Szakmai életútja

1893-ban született Nagyenyeden, Bierbauer Virgil néven. Olaszországi tanulmányút után beiratkozott a müncheni Műszaki Egyetemre, ahol 1915-ben szerzett mérnöki oklevelet, majd 1920-ban műszaki doktori címet.

1920-1922-ig az Országos Lakásépítő Kormánybizottságnál dolgozott. 1922-től magánépítész lett. 1927-es németországi és hollandiai tanulmányútja után vált a modern építészet lelkes hirdetőjévé. A két világháború között sokoldalú tevékenységet fejtett ki, hogy a modern építészet Magyarországon is tért hódítson. (De kutatója volt a népi építészetnek is, és egyben szigorú bírálója a népieskedésnek.) Az ipari építészet mellett ekkoriban fordult figyelme a lakáskérdés felé. A Magyar Mérnök és Építész Egyletnek 1923-ban lett tagja, az Egylet 1927-től őt delegálta a Comité International des Architectes-be. Az Egyletben 1928-ban tartott előadásában egy új építésügyi szabályzat elfogadását szorgalmazta.

Az építési szabályzat reformja a városrendezési problémák felé terelték figyelmét. 1929 óta foglalkoztatták Budapest városrendezési problémái. Megszervezte az Egylet városrendezési értekezletét (1930), majd 1933-ban a Gellért Szállóban az első városrendezési kiállítását (Nyiri Lászlóval). Még ebben az évben Árkay Bertalannal javasolta a Nemzeti Stadionnak az aranyhegyi katlanban való elhelyezését. Vidéki városokban tartott előadásaival felkeltette az érdeklődést a városok múltja és rendezési problémái iránt.

10 évig szívósan harcolt az elavult Építésügyi Szabályzat reformjáért. Az 1937. VI. tc. formájában elfogadott új építésügyi szabályzat kidolgozásában bizottsági tagként és az alapelvek kidolgozójaként is jelentős szerepe volt Harrer Ferenc közreműködésével. Legfontosabb újítása, hogy a városoknak 5 éven belül ki kellett dolgozniuk általános városrendezési terveiket. Több városrendezési terv elkészítésére is kapott megbízást.

A háború után – a demokratizálódás idején – jelentős közéleti tevékenységet folytatott, mint az Építésügyi Kormánybizottság szakértője; még 1945 tavaszán javaslatot dolgozott ki a főváros újjáépítésére. (De a falvak lakásviszonyainak javítására is dolgozott ki javaslatot). 1945–1948 között tagja a Fővárosi Közmunkák Tanácsának és a Magyar Művészeti Tanácsnak. 1947–1949 között parasztpárti építésügyi államtitkár, az újjáépítés szervezése a feladata. 1948–1949 között az MTA levelező tagja. 1949-től a Képzőművészeti Főiskola Építészeti Tanszékének rendes tanárává nevezték ki (itt két évig az építészettörténet tanára). 1951-től a TIPUSTERV-nél moduláris tervezéssel foglalkozott, majd az Országos Építésügyi Hivatalnál a nagy beruházások előkészítésében vett részt. 1953-ban elsőként javasolta a Belvárosban sétáló utcahálózat kialakítását.

Rendkívül széleskörű szakmapolitikai tevékenységet fejtett ki. 1930-ban Budapesten, a Műcsarnokban megrendezett XII. Nemzetközi Építész Kongresszus egyik főrendezője, 1932-ben a „Hogyan építsünk?” építészeti propaganda kiállítás szervezője volt. 1931-ben a patinás RIBA (Royal Institute of Bristish Architects) tiszteletbeli levelező tagjává választotta. 1933-ban tervével szerepelt a párizsi II. Modern Nemzetközi Építészeti Kiállításon. Ő tervezte az V. milánói triennálé magyar termét (Kaesz Gyulával, 1933), valamint a RIMA kiállítási pavilonját 1938–1941 között a BNV-n. 1928-ban a Vállakozók Lapja mellékletéből önálló folyóirattá szervezte a nemzetközi és hazai modern építészet eredményeit ismertető „Tér és Formát”, melynek 1942-ig szerkesztője és legtöbbet publikáló szerzője volt. Harcos, meg nem alkuvó írásaival a lapot az új utakat kereső építészet szolgálatába állította.

