994)
  • A zöldfelületi tervezés kiterjesztése: A belterületi zöldfelületek terhelésének, terhelhetőségének vizsgálati és értékelési módszerei (tanulmány, KTM, 1995)
  • A zöldfelületi rehabilitáció (tanulmány, VÁTI, 1997-1998)
  • Kertépítészeti tér, szabad tér, zöld tér (Tájépítészet szakmai tudományos folyóirat, 2000)
  • A kertépítés kézikönyve (Dashofer Kiadó, 2008)
  • A pesti Városliget – az első városi népkert – története és használatának változásai
    Mindent a maga helyén. Városliget Város Vár, (MUT, 2015)
  • Nebbien Városligete: 200 éves a pesti népkert = The City Park of Nebbien: The Public Garden of Pest is 200 Years Old (Transsylvania Nostra, 2015)
  • Nebbien Városligete. A világ első népkertje Pesten (Terc Kiadó, 2018)

Elismerései

  • Ormos Imre Érem (2003)
  • Európai Tájépítész Iskolák Szövetségének (ECLAS) Életmű-díja (Lifetime Achivement Award) (2013)
  • Magyar Érdemrend Tiszti keresztje (2019)
  • Mőcsényi Mihály-díj (2020)

Forrás: J. I. önéletrajza

58 írása olvasható a MATARKA-n, 7 munkája található a Lechner Központnál