Dr. Korompay György

(1905-1991)

építészmérnök, tudományos kutató
egyetemi oktató
a műszaki tudományok kandidátusa
Hild-díjas

Szakmai életútja

1905-ben született Budapesten, Krompecher György néven. (Édesapja Krompecher Ödön orvos-akadémikus, édesanyja Schulek Erika Schulek Frigyes építész leánya volt.) A budapesti Műegyetemen 1928-ban szerzett építészmérnöki oklevelet. 1929-30-ban állami ösztöndíjjal Rómában építészet- és várostörténeti tanulmányokat folytatott. 1930-ban Warga László meghívta az általa akkor alapított Városépítési Tanszék tanársegédjének, ahol Warga nyugdíjba vonulása után 1939-től vezette a tanszéket. 1940-ben doktorált az olasz városi főterek kialakulásáról írt tanulmányával. 1944-ben a front érkezése idején felkérésre, kötelességteljesítésként ő vállalta az építészkari hallgatók dániai „mentőakciójának” vezetését, ahol tanártársaival az oktatást is megszervezte. Ez a „dániai kaland” később politikai hátrányt jelentett számára, és negatívan befolyásolta szakmai karrierjét.

A háború után a Városépítési tanszék vezetője maradt, 1951-ig. Egyetemi pályája ekkor, az „egyetemi nagy tisztogatáskor” tört meg (ezután egyetemi katedrán nem, csak a Mérnöktovábbképző Intézetben oktathatott). Elődjétől, Warga Lászlótól eltérően ő dokumentálta is előadásait. Ezekből is világosan kiderül, hogy máig érvényes komplex szemléletében a fejlesztés és a rendezés kérdései elválaszthatatlanok voltak. Építészek generációit tanította a városok értő szemléletére. Hazai és külföldi egyetemeken, valamint konferenciákon rendszeresen tartott előadásokat. Külföldön öt különböző nyelven jelentek meg munkái.

1952-ben az akkor megalakított Városépítési Tervező Vállalathoz helyezték át. A VÁTERV-ben először tervezőmérnök, majd a Műszaki Fejlesztési Osztály vezetője, végül 1956 után a VÁTI Tudományos Irodájának kutatója volt, egészen 1975. évi nyugdíjba vonulásáig. (Közben többszöri hivatalos rehabilitálása után, 1967-ben városesztétikai témában védhette meg kandidátusi értekezését, ám a magasabb tudományos lépcsőfokok elzárva maradtak előtte.) Ezután még szerződéssel nyolc évig a Településtervezési Irodán dolgozott. A VÁTI-ban végzett településtervezési munkái mellett kiemelkedő jelentőségű urbanisztikai kutató- és szakirodalmi tevékenységet folytatott. Fontos szerepet töltött be a magyarországi városépítési gyakorlatot megalapozó tervezési módszertanok, irányelvek és normatívák kidolgozásában. Várostervezési kutatói tevékenysége során sokat tett az európai irányzatok hazai megismertetéséért is. Tagja volt az MTA Településtudományi Bizottságának, valamint alapító tagja a MUT-nak. 

A VÁTI-ban végzett főbb módszertani munkái

  • A város- és községrendezés alapvető irányelvei (1956)
  • Községrendezési irányelvek (1956, 1957, 1958, 1961)
  • Lakóterületek felosztásának és kiszolgáló úthálózatának célszerű és gazdaságos kialakítása (1956.1957, 1958, 1961, 1963)
  • Településhálózati központok vonzáskörzeteinek feltárása (1965, 1971)
  • Településtervezési irányelvek és mutatószámok (I. Lakóterületek 1971, valamint példatár 1973)
  • Települések közintézmény-ellátása és tervszerű fejlesztése (1972, 1977)
  • Települések zöldterület-ellátása (1966, 1969)
  • A városszerkezet kialakulásának korszerű problematikája (1969, 1971)
  • A zaj elleni védelem városrendezési eszközei (1973)
  • Kereskedelmi létesítmény-ellátás (Tervezési irányelv és mutatószámok, 1977)

Városrendezési pályázatai

  • Budapest, Petőfi híd budai környékének rendezése (I. díj, 1936)
  • Újvidék általános és részletes rendezési terve (Pecic Nenaddal, II. díj, 1937)
  • Budapest, Várhegy keleti lejtőjének rendezése (Korompay Andorral, I. díj, 1941)
  • Miskolc, Ruzsinfark részletes rendezése (I. díj, 1960)
  • Veszprém, Városközpont rendezése (Jánossy Györggyel, II. díj, 1965)

Könyvei, publikációi

  • A városi főterek kialakulása (egyetemi doktori értekezés, 1940)
  • Középkori eredetű református templomok és templomerődök (in: Magyar református templomok, 1942)
  • A városrendezés korszerű kérdései (egyetemi jegyzet, 1942)
  • Városépítéstan (egyetemi tankönyv, 1951)
  • A magyar falu településtörténete és településfajtái (Magyar építőművészet, 1954)
  • Veszprém (Városmonográfia, a Városképek-Műemlékek sorozat indító kötete (1956)
  • A Kárpát-medence középkori településformáinak kialakulásáról (Építés és közlekedéstudományi közlemények, 1958)
  • A városépítészet esztétikai alapismeretei (Mérnöktovábbképző Intézet, 1959)
  • Műemléki együttesek védelmének irányelvei (Építés- és közlekedéstudományi közlemények, 1960)
  • Települések esztétikai elemzése (Mérnöktovábbképző Intézet, 1960)
  • A városépítészet esztétikai vizsgálata (kandidátusi értekezés, 1964)
  • A főterek kialakulása a késő feudalizmus korában (Építés és közlekedéstudományi közlemények, 1965)
  • Veszprém város településtörténeti kialakulása (A Veszprém megyei múzeumok közleményei, 1969)
  • Veszprém városszerkezete (Városépítés, 1969)
  • Közösségi intézmények a városközpontban (Területrendezés, 1972)
  • Településtörténet – városfejlesztés (Korompay Katalinnal, Városépítés, 1982)
  • Az 1930-as és 40-es évek városépítése hazánkban (Magyar építőművészet, 1983)
  • Emlékezés Warga László városrendezési munkásságára (Városépítés, 1984)
  • A hely varázsa kötelez – a Várlejtő jövője (Élet és tudomány, 1989)
  • Mi épüljön a budai Várban? (Élet és tudomány, 1989)
  • A Halászbástya alatti Vároldal rendezéséről (Magyar építőművészet, 1989)

Elismerései

  • Akadémiai jutalom (1957)
  • Hild János-emlékérem (1977)„az urbanisztika terén végzett több évtizedes kiemelkedő oktató és kutató munkásságáért”

Forrás: Wikipedia, Korompay Katalin összeállítása; Egy tanszék 80 éve (A BME Urbanisztika Tanszéke)

15 írása olvasható a MATARKA-n, 37 munkája található a Lechner Központban