Szendrőné Dr. Font Erzsébet

(1943- )

építészmérnök, várostervező
városépítés-városgazdasági szakmérnök
kormányzati főtisztviselő
főiskolai docens, tanszékvezető

Szakmai életútja és munkássága

Soltvadkerten született 1943-ban. A fővárosi Teleki Blanka Gimnáziumban érettségizett 1961-ben. Építészmérnöki diplomáját a budapesti Műegyetemen szerezte meg 1967-ben, majd ugyanitt városépítés-városgazdasági szakmérnöki oklevelet is szerzett. 1979-ben tanulmányúton a Brüsszeli Városházán töltött el félévet. 1981-ben műszaki doktori címet szerzett környezetpszichológia témájú dolgozatával. 1994-ben közigazgatású alapvizsgát, majd 2000-ben szakvizsgát tett.

Pályája első szakászában településtervezőként dolgozott, 1967-1969 között a VÁTI-ban, 1969-1972 között a BVTV-ben, majd 1972-1974 között a PTTV-ben. 1974-1984 között az ÉVM Terület és Településrendezési Főosztályán Budapest és a Központi térség területi főmérnöke volt. Legfontosabb tevékenysége az országos lakótelep építési program leállításában való küzdelme, a „Szanálási Program” beindításával a budapesti lakótelep építés blokkolása, a ferihegyi fejlesztési program kapcsán a Budapest fölötti légifolyosó rendszer megszüntetése, a Ferihegy II. terveiben a várost elkerülő légifolyosó kiharcolása volt.

1984-1992 között az Ybl Miklós Főiskola Településmérnöki Tanszékén docens, tanszékvezető.

1992-ben visszatért az államigazgatásba. 1998-ig a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (KTM) Kabinetirodájának főosztályvezető helyettese, majd a Területi Tervezési Főosztály vezetője. Itt a Területrendezési és Fejlesztési Törvény Területrendezési fejezetének szakmai felelőse, valamint az Országos Területrendezési Terv és több fontos regionális terv szakmai koordinátora (Balaton, Budapesti agglomeráció, Alföld program, Tisza terv, Duna-Tisza közi homokhátság, Kőrös terv).

1998-tól 2002-ig a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) Vidékfejlesztési Programok főosztályvezetője. Feladata volt a vidékfejlesztés intézményrendszerének megszervezése, jogi megalapozása, az EU-csatlakozás előkészítése az agrár és vidékfejlesztési területen, majd a különféle EU-s támogatások és programok előkészítése és irányítása. Koordinálta 215 kistérség vidékfejlesztési tervét, a Tisza menti térség fejlesztési tervét, valamint irányította a Duna-Tisza közi aszályos térség alkalmazkodási programját.

2004-2005-ben az Országos Területfejlesztési Hivatal (OTH) kirendelt kormányzati főtisztviselője, feladata a magyar tanyavilág feltárása, fejlesztési programjának kidolgozása, az elmaradt villamosítás pótlásának tervezése volt.

Hivatali elfoglaltsága mellett folyamatosan részt vett a felsőoktatásban. Már diplomájának megszerzése után, 1967-1981 között a Műegyetem Építészmérnöki Karán gyakorlatvezető volt. 1984-1992 között főállású tanár volt az Ybl Miklós Főiskolán, de ezután is tanított különböző egyetemeken, főiskolákon külső oktatóként: 1992-1997 között az ELTE Szociológia Tanszékén, 1999-2006 között a Kertészeti Egyetem (majd Corvinus Egyetem) Tájépítészeti Tanszékén, 2003-2012 között a gyöngyösi Károly Róbert Főiskolán, 2004-2005-ben a szarvasi Mezőgazdasági Főiskolán, 2004-2006 között a Sorbonne Soproni Egyetemre kihelyezett tagozatán, 2012-ben pedig a Szegedi Tudományegyetem Néprajzi Tanszékén.

Aktívan részt vett a szakmai közéletben is: elnöke volt a MUT Oktatási és Etikai bizottságának, elnökségi tag volt az ÉTE Városrendezési szakosztályában és a Budapesti Városvédő Egyesületben, tagja a Tanyasiak Magyarországi Szövetségének és a Falufejlesztési Társaságnak. Több TV-filmben is szerepelt: Bontunk és építünk Budapesten (1981), Budafok Péter Pál utca (1987), Magyar tanyavilág (2010-2011).

Nyugdíjba vonulása után kedvenc hobby-tevékenységének hódol, bőrművességgel és kerámia készítéssel foglalkozik. 2005-ben szőnyeg és bútorbecsüs vizsgát, 2010-ben bőrtárgy készítő vizsgát tett.

Fontosabb tervezési és kutatási munkái

  • A budapesti agglomeráció általános rendezési terv programja (1973)
  • Balaton déli településeinek rendezési tervei
  • Budai várlejtőrendezési terve
  • Budakeszi rendezési terve
  • Soltvadkert összevont rendezési terve (1973)
  • Budafok történelmi városrész rehabilitációs terve
  • Városi információs rendszer kidolgozása (1979-1980)
  • A településüzemeltetés, -fenntartás gazdaságossági kérdései (László Tamással, 1984-1985)
  • Budapest, II. kerületi számítógépes ingatlan-nyilvántartási rendszer kidolgozása (1986-1989)
  • Az országos lakásállomány, foglalkoztatás és infrastruktúra térszerkezeti elemzése (1987-1988)
  • Elmaradt térségek fejlesztési potenciáljának feltárása (falukutató táborok, 1984-1991)
  • A településmérnöki képzés megalapozása, bevezetése (1985-1995)
  • Vidékfejlesztési programok Magyarországon 1998-2002 (2002)

Publikációi

2020-ban jelent meg a Forrás” című, életpályájáról és szakmai munkásságáról szóló könyv, a PYTHEAS Kiadó gondozásában. Több írása is megjelent szakmai folyóiratokban (Városépítés, Környezetvédelem, Falu Város Régió, Könyv, könyvtár, könyvtáros, Könyvtári kis híradó, Területi statisztika, Az Európai Unió agrárgazdasága, Építésügyi szemle, A falu), közülük néhány jelentősebb:

  • A vidék gondja globális vagy lokális kérdés? (A falu, 1988)
  • Alakul a magyar vidék? (A falu, 2001)
  • Múlt vagy jövő? (A falu, 2001)
  • Vidékfejlesztési programok Magyarországon (1998-2002)
  • FVM-VÁTI (Falu Város Régió, 2002)

Elismerései

  • ÉTE érdemérem (1982)
  • Címzetes egyetemi tanár
  • Kormányzati főtisztviselői kinevezés (2002)
  • Magyar Érdemrend Tisztikeresztje (2013) – a magyar tanyavilág és a vidék értékeinek megőrzését, ápolását, a vidék felemelkedését szolgáló több évtizedes kiemelkedő munkája, egyetemi oktatói, településtervezési és településrendezési tevékenysége elismeréseként

Forrás: SZ. F. E. önéletrajza; matarka

15 írása olvasható a MATARKA-n, 6 munkája található a Lechner Központnál