Farkas Tibor
(1922-2015)építészmérnök, várostervező
a VÁTI műszaki igazgatóhelyettese
a Balaton főépítésze
Abercrombie-, Ybl- és Hild-díjas
Szakmai életútja
1922-ben született Dombóváron. Építészmérnöki diplomáját a budapesti Műegyetemen szerezte 1944-ben. 1948-ig magántervezőként praktizált Dombóváron. Egyik első helyi megbízása a Holokauszt emlékmű megtervezése volt 1947-ben. magántervezőként falurendezési mintatterveket dolgozott ki, és városrendezési vizsgálatokat is végzett. (Az itt használt jelkulcs lett az egyik kiindulópontja a későbbi városrendezési metodika jelkulcsrendszerének.) 1948-1949 között az első Országos Házépítő Szövetkezet építésvezetője, majd országos vezetője lett, ezután az 1950-1951 években az Építéstudományi Intézetben dolgozott.
1951-től a Mezőterv településtervezési csoportját vezette, amelyet áthelyeztek a VÁTERV-be (a későbbi VÁTI-ba). Ezután nyugdíjba vonulásáig (1983) itt dolgozott, alapító tagként, majd műteremvezetőként, végül 1969-től műszaki igazgatóhelyettesként. Kezdetben néhány kisebb rendezési tervet készített (Harangod, Karcag, Keszthely, Monoricsárda, Tiszalök). 1956-ban részt vett a mohácsi jeges árvíz helyreállítási munkáiban. 1957-1968 között (a vállalaton belül) a Balaton főépítésze volt. A főépítészség 1968-as megszűnését követően a Balatoni Központi Fejlesztési Program kezdeményezője és a Balatoni Tárcaközi Bizottság titkára. (Az új fejlesztési program előzményeként a hatvanas években már részt vett az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság munkájában is.) A Balatoni Intéző Bizottság meghatározó tagja volt 1957-től 1971-ig, 1979-1983 között pedig a Balaton-üdülőkörzet miniszteri biztosa. De nyugdíjasként is részt vett a VÁTI életében: 1993-1999 között a VÁTI Rt. igazgatótanácsának elnöke volt.
Irányítása alatt, a VÁTI-ban készült főbb munkák
- Mohács-sziget regionális jellegű általános rendezési terve (1956)
- Balaton környék regionális tervvázlata (1957) – (Ez a terv 1958-ban szerepelt az az UIA kongresszusán is, a belgiumi Liege-ben, az 1965-ös párizsi UIA kongresszuson pedig rangos nemzetközi elismerésben részesült.)
- Balaton központi fejlesztési programja (1969)
- Magyarország termálvizeinek idegenforgalmi hasznosítása (1970-es évek)
- Ha-Long öböl környékének (Észak-Vietnám) regionális, általános és részletes rendezési terve (70-es évek eleje)
Publikációi
A Balaton környékének fejlesztéséről 1957-től kezdve rendszeresen írt beszámolókat a „Magyar Építőművészet” folyóiratban, melynek lezárásaként 1988-ban részletesen (3 részben) fejtette ki gondolatait „Ahogy én látom a Balaton-ügy harminc évét” címmel.
Számos írása, cikke, tanulmánya jelent meg más szakmai folyóiratokban is (Településtudományi közlemények, Magyar építőipar, Vízgazdálkodás, Városépítés, Műszaki tervezés, Területrendezés). Ezek közül a legfontosabbak:
- Városrendezési tervek költségvetése (Bényei Lászlóval és Sós Aladárral, Településtudományi közlemények, 1952)
- Az anyag, a szerkezet és forma egysége a népi építészetben (Tóth Kálmánnal és Miskolczy Lászlóval, Magyar építőművészet, 1954)
- Gondolatok a falutervezésről (Magyar építőművészet, 1955)
- Országrész nagyságú területek tervei, mint a települések fejlődésének előkészítő művelete (Műszaki tervezés, 1973)
- A városrendezési tervek tartalmi mélységének szerepe a tömeges lakásépítési beruházások előkészítésében (Molnár Attilával, Műszaki tervezés, 1974)
- A II. 15 éves lakásépítési program városépítési előkészítése (Győrffy Lajossal, Jakab Sándorral, Kismarty-Lechner Gyulával, Mechtl Alfréddel, Területrendezés, 1979)
Elismerései
- Ybl Miklós-díj (1956) – „a Mohács-szigetre készült regionális és részletes rendezési terv készítéséért”
- Sir Patrick Abercrombie-díj (UIA, 1965)
- Állami Díj (1966)
- Balaton Díj (2005)
- Hild János emlékérem (2008) – „életművéért, több évtizedes kimagasló regionális-, település-, és építésztervezői tevékenységéért”
Források: Farkas Mária emlékezése; Molnár Attila nekrológja; MATARKA
35 írása olvasható a MATARKA-n, 14 munkája található a Lechner Központban