Szakmai életútja és munkássága

Biharnagybajomban született, 1933-ban. 1951-ben érettségizett a budapesti Lónyay utcai Református Gimnáziumban. Építészmérnöki diplomáját a Műegyetemen kapta 1956-ban. 1999-ben ugyanitt DLA fokozatot szerzett.

1956-1970 között a BUVÁTI építésze, majd műterem-, illetve osztályvezetője. 1970-1990 között a TTI-ben irodavezető, később főosztályvezető, majd főépítész. 1990-től a TTI EUROVIA Kft. ügyvezető igazgatója. Az országos tornaterem-építési program megvalósult épületeit felülvizsgáló Bizottság vezetője (1992). 2001-től Hajdúnánás és Mezőhegyes városok főépítésze. Megalakulásától a Magyar Építész Kamara tagja.

1965-1966-ban az UNESCO ösztöndíjjal iskolaépítési tanulmányutat tesz (NSZK, Hollandia, Svédország, Finnország, Svájc), majd 1977-ben Svédországban, 1988-ban Angliában is jár tanulmányúton. A nevelési-közösségi központok hazai elterjesztője, az első komplex magyar iskolaépítési kutatás vezetője (1968-70).

A témában több mint 500 előadást tartott itthon és külföldön (Ausztria, Bulgária, Csehszlovákia, Görögország, India, Kuba, Németország, Portugália, Svédország, Szovjetunió, USA). A MUT konferenciák, valamint a Savaria Urbanisztikai Egyetem programjainak állandó és igen aktív résztvevője volt.

1968-tól az UIA (Építészek Nemzetközi Szövetsége) Nevelési és művelődési létesítmények Bizottságának tagja. Ugyancsak 1968-tól a MÉSZ Nevelési és művelődési létesítmények Bizottság vezetője, valamint többször is tagja a MÉSZ Vezetőségének. 1997-től a MÉSZ Ellenőrző Bizottság Elnöke. 1988-tól a Szigligeti Táj-és Településvédő Kör elnöke (2002-től a Kör Tiszteletbeli Elnöke).

Fáradhatatlan munkával és küzdelmekkel létrehozott életműve legfontosabb fókuszai: a többfunkciós, általános oktatási és nevelési központok hazai megteremtése (munkája nyomán 200 ilyen létesítmény jött létre lassanként az országban), ennek az ügynek a képviselete az UNESCO szakmai munkacsoportjában, az első magyar komplex iskolaépítési kutatás vezetése, a hátrányos helyzetű települések program, valamint a tornaterem építési program. Szakmaszeretetére és társadalmi szerepvállalására jellemző, hogy számtalan külföldi konferencia-részvételt, vidéki szakmai utat és programot finanszírozott saját költségén, valamint polgármestereknek segített településrendezési tervet készíteni, térítésmentesen. Szülőfalujában, Biharnagybajomban, saját pénzéből támogatott tehetséges, hátrányos helyzetű gyerekeket továbbtanulásukban.

Életműve dokumentumait és szakkönyvtárát a család a Lechner Tudásközpontnak adományozta.

Fontosabb munkái

Megvalósult épületek

• több gimnázium (pl. Budapest, XX. Pöltenberg úti 16 tanulócsoportos általános gimnázium, 1964)
• Budapest, Só u. 6. és Kacsa u. 16-18. (lakóépületek, 1969 és 1970)
• Belvárosi Távbeszélő Központ (1976)
• számos nevelési-közösségi központ (pl. Kecel 1982-1984, Gégény 1997)

Fejlesztési és rendezési tervek

• Hátrányos helyzetű települések fejlesztése (kutatási munka, Nyíri Péterrel és Kovács Lászlóval, 1993)
• Vecsés településközpont fejlesztése (tanulmányterv, 2005)
• Vál településszerkezeti és szabályozási terve (2006), majd módosítása (Tapolczai Tibornéval, 2012)
• Több, mint 40 hátrányos helyzetű település számára készített közintézményfejlesztési, valamint településrendezési tervet

Díjazott városrendezési tervpályázatok

• A nagymarosi vízlépcső és környéke építészeti és városrendezési kialakítása (meghívásos, Hegedűs Bélával, 1964)
• Simontornya várkörnyék rendezése, III. díj (P. Ürmössy Terézzel és Puskás Tamással, 1972)
• Pusztaszeri Nemzeti Emlékpark kialakítása, II. díj (Misley Károllyal és III. díj (Mészáros Ferenccel és Misley Károllyal, 1974)
• A Közép-Tisza-vidéki üdülőkörzet rendezése, I. díj (Mező Lajossal, 1975)
• Esztergom Szt. Tamás-hegy rendezése, II. díj (Szuromi Imrével és Száva Péterrel, 1981)

Publikációk

• Az UNESCO megbízásából a magyar iskolaépítésről írt könyvet (1968)
• Az országos tornaterem-építési programot ismertető könyv társszerzője (1995)
• Építészet, közösségi művelődés, iskola, nevelési központok: összegyűjtött tanulmányok (szerk.: Trencsény László, 2014)

Rendszeresen publikált hazai és külföldi szaklapokban, elsősorban a nevelési-közösségi központokról, írásainak száma eléri a százat is. Publikációi idehaza megjelentek a Magyar építőművészet, a Műszaki tervezés, a Magyar építőipar, az Építésügyi szemle, a Honismeret, az Iskolakultúra, a Falu Város Régió, a Comitatus, a Kortárs, a Városépítés, a Magyar pedagógia, a Pedagógiai szemle, A falu, a Kultúra és közösség és a Területrendezés folyóiratokban.

Elismerései

• Ybl Miklós díj (1977) – „a magyar iskolaépítés és nevelési központok létrehozása terén végzett másfél évtizedes kutató, fejlesztő, szervező és tervezői munkásságának elismeréseképpen”
• Munka Érdemérem Ezüst fokozat (1986)
• Biharnagybajom Község Diszpolgára (1992)
• „Habitat 1993” ENSZ Emlékérem (1993)
• Kecel Város Díszpolgára (1994)
• Főépítészi életműdíj (2010) – széleskörű, aktív, kezdeményező, eredményes főépítészi – szakmai és közéleti – tevékenységéért

Források: J. L. önéletrajza; Juhász Réka (Lechner Központ), MATARKA; Évek, művek, alkotók

72 írása olvasható a MATARKA-n, 33 munkája található a Lechner Központnál