Szakmai életútja

1947-ben született Budapesten. 1966-ban érettségizett a budapesti József Attila Gimnáziumban. Egyetemi tanulmányait a budapesti Műegyetemen végezte, ahol 1971-ben építészmérnöki diplomát szerzett. Városépítés-városgazdaság szakmérnöki diplomáját 1976-ban szerezte meg a BME Építészmérnöki Karán, ugyanott 1981-ben védte meg egyetemi doktori értekezését, amelynek témája a „humán szempontok a lakóterületek beépítési terveiben” volt. 1985-1987 között elvégezte az MLEE esztétika szakosító képzését. A Magyar Közigazgatási Intézet Közigazgatási Alapvizsgáját majd Szakvizsgáját 1994-ben, illetve 1999‑ben tette le. Több alkalommal vett részt több hetes ösztöndíjas tanulmányúton, illetve továbbképzésen, így 1981‑ben Ausztriában, 1987-ben Németországban, 1994-ben Japánban és 1996-ban Angliában.

Szakmai pályafutását a Bács-Kiskun megyei Tanácsi Tervező Vállalatnál kezdte, ahol 1971-1973 között tervezőként dolgozott. 1973-1978 között az ÉVM Területrendezési és -fejlesztési Főosztályán volt főelőadó, majd 1978-tól a VÁTI Településrendezési Irodán vállalt munkát tervezőként, majd műteremvezető-helyettesként. 1984‑ben ismét visszatért az államigazgatásba, az ÉVM Területfejlesztési és Kommunális Ellátási Főosztályára. Ettől kezdve köztisztviselőként dolgozott, kezdetben főmunkatársként, főosztályvezető-helyettesként, megbízott főosztályvezetőként, majd 1996-tól 2012-ben történt nyugállományba vonulásáig megszakítás nélkül főosztályvezetői beosztásban.

A MUT-nak 1975 óta tagja, 1991-1994, valamint 1997-2006 között az elnökség tagja, 1994-1997 között a társaság alelnöke volt.

Munkássága

Jelentősebb tervezési munkái a VÁTI-hoz kötődnek. Kezdetben kisebb települések részletes rendezési, szabályozási és beépítési terveit készítette, majd ezeket középvárosok és településcsoportjaik általános rendezési tervei követték (1980-1984):

• Kaposvár településcsoport (Kaposvár, Somogyaszaló, Magyaregres, Orci, Zimány)
• Szentendre településcsoport (Szentendre, Leányfalu, Tahitótfalu, Pilisszentlászló)
• Szekszárd településcsoport (Szekszárd, Sióagárd, Harc, Őcsény, Szálka, Tolna, Mözs, Fácánkert, Bogyiszló)

Kormánytisztviselőként mindvégig az országban folyó terület- és településrendezési tevékenység ágazati felügyelete és irányítása volt a feladata. Kezdetben a Dél-dunántúli tervezési gazdasági körzetbe tartozó négy megye (Baranya, Somogy, Tolna és Zala), majd a központi körzet (Budapest és Pest megye) területi felelőseként, egyben a regionális tervtanács vezetőjeként felügyelte a térségben folyó településrendezési tevékenységet. Ebben az időszakban számos építészeti és településrendezési tervpályázat kiírásában és elbírálásában vett részt, valamint a Ferihegyi-repülőtér környezetvédelmi és területfejlesztési problémái, továbbá az Eger és Pécs belterülete alatti, egyre romló állagú pincerendszer állékonysági problémáinak városrendezési kihatásai képezték súlyponti feladatait.

A rendszerváltást követően a terület- és településrendezési tevékenység szakmai szabályainak a megváltozott politikai és gazdasági helyzetre való tekintettel történő felülvizsgálatával, valamint a tervezett világkiállítás lehetséges helyszíneinek városrendezési összefüggéseivel foglalkozott. 1992-2001-ig kis megszakítással a Bős-Nagymaros Vízlépcsőrendszer minisztériumot érintő feladatainak koordinációját végezte, e tevékenysége részeként részt vett a témával kapcsolatos magyar-szlovák szakértői tárgyalásokon.

