Gömöry János

(1941-)

építészmérnök, várostervező
főépítész, főiskolai docens
Hild- és Palóczi-díjas

Szakmai életútja

1941-ben született Budapesten. Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen szerezte meg építészmérnöki diplomáját 1965-ben, majd településtervezőként kezdett dolgozni a VÁTI-ban. 1969-1972-ig Pécs I. kerületének építési osztályvezetője, majd 1978-ig városrendezési csoportvezető a Városházán, 1978-2004-ig a város főépítésze. Több mint 25 éves főépítészi működését a széleslátókörűség és áttekintő képesség jellemezte. Jelentős szerepet vállalt a történelmi belváros rehabilitációjának megvalósításában, a pécsi ókeresztény sírépítmények világörökségi területté nyilvánításában, valamint az Európa Kulturális Fővárosa 2010 pályázat előkészítésében.

Nem szakadt el az aktív tervezéstől sem. A VÁTI-ban folytatott településrendezési tevékenységét a Baranyatervnél folytatta (másodállásban), elsősorban Baranya megye falvaira készített településrendezési terveket. 1983-1984-ben a Pécsi Tervező Vállalatnál Sidi Ladjel (Algéria) fejlesztési-, illetve rendezési tervén dolgozott.

1993-tól a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Kar Urbanisztikai Tanszékén oktatott főiskolai docensként településtervezést.

Angol, francia és olasz nyelvismeretét, közvetlen és derűs személyiségét nemzetközi tapasztalatgyűjtésben, együttműködésekben, és Pécs város kapcsolatépítése érdekében is kamatoztatta. Több külföldi tanulmányúton, konferencián vett részt Angliában, az USÁ-ban, Lengyelországban, Izraelben. Az UNESCO Egészséges Városok várostervezési akciócsoportjában működött közre 1998-2006 között.

Fontosabb városrendezési tervei

  • Buzsák községközpont részletes rendezési terve (Kovács Gáspárral, 1965)
  • Zalaszentiván, összevont rendezési terve (1966) 
  • Jászberény tömbrendezési tanulmányterv (1967)
  • Zalabér összevont rendezési terve (1967)

Publikációi

  • Társszerzője a Településtervezés I. egyetemi jegyzetnek (Hübner Mátyással és Tóth Zoltánnal, 2003)
  • Társszerzője a Városok évkönyvének (többekkel, 1987)
  • Néhány írása jelent meg a Műszaki tervezés, Magyar építőipar, Falu Város Régió című szakmai folyóiratokban.

Elismerései

  • Hild János-díj (1996) – „több évtizedes kimagasló főépítészi munkásságáért”
  • Az év főépítésze-díj (2002) – „több, mint két évtizedes eredményes pécsi főépítészi tevékenységéért, a város építészeti kultúrájának fejlesztéséért, a korszerű építészeti elvek és városfejlesztési elképzelések kimagasló színvonalú oktatásáért, népszerűsítéséért és gyakorlati érvényesítéséért”
  • Palóczi Antal-díj (2009) – „több, mint két évtizedes eredményes pécsi főépítészi tevékenységéért, a város építészeti kultúrájának fejlesztéséért, a korszerű építészeti elvek és városfejlesztési elképzelések kimagasló színvonalú oktatásáért, népszerűsítéséért és gyakorlati érvényesítéséért”

Forrás: Modern építészeti lexikon; Évek, művek, alkotók; G.J. önéletrajza

5 írása olvasható a MATARKA-n, 2 munkája található a Lechner Központban