Fontosabb épülettervei

• Turistaház, Galyatető, 1921-23)
• Sportszálló, Tihany (Mikle Károllyal, 1922-1923)
• Posta és Távírda Palota, Kaposvár (Bierbauer Istvánnal és Müller Pállal, 1924-1925)
• Belvárosi Tűzőrség, Budapest (Reichl Kálmánnal, 1925–1926)
• Fővárosi ELMŰ Kelenföldi telepének kiépítése (Reichl Kálmánnal, 1925-1934)
• Központi Városháza egyenáramú alállomása, Budapest, Károly körút (1926–1927)
• „Korszerű családi ház” a Budapesti Lakberendezési Vásáron (Kósa Zoltánnal, 1931)
• Konti-villa a kislakásos mintatelepen, Budapest, Napraforgó u. 4. (1931)
• Budaörsi repülőtér forgalmi épülete (Králik Lászlóval, 1936–1937)
• RIMA Rt. kiállítási pavilonja a BNV-n (1938–1939–1940–1941)
• Pestlőrinci temető ravatalozója (1942)
• A pesti Vígadó helyreállításának eszmei terve (1945)
• Wurm-udvar műemléki helyreállítása, Budapest, Dorottya u. 6. (1946)

Városrendezési tervei, tervpályázatai

• Tata általános rendezési terve (1939)
• Komárom általános rendezési terve (1941)
• Nagybánya általános rendezési terve (1943)
• Váv általános rendezési terve (1943)
• Erzsébet út torkolatának kialakítása tervpályázat (1930)
• Boráros téri Duna híd budai hídfőjének rendezése tervpályázat (I. díj, 1936)
• Óbudai híd budai hídfőjének rendezése tervpályázat (1937)

Szakirodalmi munkássága

• Neuere Untersuchungen über Bramantes Plan für Sankt Peter (München, 1920)
• A régi Pest-Buda építészete (1920)
• Ismertető Le Corbusier működéséről (1925)
• Ismertető a Deutscher Werkbund stuttgart-weissenhofi minta-lakótelepéről (1927)
• Nyugat-európai építészeti tapasztalatok (1928)
• A magyar építőművészet jelen állapota, modern irányú fejlődésének szükségessége és akadályai (1928)
• Architectura. Souvenir du 12. Congrès International des Architectes (szerk., 1930)
• Korunk építészetének jövője. Építészeti prognózis. A budapesti nemzetközi építészeti kiállítás oknyomozó kritikája (1931)
• A kislejtésű tetőszerkezetek (1929)
• Az építési szabályzat reformjához (1932)
• Budapest városépítészeti problémái (1933)
• A XIII. római nemzetközi építészkongresszus eredményei és tapasztalatai (1936)
• A magyar építészet története (1937)
• Magyarország repülőgépről (1937)
• Repülőterek építészete (1938)
• Az 1938-as árvíz hatása Pest építészetére (1938)
• A magyar városrendezés eszközei és feladatai (1940)
• Kislakásos családiházak mintatervei (1941)
• A múlt és közelmúlt magyar városépítése (1941)
• A magyar klasszicizmus építészete (1948)
• Romokból élet, magyar újjászületés (főszerkesztő, 1948)
• Építészettörténet (egyetemi jegyzet, 1949)
• Stílusváltozás a XV-XVI századi olasz és francia építészetben (1953)
• Javaslatok Budapest városrendezésére (Borbíró Tamással és Borbíró Miklóssal, 1953)
• Debrecen (1954)
• Győr városépítéstörténete (Valló Istvánnal, 1956)
• A magyar összehasonlító háztudomány (Lapis angularis V, 2003)
• A magyar építészet története (Historia incognita 1. sorozat, 2004)
• Tanulmányok a klasszicizmus témában végzett kutatásairól (Magyar Művészet és Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye 1925–1928)

Elismerései, emlékezete

• Czigler-érem „Pollack Mihály pesti palota építkezéseiről” szóló előadásáért (1926)
• Fittler-érem „A kislakásépítkezés problémái a háború utáni években” című tanulmányáért (1928)
• Kéler Napóleon-díj „A kislejtésű tetőszerkezetek” című könyvéért (1932)
• Ybl Miklós-díj (posztumusz, 2010)
• 1930-tól a Lieges-i Építészegylet, 1931-től a RIBA tiszteletbeli tagja
• Töredékesen fennmaradt hagyatéka (tervek, kéziratok, fotók, dokumentumok) 1969-ben és 1993-ban a Magyar Építészeti Múzeumba került. Építész irodájának bútorait az Iparművészeti Múzeumban őrizik.

Források: Modern Építészeti Lexikon; Wikipedia

23 írása olvasható a MATARKA-n, 2 munkája található a Lechner Központban