Főosztályvezetőként jelentős szerepe volt a regionális rendezési tervezési gyakorlat megújításában, amely az ajánlásokat megfogalmazó regionális koncepciók helyett az országos jelentőségű műszaki infrastrukturális létesítmények és területfelhasználási elhatározások mindenki által kötelezően figyelembe veendő dokumentumban történő rögzítését célozta meg. Ezt a szakmai munkát fémjelzik az ország egészére és két kiemelt térségére készített területrendezési tervek, amelyeket az Országgyűlés törvénnyel fogadott el (Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Terve 2000, Országos Területrendezési Terv 2000, Budapesti Agglomeráció Területrendezési Terve 2005). A nem törvénnyel jóváhagyott, de egy adott térség szempontjából meghatározó területrendezési tervek közé sorolhatjuk még a megyei önkormányzatok hatáskörébe tartozó megyei területrendezési terveket, valamint a nemzeti parkokra készült területrendezési terveket, amelyek döntően szintén a minisztérium szakmai irányítása mellett készültek.

Több hazai és nemzetközi szakmai szervezet munkájában vett részt a minisztérium képviseletében tagként, vagy munkacsoport vezetőjeként. Ezek közül a legfontosabbak az Európai Vidékfejlesztési és Falufelújítási Munkaközösség, a Magyar-osztrák Területrendezési és Tervezési Albizottság, a Magyar-szlovák Környezetvédelmi és Területfejlesztési Vegyesbizottság Területi Tervezési Bizottsága, a területfejlesztésért felelős miniszterek konferenciája (CEMAT), valamint az európai területi megfigyelő hálózat (ESPON).

Publikációi

A területrendezés megújításában szerzett tapasztalatait, a területrendezés ismeretanyagát szakkönyvben foglalta össze „Területrendezés” címmel, amelyet a Nemzeti Közigazgatási Intézet 2011-ben adott ki.

Szerzője továbbá mintegy 90 szakcikknek, amelyek különböző magyar (Városépítés, Természet világa, Területrendezés, Településtudományi közlemények, Településfejlesztés, Műszaki tervezés, Építésügyi szemle, A falu, Magyar építőművészet, Városi közlekedés, Falu Város Régió, Tér és társadalom, Magyar közigazgatás) és néhány külföldi szakmai folyóiratban jelentek meg. Néhány fontosabb írása:

• A területrendezési tervezés hatékonyságának növelése (Településfejlesztés, 1989)
• A Budapest-Bécs Világkiállítás 1995 budapesti helyszínének helykijelölési, területrendezési tervpályázata (Építésügyi Szemle, 1990)
• Kaposvár régi építkezési szabályrendeletei (Építésügyi szemle, 1990)
• Faluközpontok tervezési kérdései az ágazati irányítás szempontjából (A falu, 1991)
• A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium feladatai a Bős-Nagymarosi vízlépcsőrendszerrel kapcsolatban (Építésügyi Szemle, 1992)
• Regionalentwicklung und -ordnung unter veränderten gesellschaftspolitischen Bedingungen in Ungarn (Ländlicher Raum, 1993)
• Néhány szempont az újkori városépítészet kritikájához I-V. (cikksorozat, Építésügyi Szemle, 1994)
• Elefántokat a Szigetközbe (Tér és társadalom, 1995)
• Issues of land use and development in the metropolitan region of Budapest (UN Economic Commission for Europe, 9th conference on urban and regional research /Leeds/ kiadványa, 2002)
• Vertical and horizontal inter-relations in the process of the National Spatial Plan (Strengthening Intersectoral Relations című CEMAT konferencia kiadványa: European Regional Planning, No. 69., 2003)
• A településszerkezeti és természetföldrajzi szempontok meghatározó szerepe a településfejlesztésben és –rendezésben (In: Településkutatás, szerk. Letenyei László, 2005)
• A területrendezés tíz éve: Az intézményrendszer és a legfontosabb dokumentumok (Falu Város Régió, 2006/1)
• Egymásra épülő tervek: A területrendezési hatósági eljárások (Falu Város Régió, 2006)
• Árvízi tanulságok és tennivalók („Klíma-21” füzetek, 2010)

Elismerései

• Miniszteri Elismerő Oklevél (2003)
• Pro Régió Díj (2004)

Forrás: T.G. önéletrajza; Wikipédia; matarka; Lechner Központ

44 írása olvasható a MATARKA-n, 27 munkája található a Lechner Központnál